Vita a repülőgépek zajszintjéről

A luxembourgi székhelyű Európai Bíróság csütörtökön olyan dodonai ítéletet hozott a brüsszeli repülőteret használó légitársaságok egyikének zajszinttel kapcsolatos jogvitájában, hogy azzal lényegében visszadobta a labdát a belga igazságszolgáltatásnak.

Az ítélet lényege szerint az uniós tagállamok egyfelől meghatározhatnak olyan, a talajon mért maximális zajszinteket, amelyeket a légitársaságoknak valamely repülőtérhez közeli terület felett történő átrepülés során tiszteletben kell tartaniuk, ám ha egy ilyen szabályozás hatásaként a légitársaságok gazdasági tevékenységük gyakorlásának feladására kényszerülnek, akkor „e szabályozás csak az uniós jog által meghatározott feltételek betartása mellett fogadható el”.

Az ügy alapja a DHL-csoporthoz tartozó,European Air Transport (EAT) légitársaság (EAT) és a brüsszeli regionális környezetvédelmi hivatal közötti jogvita. A belga főváros 2007-ben 56 ezer euró bírságot szabott ki az EAT-re, amiért a gépei által keltett zaj éjszaka a talajszinten mérve meghaladta a brüsszeli szabályozás határértékét. Az EAT keresetet indított: a légitársaság szerint a brüsszeli regionális szabályozás ellentétes az uniós joggal, mivel a talajon – és nem a zajforrásnál – maximálja az elfogadható zajszintet.

Az Európai Bíróság ítélete egyfelől kimondja: „egy közlekedő repülőgép által keltett zaj talajon történő méréséből álló módszer alkalmazása illeszkedhet az (uniós jog által megkövetelt) kiegyensúlyozott megközelítés keretébe”. Másfelől azonban megállapítja azt is: „nem zárható ki, hogy valamely (…) környezetvédelmi szabályozás az irányadó gazdasági, műszaki és jogi keret folytán ugyanolyan hatásokat eredményezhet, mint egy, valamely repülőtér használatára vonatkozó tilalom. Márpedig amennyiben megállapítást nyer, hogy egy nemzeti szabályozás által előírt határértékek olyannyira korlátozóak, hogy konkrét esetben a repülőgépek üzemeltetőit arra kényszerítik, hogy felhagyjanak gazdasági tevékenységük gyakorlásával, akkor e szabályozás használati tilalommá válik”.

Ezen elvi megállapítások megtétele után a luxembourgi taláros testület a konkrét ügyben azzal kerülte meg az érdemi állásfoglalást, hogy leszögezte: „a belga bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a Brüsszel Fővárosi Régió által meghozott intézkedéseknek ilyen hatásuk van-e”.