Egy rekordnagyságú parlament, rekordnagyságú győzelem, megsemmisített ellenzék és hajszálon függő RMDSZ – talán így foglalható össze a vasárnapi romániai választások után kialakult helyzet. Az urnák lezárása utáni első pillanatban már elkezdődtek a román politikára oly jellemző bizánci játszmák, így még az eredmények ismeretében is nehéz lenne arra válaszolni, hogy valójában ki is a szavazás valódi győztese.
A négy évvel ezelőttinél néhány százalékkal nagyobb, ám a júniusi helyhatósági választásokhoz képest jelentősen kisebb, 41,72 százalékos részvételi arány mellett lezajlott parlamenti választások a Szociálliberális Unió (USL) elsöprő győzelmét hozták. A voksok 99,56 százalékos feldolgozása után úgy tűnik, hogy a négy pártból álló balközép szövetségre négy millió háromszázezren szavaztak, így az alakulat megszerezte a képviselőházi szavazatok 58,61 százalékát, illetve a szenátusi szavazatok 60,07 százalékát.
Bukaresti kétharmad
Az USL jelöltjei az ország huszonöt megyéjének minden egyéni szavazókerületében abszolút többséget szereztek, de taroltak a megyék fennmaradó részében is. A szociálliberális kampánystáb számításai szerint a szövetség megszerezte a mandátumok kétharmadát az parlament két házában. Becsléseik szerint az USL-t alkotó négy formáció közül a Szociáldemokrata Párt kapja a legtöbb, 192 mandátumot, őt a Nemzeti Liberális Párt követi 141 mandátummal. A Konzervatív Párt 19, a Románia Haladásáért Nemzeti Szövetség pedig 12 honatyát küldhet az új törvényhozásba. A választási törvény visszásságai miatt az új parlamentben nyolcvan honatyával többen, az eddigi 471 helyett 550-en ülnek majd, ami problémát jelenthet, ugyanis a testületnek otthont adó épület üléstermében csak 501 ülőhely van.
A balközép alakulat győzelme nem lepett meg senkit, hiszen profitáltak abból a dühből és elégedetlenségből, amelyet a választók Traian Băsescu köztársasági elnök és az országot három és félig kormányzó jobboldal irány éreztek. Meg kell azonban jegyezni, hogy az USL-nek nem sikerült magához láncolnia mindazt a hét és fél millió szavazót, akik idén nyáron az államfő távozását követelték a nyári népszavazás során.
A jobboldali Demokrata-Liberális Párt (PDL), amely egy utolsó pillanatban összebarkácsolt koalíció, az Igaz Románia Szövetség (ARD) logója mögé bújva mérettette meg magát, komoly veszteségeket könyvelhet el. Elveszítette négy évvel ezelőtti támogatóinak több mint felét, 1,2 millió szavazatot szerezve meg (16,52%), amely körülbelül 77 mandátumra lesz elegendő. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a szövetség erősemberei nem voltak képesek egyértelmű többséget szerezni saját választókerületeiken, s így most az arányosságot garantálni hivatott kompenzációs mechanizmusoktól várják a segítséget. A jobboldal számára igen nehéz periódus következik, már hétfőn világossá vált, hogy az ARD mint koalíció megszűnik, és a PDL-n belül is fejek fognak hullani.
Nevető harmadikként egy szélsőségesen populista, személyelvű bulvárpárt is bejutott a parlamentbe a szavaztok 13-14 százalékát bezsebelve. A Dan Diaconescu Néppártja (PPDD) még komoly fejfájásokat fog okozni az ország politikai stabilitásáért aggódóknak, ám az is megtörténhet, hogy az opportunista kóklerekből álló banda hamar szétmállik a többi párt között, annál is inkább, hiszen vezérük, Dan Diaconescu médiamágnás csúfosan kikapott Victor Ponta miniszterelnöktől, s így nem ő maga nem jutott be a parlamentbe.
Negyedikként és utolsóként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is bekerült a parlamentbe, ám történelmének eddigi leggyengébb eredményét érte el. Bár vasárnap estére a magyar lakosság részvételi aránya utolérte az országos átlagot, ám a Szövetségnek még így is alig sikerült néhány tizeddel átlépni az öt százalékos bejutási küszöböt. Saját hibái és a választók kiábrándultsága mellett, a gyenge eredményről a vetélytárs Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is tehet, amely megkapta a magyar voksok körülbelül 13 százalékát. A Néppártra leadott ötvenezer körüli szavazat országosan csak 0,6-0,7 százalékos eredményt jelent, és ez kevés volt a kampányban oly sokat hirdetett 6:3-as alternatív küszöb megugrásához.
Veled vagy nélküled?
Az elkövetkező hetek az új parlament megalakulásáról és a kormányalakításról szólnak majd. A látszat ellenére a szociálliberális kétharmad nem teszi egyértelművé a dolgokat, Bukarestben már elkezdődtek a jól ismert kulisszajátszmák és helyezkedések. Az egyik legfontosabb változót maga az államfő képezi. Az alkotmány betűje szerint Traian Băsescunak kell kineveznie az új miniszterelnököt, az USL pedig már világossá tette, hogy ő mint a választások egyértelmű nyertese Victor Pontát jelöli újra erre a funkcióra. Az elmúlt hetekben az elnök azonban többször is utalt arra, hogy nem fogja Pontát megbízni a kormányalakítással. És bár ez politikai öngyilkosságot jelentene, de mégsem teljesen kizárható, hogy tartja magát az adott szavához.
A másik ismeretlen az RMDSZ-t érinti. Győzelmi beszédében a miniszterelnök elmondta, szeretné, ha a magyar párt is része lenne a kormánykoalíciónak. Kijelentéseit hamar lecsapták koalíciós társai, a Nemzeti Liberális Párt nacionalista kemény vonala, élükön Crin Antonescu pártelnökkel kizárták az RMDSZ-szel való tárgyalás lehetőségét. Meglátásuk szerint ez teljesen szükségtelen lenne, hiszen a Szociálliberális Uniónak mind a kormányalakításhoz, mind pedig a jövőbeli alkotmánymódosításhoz elegendő többsége van.
Azonban úgy tűnik, a Szociáldemokrata Párt (PSD) Ponta körüli frakciója már korábban tárgyalásokat folytatott a magyar elittel, és megpróbálja őket is bevonni egy nagykoalícióba. Erre nemcsak azért lenne szükség, hogy a Ponta-kormány Brüsszel felé fényezhesse megkopott hírnevét, hanem azért is, mert így a szociáldemokraták sakkban tarthatnák liberális partnereiket, csökkentve azok zsarolási potenciálját. Más szóval Ponta így próbál már most készülni azokra az időkre, amikor a frissen győzedelmes USL széthullik, és neki a liberálisok nélkül kell kormányoznia.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézetben hétfő délután tartott választási kiértékelőn Pászkán Zsolt politikai elemző azonban arra is rámutatott, hogy az RMDSZ bevonásának kísérlete másképp is elsülhet, és létrejöhet egy olyan „nacionalista négyszög” amely az liberálisok keményvonalas nacionalista frakciója körül a populisták és a többi pártok nacionalistái segítségével alakíthat többséget.
Ebből a néhány gyors következtetésből is látszik, hogy a román pártpolitikát a jelenlegi választások sem teszik különösen stabillá. A kétharmados győzelem sem jelent sokat, hiszen Magyarországgal ellentétben, itt nem egy monolit politikai tömb kapott erős támogatást, hanem egy négy pártból álló szövetség, amelyen belül a feszültségek már az exit-pollok kihirdetése után felszínre kerültek. Ezen túlmenően a két legfontosabb kormánypárton belül is komoly ellentétek rejtőznek. Az USL fülkeforradalma így talán csak Traian Băsescu és szövetségeseinek végleges legyőzését hozhatja el, a román politika bizánci szokásait nem változtatja meg.
Pap Szilárd István