A növekedés nem megy a kiadások befagyasztásával

Növekedési paktum megkötését szorgalmazza az Európai Központi Bank elnöke, amellyel elviekben az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnöke is egyetért. Martin Schulz EP-elnök szerint a mediterrán régió, az energia- és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése lehetne a kitörési lehetőség az európai vállalkozások számára, José Manuel Barroso bizottsági elnök szerint pedig erre jó eszköz lenne az európai uniós költségvetés, amelynek 2013-as javaslatát éppen szerdán fogadta el a biztosi testület.

Erős üzenetet küldtek az európai uniós intézmények vezetői a tagállamok felé. Egyfelől az Európai Központi Bank elnöke szerda reggel az Európai Parlamentben növekedési paktum megkötését szorgalmazta. Mario Draghi szerint egy beruházást ösztönző intézkedési listával ellensúlyozni lehetne a tagállamokban végrehajtott és végrehajtandó megszorításokat: „a költségvetési és gazdasági fegyelmet megteremtő hatos jogszabályi csomagot egy növekedési paktumnak kellene követnie” – fogalmazott az EKB elnöke.

Bár Mario Draghi az előadásában nem közölt részleteket ezzel kapcsolatban, de az ötletét – annak ismerete nélkül is – támogatta az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnöke is. José Manuel Barroso szerint a Bizottság mindig is azon a véleményen volt, hogy „a pénzügyi konszolidációnak a gazdasági növekedés ösztönzésével együtt kell járnia, a növekedés a válasz a problémánkra!” – fogalmazott. A bizottsági elnök szerint befektetésekre van szükség Európában, mégpedig olyan célzott formában, hogy az növekedést tudjon generálni.

Az Európai Parlament elnöke is támogatja a növekedés ösztönzését, bármilyen eszközzel. Martin Schulz szerint Mario Draghinak konkrétabbnak kellene lennie, hogy hogyan is kellene a növekedést stimulálni. Ezzel összefüggésben viszont az EKB elnöke korábban azt mondta, a növekedési politika kitalálása és végrehajtása nem a központi bank feladata, az EKB-nak az árstabilitást kell fenntartania.

Az EP elnöke szerint viszont jól beazonosíthatóak azok a területek, amelyeken az európai vállalkozásoknak komoly befektetési lehetőségeik lennének. Martin Schulz felsorolása szerint idetartozik az európai energia- és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a megújuló energiákkal kapcsolatos beruházások, a regionális politika, valamint a mediterrán régió. A német politikus elmondta, Észak-Afrika sok tekintetben kiugrási lehetőség lenne Európa számára, „ezek az országok ugyanis jönnek fel, folyamatosan fejlődnek a politikai változások után, és szükségük van infrastruktúrára, egészségügyre, működőképes mezőgazdaságra, csatornázásra” – sorolta Schulz.

Az elnök úgy látja, hogy a Bizottság és az EP részéről számos növekedést ösztönző javaslat érkezett már, és a tagállamokban is megvan elvi szinten az elkötelezettség ezek végrehajtására. Mindemellett Martin Schulz azt mondta, „az Európai Tanács elmúlt néhány ülésének ugyanaz volt az eredménye volt: a tagországok kinyilvánították, hogy költségvetési fegyelmet akarnak, befektetéseket, növekedést és foglalkoztatást, de a konkrét kötelezettségek terén már homályosabbak voltak a nyilatkozatok”.

2013-as költségvetés

Az EP és a Bizottság elnöke szerint pedig ezeket a célokat szolgálhatná az európai uniós költségvetés is, amelynek 2013-ra vonatkozó javaslatát éppen a szerdai ülésén fogadta el az Európai Bizottság. A testület 6,8%-os kiadásnövekedést javasol a büdzsé tervezetében a jövő évre az idei esztendőhöz képest. José Manuel Barroso magyarázata szerint a magas szám az uniós költségvetési politika jellegéből is ered, hiszen ilyenkor érik be a legtöbb korábbi uniós fejlesztési projekt, „a tagállamok ilyenkor nyújtják be a legtöbb számlát a fejlesztéseikért” – mondta.

Barroso elmondta, hogy a Bizottság a költségvetési tervezetben a kohéziós politikára, a versenyképességre és a beruházásokra irányuló kiadások növelésére tett javaslatot, az adminisztratív költések mértékét viszont jelentősen csökkentené. A Bizottság elnöke belátást és felelősségvállalást kért a tagállamoktól a költségvetésről szóló, következő hónapokban induló intézményközi vita során.

Mint mondta, „ésszerű és méltányos párbeszédre, igazmondásra, a képzelgések és előítéletek elkerülésére lenne szükség a vitában, hiszen ne felejtsük el, hogy jövőre több kötelezettségünk lesz, mint idén volt”. Idesorolta Barroso például Horvátország 2013. július 1-jére tervezett uniós csatlakozását, ennek értelmében pedig már időarányosan Zágrábnak is részesülnie kell az uniós kiadásokból, például a felzárkóztatási támogatások révén.

Az elnök emlékeztette a tagországokat arra a „politikai megállapodásra”, amelyet az uniós szerződésen keresztül kötöttek egymással: nevezetesen azt, hogy az uniós finanszírozás filozófiája szerint „a módosabb tagállamok nagyobb mértékben járulnak hozzá az uniós költségvetéshez, az ebből jobban profitáló országok pedig elfogadják azt, hogy a támogatásokért cserébe olyan kötelezettséget is kell vállalniuk, amely szerint növelik a versenyképességüket, és próbálnak felzárkózni”.

Az üzenet, mint egy kérdésre adott válaszából kiderült, elsősorban a nettó befizető tagországoknak szólt, amelyek már előre jelezték, hogy nem fognak tudni ilyen mértékű kiadásnövelést vállalni 2013-ra. Évek óta szinte minden költségvetési vita velejárója, hogy azok az országok, amelyek több pénzzel járulnak hozzá az EU-büdzséhez, mint amennyit visszakapnak belőle, rendre a kiadások befagyasztását, illetve minimális növelését engedélyezik csak. A visszatérő brit érvelés szerint „nehéz a választópolgároknak elmagyarázni, hogy otthon megszorításokra van szükség, miközben Nagy-Britannia egyre több pénzt fizet be az EU költségvetésébe”.

Az erre irányuló kérdésre José Manuel Barroso azt mondta, valószínűleg kevesen tudják Nagy-Britanniában, hogy „az a brit kormány, amelyik a kiadások növelése ellen érvel, sokszor éppen több pénzt kér Brüsszeltől, például a majdani fúziós erőmű (ITER) megépítése kapcsán, amely nem kifejezetten prioritás a szegényebb régiók számára”. Kritikaként említette a bizottsági elnök azt is, hogy a nettó befizető országok rendre alacsonyabb kiadásokra sarkallják az EU-t, de ha valamilyen elmaradás van a kifizetésekben, akkor „ők az elsők, akik kopognak az ajtón, és követelik a pénzt”.

Barroso általában is elutasítja azt a megközelítést, amely szerint az EU érdekei szemben állnak a tagállami érdekekkel, hiszen, mint mondta, „az EU érdekeit nem a Bizottság, hanem a tagországok, köztük a nettó befizető tagországok határozzák meg”, a költségvetési javaslat pedig szerinte nem is tükröz mást, csak a tagországok által korábban tett fizetési kötelezettségvállalásokat.