Bolton távozása nem enyhíti az Iránnal fennálló feszültséget

Bár Trump nemzetbiztonsági tanácsadójának távozása reményt keltett Washingtonban, a Teheránnal fennálló konfliktus enyhülése még mindig igen valószínűtlen.

Donald Trump amerikai elnök harmadik nemzetbiztonsági tanácsadójának hirtelen és váratlan lemondása miatt sokan bizakodnak, hogy most megkezdődhet a diplomáciai közeledés az Egyesült Államok és Irán között. Nos, ez egyáltalán nem biztos, tekintettel arra, hogy a Trump-adminisztráció továbbra is fenn kívánja tartani az Iránnal szemben alkalmazott maximális nyomásgyakorlást, valamint arra, hogy az iráni rezsim rendre visszautasítja, hogy tárgyalásokat kezdjen a jelenlegi amerikai vezetéssel. Ehelyett sokkal valószínűbbnek tűnik az a forgatókönyv, miszerint egy gazdaságilag megfojtott Irán még tovább csökkenti az atomalkuban vállalt kötelezettségeinek teljesítését, és esetleg megpróbálja újjáéleszteni a konfliktust a Perzsa-öbölben.

Boltonnal a keménykezű amerikai politika erőteljes szószólója távozott a Fehér Házból, ezért elemzők szerint most megnyílhat az út a váratlan diplomáciai haladás előtt az Egyesült Államok Észak-Koreával, Venezuelával vagy akár Kínával (és persze Iránnal) fenntartott kapcsolataiban.

Nem sokkal azután, hogy a nemzetbiztonsági tanácsadó az elnök kérésére kedden lemondott, Trump azt hangoztatta, hogy az amerikai kormány készen áll a tárgyalásokra, sőt, szerinte Teherán is akar tárgyalni. “Mi készen állunk megállapodást kötni, de ha nem megy, nekünk úgy is jó” – fogalmazott. Arra a felvetésre, hogy a Haszan Róháni iráni államfővel tartandó esetleges találkozója előtt hajlandó lenne-e enyhíteni az Irán ellen hozott szankciókon, azt válaszolta: “majd meglátjuk, mi lesz”.

Egy másik jelentés szerint Trump fontolóra veszi francia tervet, amely egy 15 milliárd dolláros hitelkeretet létrehozását irányozza elő Irán számára.

Ez mind nagyon jól hangzik, azonban itt le kell szögeznünk, hogy soha nem John Bolton volt a hajtóereje a Fehér Ház Iránnal szembeni maximális nyomásgyakorlás-politikájának, éppen ezért távozása sem jelenti e hozzáállás végét. Trump elnöknek, Mike Pompeo külügyminiszternek, Brian Hook iráni különmegbízottnak és további amerikai tisztviselőknek egyaránt eltökélt szándékuk, hogy továbbra is rövid pórázon tartsák azt az országot, amelyet a világ vezető terrorizmust pártoló hatalmának és a Közel-Kelet legfőbb destabilizáló tényezőjének tartanak.

Csütörtökön az amerikai külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője újságíróknak elmondta, hogy “az Egyesült Államok Irán-politikája az elnök Irán-politikája”, és azt ígérte, hogy az USA mindaddig folytatja a maximális nyomásgyakorlást – ideértve az Irán olajkivitelére vonatkozó szigorú szankciókat is -, amíg a rezsim le nem áll “romboló magatartásával”.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Mike Pompeo növekvő befolyása – és a pletyka, miszerint átveheti Bolton szerepkörét is – csak erősíti ezt a folytonosságot. A külügyminiszter ugyanis egy 12 pontból álló követelést vázolt fel, amelynek Iránnak meg kell felelnie, hogy megszabaduljon az amerikai szankcióktól. Bolton távozását követően pedig azt fejtegette, hogy bár a külpolitika több területén voltak alapvető nézetkülönbségek az elnök és az immár volt nemzetbiztonsági tanácsadó között, az amerikai külpolitika Bolton lemondása után sem változik.

“Véleményünk szerint Bolton távozása nem változtatja meg az USA Kínához és Iránhoz való hozzáállásának jellegét” – húzta alá a ClearView Energy Partners energiaügyi tanácsadó egy csütörtökön kiadott jelentésében.

Ez részben azért van így, mert a teheráni vezetés egyre kevésbé hajlandó a tárgyalásokra Trump kormányával. Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője tavaly betiltotta az Egyesült Államokkal folytatott közvetlen tárgyalásokat, ráadásul Róháni az elmúlt két hetet dühös nyilatkozatokkal töltötte, felháborítónak tartva még a feltételezést is, miszerint hajlandó lenne tárgyalóasztalhoz ülni az amerikai elnökkel. Annak ellenére, hogy Trump közölte, akár előfeltételek nélkül is kész találkozni az iráni államfővel az ENSZ-közgyűlés szeptemberi ülésszakán New Yorkban, az iráni álláspont soha nem változott: a szankciókat el kell törölni, mielőtt a találkozó megtörténik.

Ez alapvetően kétségbe vonja a két vezető közti bárminemű kapcsolatfelvétel lehetőségét, nem is beszélve mélyebb tárgyalásokról az olyan bonyolult kérdések megoldására, mint Irán rakétaprogramja, illetve a regionális terrorista csoportok támogatása.

Mit lehet ilyen esetben tenni?

Az egyik enyhülést ígérő megoldás a fent említett francia javaslat lehet. Emmanuel Macron francia elnök a G7-országcsoport augusztus végi biarritzi csúcstalálkozóján terjesztette elő, hogy engedélyezzék Iránnak bizonyos mennyiségű kőolaj eladását egy sor fontos kötelezettségvállalás betartása fejében.

Csütörtöki sajtóértesülések szerint Trump komolyan fontolgatja a javaslatot, lévén ő is belátja: ez anélkül kínálja a feszültség csökkentését, hogy a szankciók összes pillérét lebontaná.

A gond csak az, hogy a francia ajánlás több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Egyáltalán nem egyértelmű, hogy Irán mennyi pénzt kapna valójában – a 15 milliárd dollárra utaló adat nyilvánvalóan a rezsim kívánsága, nem pedig európai kötelezettségvállalás -, ahogy az sem, hogy ki fizetne érte. Ugyancsak nem világos, hogy a programot át kellene-e vezetni a (mindeddig nem megvalósult) speciális európai fizetési mechanizmuson, amely arra hivatott, hogy megkönnyítse az Iránnal folytatott kereskedelmet. Emellett azt sem tudni, hogy az intézkedés csak azt szolgálná-e, hogy magnyissa a piacot az iráni olajexport elől – ami egyébként egyértelműen “no-go zóna” az amerikaiaknak.

A további bonyodalom, hogy Franciaország azt akarja, hogy Irán a hitelkeret megszerzésének feltételeként adja fel rakétaprogramját, amit Teherán vonakodik elfogadni. Emellett a szóban forgó hitelt Irán mindössze az év végéig kapná, ezáltal néhány hónapon belül megint ugyanolyan helyzetben találná magát, mint jelenleg.

“Az esetleges megállapodás jó üzlet Irán számára, azonban az európaiak szempontjából lutri, ugyanis nem lehetnek biztosak benne, a rezsim mikor törleszti a hitelt. Az USA számára ugyanakkor az egész nem nagy ügy, mivel nem az ő pénzéről van szó” – magyarázta egy Közel-Kelettel foglalkozó szakértő.

“Az iráni vezetés elég tisztán fogalmazott: a kötelezettségvállalások betartásáért cserébe pénzt akarnak, mégpedig megszorítások nélkül. Az Egyesült Államok azonban erre nyilvánvalóan nem hajlandó, lévén attól tart, hogy a pénz egy része (vagy akár az egész) a Forradalmi Gárda zsebében landolhat, amelyet Washington április óta terrorszervezetként tart nyilván” – fejtette ki.

“Ha a francia javaslat kudarcot vall, ez annyira felbőszítheti Iránt, hogy olyan lépésekhez folyamodik, mint nyár elején, amikor több tartályhajót elfoglalt a Hormuzi-szoros közelében” – tette még hozzá.

  • További cikkeink a témában:

 Forrás: Foreign Policy / Kitekintő

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »