Irak: víz kell, áram, munka és a polgármesterek távozása

Február eleje óta tartanak a kisebb-nagyobb tüntetések Irakban, amelyek kezdetben csak a munkanélküliség, a kilátástalannak látszó gazdasági helyzet és a különböző szolgáltatások (például víz és áram) hiánya miatt kezdődtek, és a kormányzók, polgármesterek ellen irányultak. Az utóbbi napokban egyre határozottabban lépnek fel a kormánnyal szemben is.

Néhány hete már Irak egyik déli tartományában kormányépületeket is megtámadtak a tüntetők, és az összecsapások során hárman is életüket vesztették. A nagyjából 2000 fős csoport a kormányzó, Latif Hamad al-Tarfa lemondását követelte, aki véleményük szerint kizárólag a politikusoknak tartja fenn a víz és az áram luxusát. Két nappal később hasonló követelések hangzottak el Bászrában és a kurd területeken is, ahol szintén voltak halálos áldozatok.

Pénteken Bagdadban azonban már nemcsak a kormányzók és polgármesterek, hanem a kormány ellen is komoly tüntetéseket tartottak, a korrupció felszámolását, ételt, vizet, áramot és munkát követelve. Többek szerint Núri al-Maliki miniszterelnöknek is mihamarabb távoznia kellene a hatalomból, bár a választásokat tavaly márciusban tartották az országban, de Maliki csak november óta kormányfő.

Az iraki „Harag Napja” összesen kilenc áldozatot követelt, és a kormány eddigi leghatározottabb fellépését hozta – bár elsősorban a fővároson kívül. Bagdadot ellepték a rendőrök és a katonák, bizonyos útszakaszokat lezártak, és külön figyelmet fordítottak a Zöld Zóna védelmére is. Maliki egy nappal korábban arra szólította fel a lakosságot, hogy ne csatlakozzanak a tüntetésekhez, amelyeket szerinte az al-Káida helyi szárnya és a néhai Szaddam Huszein hívei szerveztek.

Kevéssé valószínű azonban, hogy a háttérben valóban szélsőséges erők állnának, ezt támasztja alá az is, hogy hangsúlyozottan nem forradalomban, hanem reformokban gondolkodnak a BBC által megszólaltatott emberek. A nyilatkozók a már korábban is említett munka-áram-víz hármas követelésének adtak hangot.

Nem csoda, hogy a hatalom lépni szeretne. Ennek első jele, hogy a kormányfő 100 napos türelmi időt adott nehezen összerakott kormánya tagjainak, hogy intézkedéseket tegyenek a tüntetők által kifogásolt területeken. Közleményében azt is megígérte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkenjen a korrupció, illetve több munkahelyet teremtsenek, és ne kapcsolatok alapján döntsék el, kinek jár munka, és kinek nem.

Reagált a tüntetésekre a parlament szunnita elnöke, Oszama al-Nudzsaifi is, aki megismételtetné a két éve tartott tartományi választásokat, hiszen a tüntetők haragja elsősorban az akkor megválasztottak ellen irányul. Nudzsaifi szavai mögött azonban nyilvánvalóan ott húzódik az a tény, hogy a tartományi kormányzók elsősorban a síita al-Maliki pártjából kerültek ki. A választásokra egyébként a legkorábban két éve múlva kerülhetne sor az al-Dzsazíra szerint.

A lemondások mindenesetre elkezdődtek. Az első távozó Kut vezetője volt, aki még február elején, az első megmozdulásokat követően mondott le, őt követte Bászra polgármestere, akinek lemondását azután jelentették be, hogy a felvonuló tömeg megrohamozta a városházát. A tüntetéseket követően távozott Babil tartomány kormányzója is. „Azért döntöttem a lemondás mellett, mert a gyenge közszolgáltatás és a technikai feltételek hiánya akadályozta, hogy befejezzük út– és hídépítéssel kapcsolatos projektjeinket” – fogalmazott Szalman al-Zarghani. Mindhárman Núri al-Maliki pártjához tartoztak.