Növekszik a francia beavatkozás Maliban

A francia védelmi miniszter csütörtökön bejelentette, hogy a francia csapatok létszámát Maliban 1400 főre bővítették. Mi az egykori gyarmattartó Franciaország szerepe a konfliktusban és hogyan vélekedik a beavatkozásról a belföldi politikai platform? Mi a válasza az egyre jobban elmérgesedő helyzetre a többi európai nagyhatalomnak és az Európai Uniónak?

Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter csütörtök reggel bejelentette, hogy a francia katonai haderő létszámát Maliban 800-ról 1400 főre bővítették, miután szerda délután ismét összecsaptak az iszlamista és a franciák által támogatott mali csapatok Kona városa közelében, amelyet korábban francia segítséggel sikerült visszafoglalni. A Maliban fennálló polgárháborús helyzetbe való francia beavatkozást január 11-én jelentette be Francois Hollande francia államfő, amelynek keretén belül sikeresen vették fel a harcot az ország északi területeit megszállás alatt tartó, és dél felé folyamatosan előretörő iszlamisták ellen.

A francia intervenció okai

Mégis egy bilaterális megállapodáson alapuló gyors francia beavatkozás vált szükségessé,  mert az iszlamista csapatok rohamosan nyomultak előre az ország déli területe felé, és január elején már a határ déli oldalán fekvő Sévaré-t is lerohanták. A város stratégiailag jelentős pont, mivel itt található az ország nemzetközi repülőtere, amely – ha az iszlamisták kezére kerülne – ellehetetlenítené a nemzetközi légierők landolását, így a külső segítségnyújtást. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának december 20-án elfogadott határozata lehetővé tett egy nemzetközi összefogás keretében megvalósuló külső katonai intervenciót (Nemzetközi Misszió Mali támogatására – Misma) a Maliban tavasz óta fennálló polgárháborús konfliktus feloldására. 

Mali Köztársaság ideiglenes elnöke, Dioncounda Traore január 9-én azzal a kéréssel fordult Franciaországhoz, hogy mielőbbi intervencióval segítse az iszlamista csapatok megállítását. Január 10-én ez utóbbiak elfoglaltak egy másik fontos stratégiai célpontot, Kona városát, ennek közvetlen hatására léptek közbe a franciák. A francia védelmi miniszter kijelentette: „Nem lehetett hagyni, hogy Európa küszöbén egy terrorista állam alakuljon.”

Hollande többször is hangsúlyozta, hogy Franciaország szerepvállalása csupán baráti segítség, részvétel a terrorizmus elleni harcban, és „amilyen hamar csak lehet, átadják a terepet az afrikai erőknek. Az ő feladatuk lesz, hogy végül visszahódítsák az északi területet.”

Valéry Giscard d’Estaing egykori francia elnök a Le Monde francia napilapnak adott interjújában hangsúlyozta: „Franciaországnak szigorúan tartania kell magát ahhoz, hogy csak logisztikai támogatást nyújtson az afrikai erőknek”. Figyelmeztetett, hogy egy ennél nagyobb beavatkozásnak esetleg neokolonialista jellege lehet.

Bár Mali a világ legszegényebb országai közé tartozik (a Világbank 192 országot összehasonlító listáján a 170. helyet foglalja el), nagy potenciálokat rejt magában: arany kitermelésében a világon a harmadik, illetve jelentős uránium tartalékkal rendelkezik. Hollande ezzel összefüggésben a Le Figaro című francia konzervatív lapnak úgy fogalmazott: „Franciaországnak semmiféle számítása nincs Malival kapcsolatban. Nem véd semmilyen gazdasági vagy politikai érdeket”.

A belpolitika reakciója

A Baloldali Párt társelnöke, Jean-Luc Mélenchon elítélendőnek nevezte, hogy Hollande a parlament és a kormány előzetes megkérdezése nélkül döntött a francia beavatkozás megkezdéséről. Noël Mamčre, a Zöldek nemzetgyűlési képviselője az elnök módszerét elődjéhez, Sarkozyéhez hasonlította, aki a 2011-es líbiai katonai műveletek előtt szintén nem tájékoztatta a parlamentet.

A francia politika egyébként egyhangúan egyetért a beavatkozás szükségességével. Francois Fillon volt konzervatív miniszterelnök szerint „a terrorizmus elleni harc a pártos ellentéteken túli nemzeti egységet kíván”. Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke ugyancsak legitimnek nevezte az intézkedést.  Egyedül Dominique de Villepin korábbi miniszterelnök figyelmeztetett arra, hogy „csak egy politikai folyamattal lehet elérni a békét”, jelezvén, hogy az afganisztáni, iraki és líbiai vesztes háborúk tapasztalataiból tanulni kellene.

Európa válasza

Az Egyesült Királyság nem sokkal a francia beavatkozás bejelentése után biztosította támogatásáról Hollande-ot, s a haderő és a felszerelés légi szállításához biztosított repülőket. David Lidington brit Európa-ügyi miniszter csütörtökön kijelentette, hogy a brit kormány továbbra is nagyon erősen támogatja a franciák vezette intervenciót.

Németország is kilátásba helyezett két szállítórepülőt a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) számára, illetve egymillió eurós humanitárius segélyt Mali segítésére.

Az uniós tagállamok külügyminiszterei csütörtöki ülésükön megegyeztek egy kiképző misszió létrehozásában Mali hadserege számára, amely a csapatok képzéséért és újraszervezéséért lesz felelős, de a hadműveletekben közvetlenül nem vesz részt. A misszió vezetője a francia tábornok, Francois Lecointre lesz. 

Németh Zsolt külügyi államtitkár a rendkívüli brüsszeli tanácskozást követően bejelentette, hogy Magyarország lehetőségéhez mérten részt kíván venni a Maliban zajló katonai beavatkozásban, illetve a tervezett uniós misszióban. A honvédelmi minisztériumban jelenleg tanácskozás folyik arról, hogy Magyarország milyen formában vegyen részt a küldetésben.