Egy apró malajziai város mocskos kis titka

Malajzia mára a világ egyik legnagyobb műanyag importőrévé vált – a hulladék nagy része, ami a világ többi részének nem kell, itt köt ki. Azonban van egy kisváros, amely borsos árat fizetett ezért, és amely mostanra 17 000 tonnányi szemétben fuldoklik.

Tavaly nyáron kezdődött. Minden éjszaka, pontban éjfél után Daniel Tay jenjaromi lakos pontosan tudta, mi következik. Ekkor bezárt ajtót-ablakot, és várta az elkerülhetetlent. Szobája hamarosan égett gumi szagától bűzlött, ő pedig órákig köhögött a sötétben. A következő néhány hónapban a furcsa szag minden este visszatért, mégpedig óramű pontossággal. Csak később találta meg a szag forrását – az illegális újrafeldolgozó gyárakat, amelyek titokban, éjszaka műanyagot égettek…

Nincs hová vinni a szemetet

Ezen a ponton Tay-nek – csakúgy, mint Jenjarom többi lakójának – fogalma sem volt arról, hogy Kína úgy döntött: 2018-tól kezdődően betiltja a külföldi műanyaghulladék behozatalát. Az ázsiai óriás csak abban az évben 7 millió tonna műanyaghulladékot importált, éppen ezért sok környezetvédő győzelemként könyvelte el, mikor Kína leállt vele.

Azonban a szemét mennyisége ettől még nem lett kevesebb, így a műanyaghulladék nagy része – főként az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és Japánból – egyszerűen csak máshová ment: Malajziába.

Lehetett volna akármelyik malajziai város, de Jenjarom Port Klanghoz való közelsége miatt – ez Malajzia legnagyobb kikötője, és az ország műanyag behozatalának legfőbb belépési pontja – ideális helyszínt jelentett. Kizárólag 2018 első félévében (januártól júliusig) mintegy 754 000 tonna műanyaghulladékot importáltak Malajziába.

*a 2018-as adat csak januártól júliusig értendő, Forrás: BBC / Kitekintő

Közben az Államtanács által illegális műanyag-újrahasznosító gyárként nevezett létesítmények jelentek meg a környéken abban a reményben, hogy gyors nyereséget kaszálhatnak a virágzó műanyag újrahasznosító iparból, amelynek értéke meghaladja a 734 millió dollárt.

A tanács elmondása szerint hamarosan 33 illegális gyár épült Kuala Langatban – azaz abban a körzetben, ahol Jenjarom is található. Néhány közülük a sűrű pálmaolaj-ültetvények közelében bukkant fel, mások közelebb a városhoz. Azonban hónapok teltek el, mire Jenjarom lakói tudomást szereztek a létezésükről – és akkor már késő volt…

„Lassan mérgezik őket”

A műanyaghulladékot tipikusan golyókba gyűrve hasznosítják újra, amelyeket ezután más típusú műanyag gyártására lehet felhasználni. Azonban nem minden műanyag hasznosítható újra, így a törvényesen működő üzemeknek az ilyen típusú szemetet el kell küldeniük a hulladékkezelő központokba – ez viszont pénzbe kerül. Számos illegális újrafeldolgozó üzem ezért inkább olcsóbb, de az egészségre jóval veszélyesebb módokat választ: vagy eltemeti, vagy – ami még gyakoribb – elégeti a szemetet.

„A szag már régóta érezhető volt, de tavaly augusztusban lett igazán borzalmas a helyzet. Nagyon rosszul éreztem magam, és naphosszat kapart a torkom, sokat köhögtem. Persze nagyon dühös lettem, amikor kiderült, hogy a gyárak miatt volt az egész” – mesélte Daniel Tay.

Ngoo Kwi Hong (szintén itteni lakos) elmondása alapján az égő műanyag olyan erőszakos köhögést váltott ki, hogy egyesek már vérrögöket köhögtek fel. „Nem tudtam éjszaka aludni, mert annyira büdös volt. Olyan voltam, mint egy zombi, annyira fáradt voltam” – fogalmazott az asszony.

A probléma leginkább a gyárakhoz legközelebb élőket érintette. Belle Tan, aki felfedezte, hogy az egyik illegális üzem mindössze 1 kilométerre van a házától, annak 11 éves fiára gyakorolt hatásáról beszélt a BBC riporterének: „A hasán, a nyakán, a karján és a lábán borzalmas kiütések jelentek meg. Ha csak hozzáértünk, fájt neki. Dühös voltam és féltettem a fiam egészségét, de hát mit tehettünk volna? A szag mindenhol ott volt.”

Azonban sokan a városban még mindig vagy nem tudnak az üzemekről, vagy közömbösek a műanyagégetés lehetséges hatásai kapcsán. „Itt az átlagemberek csak próbálnak egy egyszerű életet élni. Persze, rossz, hogy büdös van, de ennél tovább nem foglalkoznak a dologgal. Nem értik, hogy ez egy olyan valami, ami lassan megmérgezheti őket” – mondta Tay.

Egy rögtönzött hulladéklerakó

A malajziai kormány nemrégiben bezáratta a 33 Jenjarom közelében működő illegális gyárat, így a füst nagy része megszűnt. Azonban az a 17 000 tonna hulladék, ami az üzemek után ott maradt, még mindig probléma – és nem elhanyagolható a 30 000 főt számláló város számára. Bár a legtöbb ilyen hulladékot a hatóságok átvették, azonban 4000 tonnányi műanyag még mindig ott van, azaz egy szeméthegy üdvözöl mindenkit, aki ide látogat. Ez egykor fel nem használt földterület volt, ami hirtelen egy ideiglenes hulladéklerakóvá avanzsált.

Forrás: BBC / Kitekintő

„Megpróbáljuk azonosítani, hogy ki a föld tulajdonosa, még mindig ezt vizsgáljuk” – mondta Zuraida Kamaruddin lakásügyi és önkormányzati miniszter a BBC-nek. Selangor állam, amelyben Jenjarom fekszik, megpróbálta elárverezni a földterületet, de eredménytelenül.

„Senkinek sem kell, mert annyira szennyezett” – ismerte be Yeo Bee Yin energiaügyi, technológiai, tudományos, környezetvédelmi és éghajlatváltozási miniszter, aki rámutatott arra, hogy számos lehetőség áll rendelkezésre, amelyek közül a leginkább életképes az lenne, ha a szemetet egy cementgyárba küldenék, amely elégetné a műanyagot és a saját működéséhez használná fel az ebből felszabaduló energiát. Ez a megoldás azonban igen költséges lenne a kormány számára, ezért célszerű lenne legalább a hulladék egy részét előbb máshová elszállítani. Persze kérdés, hogy hová vihetnék?

Egyik városból a másikba

Jenjarom csak egyetlen város Malajziában, a műanyag illegális újrahasznosításának problémája azonban soha nem ér véget.

„Az illegális gyárak üzemeltetői általában bérlik a földet a helyi malajziai földtulajdonosoktól. Amikor elkapjuk őket és bezárunk egy üzemet, akkor egyszerűen odébb állnak és az ország egy másik részében kezdik újra tevékenységüket” – mondta Ng Sze Han, Selangor helyi tanácsosa.

Az pedig nem meglepő, hogy bárhol találnak olyan földbirtokost, aki örömmel bérbe adja használatlan földterületét, lévén – saját elmondásuk alapján – akár 12 260 dollárt is kaphatnak érte havonta. Sokan nincsenek is tudatában annak, hogy mit csinálnak a földjeiken, de lényegében nem is érdekli őket, hiszen egy malajziai család átlagos havi jövedelme 2016-ban mindössze 1290 dollár volt.

Ng szerint a probléma mindaddig nem oldható meg hatékonyan, amíg – Kínához hasonlóan – ki nem tiltják a műanyaghulladékot az országból. Ez azonban nem valószínű, lévén az nagy üzleti potenciállal rendelkezik Malajzia szempontjából.

A kormány mindenesetre próbálkozik: egyre szigorúbb szabályokat ró ki a műanyag importőrökre, akiknek most már be kell tartaniuk az újonnan bevezetett kritériumokat, mielőtt meg tudnák szerezni a jóváhagyási engedélyt a műanyaghulladék behozatalára. És kizárólag államilag jóváhagyott engedéllyel rendelkező cégek importálhatnak szemetet Malajziába.

A világ többi részéhez szólva

Itt egy sokkal nagyobb probléma van – és Jenjarom esete hűen tükrözi a műanyag újrahasznosítási rendszer hibáit.

A műanyaghulladék saját nemzetközi kereskedelmi kóddal rendelkezik (HS3915). Amit azonban ez a kód nem vesz figyelembe, az az, hogy az importált hulladék jó minőségű vagy szennyezett – és nincs is lehetőség arra, hogy tudjuk, hacsak valaki át nem nézi és meg nem vizsgálja személyesen.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának 2017-es jelentésében elismerték, hogy szokás „tiszta műanyaghulladékként” kezelni a vegyes műanyaghulladékot. Amire tehát szükség van, az egy megfelelő címkézési rendszer, amely képes figyelembe venni ezt a megkülönböztetést.

Ellenkező esetben csak idő kérdése, amíg – akár Malajziában, akár a világ egy másik pontján – fel nem bukkan egy következő Jenjarom.

Forrás: BBC