Turáni átok ide vagy oda, a legnagyobb szükségben hiányzik a legjobban az összefogás – derült ki a legutóbbi március 15. körüli kárpátaljai kakaskodásból.
Nehéz Kárpátaljáról semleges híreket adni, hiszen jól tudni, hogy melyik sajtóorgánum melyik politikai szervezethez áll közelebb – hangzik a politikailag korrekt megfogalmazás. A helyzet különösen abban a helyzetben érthetetlen, amikor is a kárpátaljai magyar közösség megmaradása a tét. És mégis hónapról-hónapra csakis arról adhatunk hírt, hogy melyik párt mivel tett keresztbe a másiknak bírva egyik vagy másik kormány ki nem mondott, de érezhető támogatását.
Közös ünnep – közös főhajtás nélkül
Március 15-e közeledtével különösen jó lenne együtt ünnepelni egy olyan jeles eseményt, ami ritkán adatott meg a történelmünkben. Az egyszerű, ünneplésre vágyó állampolgár pedig ismét pártcsatározással szembesül. Március 2-án ugyanis a Kárpátalja.ma és a Kárpátaljalap hírportálok arról adtak hírt, hogy az ,,UMDSZ (Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség) felrúgva a majd másfél évtizedes megállapodást, nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy idén a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezze Beregszászban a március 15-i központi ünnepséget.”
Bűnbak = áldozat?
A részletek szerint a szóban forgó megállapodás még 1997-ben köttetett afféle ,,gentlemen’s agreement” módjára a két szervezet között, ám mióta Gajdos István, az előbbi elnöke lett Beregszász polgármestere, a KMKSZ egyre inkább kiszorul a szervezésből.
A reakció a nap végére elérhető volt a Kárpáti Igaz Szó online oldalán: Gajdos István polgármester tájékoztatása szerint míg a kulturális szövetség február 29-én nyújtotta be kérelmét az ünnepség megszervezésére, addig azt a városvezető pártja már február 8-án megtette. Komoly megemlékezés megszervezéséhez ugyanis az utóbbi fél nem tartja elengendőnek a maradék két hetet.
Miközben a Kárpátaljalap az összefogás lehetőségének kútba vetésével korholja az UMDSZ-t, addig a Kárpáti Igaz Szó arról tájékoztat, hogy Gajdos levélben ajánlotta fel a közös ünneplés lehetőségét, vagy egy másik időpontot a megemlékezésre. Szerintük egyértelmű, hogy a KMKSZ szítja az ellenségeskedést.
Mellékesen még az is belekerült a cikkbe, hogy az utóbbi hat évben mindössze egyszer kért területfoglalási engedélyt a KMKSZ a polgármesteri hivataltól. Így nem teljesen világos a probléma tárgya, hiszen ahogy eddig is, engedéllyel vagy engedély nélkül, de az ünnepség megrendezésre került.
Az újságcikkek útján való csatározás pedig nem szolgált szavazatszerzést, csupán annyit, hogy a potenciális választók még inkább elidegenednek a ukrajnai magyar politikum szereplőitől. A kérdés csupán annyi, hogy miért csodálkoznak a kárpátaljai magyar politikusok, ha a magyar választók nem magyar vezetőkre adják voksukat?
Kitekintő összeállítás