Orosz-ukrán konfliktus: Európa kispadra került

Miközben az amerikai, az orosz és a NATO-tisztviselők között folytatódnak a tárgyalások a válság megoldására, Európa sok olyan egyeztetésről hiányzik, amelyek célja az, hogy megakadályozzák az Oroszország és Ukrajna közötti feszültség fegyveres konfliktussá történő kiéleződését.

Egyes elemzők úgy vélik, hogy Európát „a hazai pályán állították félre”, lévén a blokk nem játszik meghatározó szerepet a tárgyalásokon. „Az EU-nak nem sikerült egyértelműen beállnia az orosz-ukrán konfliktus megoldására tervezett stratégia mögé. Ez háttérbe szorítja Brüsszelt, miközben az Egyesült Államok és Oroszország Európa biztonsági stratégiájának jövőjéről tárgyal” – fogalmaztak hétfőn szakértők.

Több európai tisztviselő panaszkodott amiatt, hogy az EU az oldalvonalra került az Ukrajnáról folytatott megbeszélések során, míg Ukrajna szintén kifogásolta, hogy kihagyták azokról a tárgyalásokról, amelyeken ő áll a középpontban. Utóbbi esetében érthető az aggodalom és a frusztráció, az EU azonban csakis magának köszönheti, hogy így alakul a helyzet.

A blokkon belül ugyanis nagy megosztottság tapasztalható a tagállamok között, mikor arról van szó, hogy hogyan bánjanak Moszkvával. Egyes országok – például Franciaország és Németország – enyhébb, diplomatikusabb álláspontot képviselnek Oroszországgal szemben, míg mások – a kelet-európai országok, vagy azok, amelyek korábban a Szovjetunió részét képezték – inkább az erőszakosabb nyomásgyakorlás hívei.

Az EU emellett nagyrészt Oroszországra támaszkodik a földgázellátás tekintetében (körülbelül 40%-ban), ami azt jelenti, hogy Moszkva ezt az erőforrást – főként jelenleg, azaz télen – saját előnyére használhatja fel. Különösen Németország van nehéz helyzetben, mert a még jóváhagyásra váró Északi Áramlat-2 gázvezeték közvetlenül Németországba szállítja majd a gázt, és célja épp az orosz gázellátás növelése a kontinensen.

A probléma másik része, hogy az EU-ban a blokk jövőbeli biztonsági helyzetét illetően sincs konszenzus. Egyes országok, mint például Franciaország, nagyobb stratégiai autonómiát szorgalmaznak az Egyesült Államoktól és a NATO-tól, míg mások (ismét a kelet-európai és a balti országok, ahol rendre több és több NATO-csapatot telepítenek) jobban szeretnének a katonai szövetség égisze alatt maradni.

„Hacsak nem lesz invázó, Európa nem tud és nem is fog mozgósítani” – figyelmeztettek az Eurasia Group elemzői, azt jósolva, hogy az EU mindvégig azzal lesz elfoglalva, hogy a válság kapcsán fennálló saját, belső feszültségeit kezelje. „Ez a dinamika további szögeket helyez az EU védelmi integrációjának koporsójába, és tovább mélyíti az USA-párti/európai önállóság-párti szakadékot, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és Oroszország közötti tárgyalások határozzák meg Európa biztonsági stratégiájának jövőjét, amelyet az EU követni fog” – fejtették ki a szakértők.

Forrás: CNBC