Ki látta az MKP-t?

Tegnap két jelentős vagy jelentősnek mondható nap is egybeesett: a költészet napja – ez vitathatatlanul jelentős – és az, hogy egy hónapja ismerjük a választási eredményeket – ez most jelentősnek tűnhet, bár a költészet napjához képest kevéssé időtálló. A szerencsés együttállást kihasználva mondjuk, hogy Ady Endre 1914-ben megjelent kötetének címét a Magyar Koalíció Pártja is megkérdezhetné magától: Ki látott engem?

A párt ugyanis a második sikertelen választást követően jószerivel láthatatlan lett, ha Facebook-profilja nem frissülne hébe-hóba, azt hihetnénk – folytatva a költészetnapi hangütést –, „tán alszik a bajnok édesen álmodva”. Az vitathatatlan, hogy a szervezeti kommunikáció szempontjából a párt a második választási vereséget összehasonlíthatatlanul jobban kezelte, mint a 2010-est, amikor az első pár napban a sajtómunkásnak gond volt nyilatkozót találni a párt háza tájáról, lefutottak a kötelező kommunikációs körök – köszönet, kitartás, tovább megyünk –, az viszont nincs/nem lett kitalálva, mit kezdjen magával a párt, másodízben a parlamenten kívül.

A politikai pártok feladata alapvetően az érdekérvényesítés. Senki sem azért alapít pártot, vagy lép be egybe, mert magányosnak érzi magát a hosszú téli estéken, sokkal inkább azért, hogy különböző érdekeket képviseljen magas szinten. Ennek a tevékenységnek pedig a – törvényes – terepe a parlament. A honi demokrácia két évtizedes történetében eddig még egy pártnak sem sikerült hatékony stratégiát kialakítani a parlamenten kívüli életben maradásra. Az első KO után mindenki a visszatérést tervezi. Ez eddig csak a 2002–2006-os időszak között testvérharcok szaggatta Szlovák Nemzeti Pártnak sikerült, miután Ján Slota vaskézzel egyesítette az „elhajló törzseket”. Azt viszont, hogy mi történik egy kormányzati pozíciót is megjárt párttal, ha másodjára sem sikerült a visszatérés, még nem volt alkalmunk látni, így most valós időben szemlélhetjük az MKP (és a HZDS egyébként össze nem hasonlítható) példáján. A fociban, ha valaki kiesik a Corgoň Ligából, másodosztályban folytathatja, ahonnan egészen a területi bajnokságokig süllyedhet, de minden alkalommal focipályán játszik. A nagypolitikának viszont csak egy 150-es kerete van. A párt hivatalos kommunikációs irányvonala szerint képviseltetve vannak a helyi és megyei önkormányzatokban és az Európai Parlamentben is. Mindez a pártstruktúra szinten tartásához hozzájárulhat, azonban a helyi jelentőségű dolgokat leszámítva országos és/vagy kormányzati képviselet nélkül kevéssé hatékony.

Míg a szlovák pártoknak – a politikai spektrum tetszőleges oldalán – működésük során sikerült háttérintézményeket kialakítani, az MKP – és itt most e rövidítésen a pártszakadás előtti formációt értjük elsősorban – ezt sosem erőltette. Így most, legalább szimpatizáns szürkeállomány nélkül, magukban kell kitalálniuk, valóban van-e élet a focipályán kívül két vébé között, vagy mehetnek tusolni.