Vasmarokkal vezeti országát a tanzániai elnök

Mióta a helyiek által csak “Buldózer” becenéven emlegetett John Magufuli három évvel ezelőtt hatalomra került, kormánya hírhedt az általa hozott intézkedésekről. Alább öt példán keresztül mutatjuk be, milyen is most az élet Tanzániában.

Csak néhány nappal azután, hogy 2015 végén hivatalba lépett, Magufuli eltörölte a szimbolikus függetlenség napját, és az eseményre szánt összes pénzt átcsoportosította, hogy az ország legnépesebb városában és gazdasági központjában, Dar es-Salaamban kiszélesítsenek egy olyan utat, amelyen mindaddig gyakoriak voltak a közlekedési dugók. Emellett számos magas beosztású kormányzati vezetőt elbocsátottak az ugyanekkor indított korrupcióellenes hadjárat során.

Az afrikaiak az elején imádták Magufulit és keménykezű intézkedéseit. A #WhatWouldMagufuliDo? hashtag igen népszerű volt akkortájt, amellyel más afrikai országok vezetőit gúnyolták ki, illetve szólították fel cselekvésre.

Ma, 2019-ben még mindig számos támogatója van, azonban az emberek jobban megosztottak.

Íme öt kulcsfontosságú tilalom, amelyek mind helyi, mind nemzetközi szinten a mai napig formálják az elnökről és kormányzatáról alkotott képet:

Külföldi utazás

Magufuli 2015 novemberében, első hivatalban töltött hetében megtiltotta a köztisztviselőknek, hogy külföldre utazzanak. Vészhelyzet esetén az elnök vagy a közszolgálat vezetőjének jóváhagyása volt szükséges ahhoz, hogy valaki elhagyhassa az országot.

A nyilvánosság örömmel üdvözölte a lépést, mivel sokan úgy gondolták, hogy a köztisztviselők csak az adófizetők pénzét költik gyakori külföldi útjaik során, amelyek közül néhány ráadásul nem is volt előnyös az ország számára. Az elégedetlenséget csak tetézte, hogy az illetékesek legtöbbször első osztályon utaztak.

Bár manapság már nem szükséges az elnök jóváhagyása, az állami tisztviselők tengerentúli kiruccanásait mind a mai korlátozzák – csak a hivataluk által kiadott engedéllyel utazhatnak, és csakis indokolt esetben.

Maga az elnök beiktatása óta nem is utazott Kelet-Afrikán kívülre, csak a szomszédos Ugandába, Kenyába és Ruandába. Eddigi leghosszabb útja Etiópiába vezetett 2017 januárjában, amikor is részt vett egy Afrikai Uniós találkozón.

Élő parlamenti közvetítések

A Magufuli hivatalba lépését megelőző tíz évben az akkori vezetés (Jakaya Kikwete elnök) alatti korrupciós ügyeket élőben közvetítette a televízió.

A “Richmond-botrányról” szóló parlamenti vitákat – amikor egy szerződést jogtalanul ítéltek oda egy amerikai székhelyű villamosenergia-szolgáltatónak, és amely 2008-ban végül az akkori miniszterelnök, Edward Lowassa lemondásához vezetett – élőben közvetítették.

Ugyanez történt a Tegeta fizetési számla botrány (Escrow-botrány) esetében, amely 2014-ben került napvilágra és amelyben állítólag minimum 183 millió amerikai dollárnak megfelelő összeget utaltak át a Tanzániai Központi Bankból az állami energiacégen keresztül kormánytisztviselők, üzletemberek és egyéb személyek számláira, így súlyosan megkárosítva az ország népét és költségvetését.

Mindezek miatt a parlamenti műsorok voltak a legnépszerűbb adások a tanzániai tévében.

2016 elején azonban Magufuli kormánya korlátozta az állami tulajdonban lévő Tanzánia Broadcasting Corporation (TBC) lefedettségét, majd ezt később a magánkézben lévő  műsorszolgáltatókra is kiterjesztette, így a parlamenti vitákat ma már senki sem közvetíti élőben.

Az ellenzék és a civil társadalmi szervezetek ellenezték a lépést, mivel azt hitték, hogy a parlamentet szándékosan “takarják el” a nyilvánosság elől. Nape Nnauye akkori információs miniszter megvédte a határozatot, mondván, hogy a 4,4 milliárd tanzániai shilling (1,8 millió dollárnyi) költség havonta túl drága volt a TBC-nek azért, hogy egész álló nap a parlamenti üléseket közvetítse. Hozzátette, hogy néhány Nemzetközösségi ország hasonlóan cselekedett, hogy pénzt takarítson meg.

Várandós iskoláslányok

Az igazat megvallva, ezt a tilalmat nem Magufuli kezdeményezte – bár megpróbálta megfúrni az arra irányuló kísérletet, hogy ne rúgják ki az iskolából azokat a lányokat, akik teherbe esnek.

Körülbelül 40 éve az a bevált gyakorlat Tanzániában, hogy ha egy fiatal lány teherbe esik, elbocsájtják az iskolából. Emberi jogi aktivisták, valamint egyes politikusok mind az uralkodó Chama Cha Mapinduzi (CCM) pártból, mind az ellenzékből évek óta lobbiztak a változásért – azért, hogy a lányok a szülés után folytathassák tanulmányaikat. 2015-ben jött el a várva várt fordulat, amikor is a CCM megígérte, hogy engedélyezik ezt.

Az ügy 2017 májusában került a parlament elé megvitatásra, amikor is többen azt tanácsolták a kormánynak, hogy ez a helyes lépés. Mindez azonban heves vitához vezetett, és a házat két táborra osztotta.

Azok között, akik ellenezték a változást, ott volt a korábbi elnök felesége is, Salma Kikwete. Egy hónappal később, egy új út felavatási eseményén, amelyen Kikwete asszony is részt vett, Magufuli kijelentette álláspontját az ügyben, mondván, hogy kormánya nem engedheti vissza a tizenéves anyákat az oktatásba.

A döntést széles körben kritizálják, sőt mi több, tavaly a Világbank visszatartott egy 300 millió dolláros, Tanzániának szánt oktatási kölcsönt, követelve az ország politikájának megváltoztatását.

Politikai gyűlések, szólásszabadság

Amint hivatalba lépett, Magufuli világossá tette: nem akarja, hogy a politikai vezetők az országot járva gyűléseket tartsanak, amelyeken magukat népszerűsítik. Állítása szerint ugyanis az embereket nyugton kell hagyni, hogy az „ország építésére” összpontosíthassanak, a politikai vezetőknek pedig várniuk kell a következő választásokig (2020-ig), hogy gyűléseket tartsanak.

A lépés igen rosszul érintette az ellenzéki pártokat, amelyek az ilyen típusú összejöveteleket mindaddig a helyi támogatottság növelésére igyekeztek felhasználni. A Chadema nevű legfőbb ellenzéki erő ezért 2016-ban országos tüntetésekre szólított fel, nem sokkal később azonban meghátrált.

A rendőrség azóta számos ellenzéki politikusra lecsapott, akiket a rendzavarással vádolnak – és akiknek többsége jelenleg perben áll az állammal.

Magufuli kritikusai továbbá azzal is vádolják az elnököt, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának egyéb formáit is kontroll alatt tartja. Ezzel arra utalnak, hogy a vezetés megköveteli, hogy minden blogger regisztrálja magát egy állami rendszerben, valamint magas díjat fizessen azért, hogy tartalmat tehessen közzé az interneten.

Emellett a médiát felügyelő törvényeket is szigorították, és számos újság és rádióállomás működését felfüggesztették „felbujtás” vádjával.

Arany- és rézérc export

2016 augusztusában Magufuli bejelentette, hogy betiltja a feldolgozatlan arany és réz kivitelét az országból.

Tanzániában ezt megelőzőleg a bányászok fémérceket tartalmazó földhalmokat küldtek Ázsiába és Európába olvasztás céljából, de ezek tartalma és minősége mindig vitatott kérdés volt. A bányászok azt állították, hogy a kupacoknak (és így a bennük található fémérceknek) alacsony kereskedelmi értéke van.

2017 márciusában az ország legnagyobb aranybányász vállalatát, az Acacia-t azzal vádolták meg, hogy megsérti a tilalmat. Magufuli ezért több mint 250 konténer lefoglalását rendelte el Dar es-Salaam kikötőjében. Ezután két csapatot állított rá az ügy kivizsgálására: az első átnézte a konténerek tartalmát, a második pedig az értéküket mérte fel.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a vállalat hatalmas, be nem vallott exportbevételre tett szert 17 éves tanzániai működése alatt. A kormány így – az adók és a kapcsolódó büntetések jogcíme alatt – horribilis összeget, 190 milliárd dollárt követel a cégtől.

Bár az Acacia tagadta a vádakat, anyavállalata, a kanadai székhellyel rendelkező Barrick Gold inkább a tárgyalásokat választotta. 2017 októberében a Barrick felajánlotta, hogy 300 millió dollárt fizet a tanzániai kormánynak a fennmaradó adókövetelések elszámolására, valamint kijelentette, hogy az Acadia a jövőben is egyenlő mértékben osztozna mindenféle, a vállalatnak köszönhető “gazdasági előnyön” az afrikai országgal.

Megállapodás azóta sem született, jelenleg is folynak a tárgyalások.

Forrás: BBC