Párkapcsolatok Iránban: az együttélés tilos, de a prostitúció intézményesített

Cikkünk első részében az Iránban egyre terjedő fehér házasság jelenségével foglalkoztunk, mely röviden nem más, mint a házasság nélküli együttélés. Ez európai szemmel nézve nem tűnik különösnek, de Iránban illegális, így ezúttal a törvényi hátteret és a síiták által „kibúvóként” használt ideiglenes házasságot mutatjuk be.

A fehér házasság elterjedése a hagyományos házasság és válás szigorú szabályaira vezethető vissza. Az iráni törvények meglehetősen korlátozott lehetőséget biztosítanak a nőknek a válásra. Az 1975-ös családvédelmi törvény kimondja, hogy a válást minden esetben bírónak kell szentesítenie. A törvény szerint a nők abban az esetben kezdeményezhetnek válást, ha bizonyítják, hogy a férj fizikailag bántalmazta őket, mentális problémái vannak, vagy nem tudja teljesíteni házastársi kötelességeit. A férj ezzel ellentétben bármilyen nyomós ok nélkül dönthet úgy, hogy elválik feleségétől. Ezenkívül a férfi nem házasodhat meg másodjára az első feleség beleegyezése nélkül, vagyis a férfiak poligámiához való jogát korlátozták.

Az 1979-es Ali Hamenei ajatollah által vezetett iráni forradalom után a családjogi törvényt eltörölték. Hamenei az összes bírát papokra cserélte, akik az iszlám saría rendelkezésére szorítkozva ítélkeztek. Ők szabad kezet kaptak abban, hogy hogyan értelmezik a saría elveit az adott kérdésben.

1989-ben egy új válási törvényt vezettek be, amit 1992-ben, 1993-ban és 1996-ban is módosítottak, egyre fokozva a nők jogait és védelmét. 1997-re, amikor Mohammad Khatamit megválasztották elnöknek, a nőknek adott jogokat tekintve már meg is haladta az 1975-ös családvédelmi törvény rendelkezésit. Ebben a törvényben az alábbihoz hasonló rendelkezések szerepelnek:

„A férj és feleségnek baráti kapcsolatot kell kialakítaniuk.”
„A férj és feleségnek együtt kell működnie a család jóléte és a gyermekek oktatása érdekében”.
„A család feje csak a férfi lehet.”
„Mindkét fél jogosult örökségre, a nőnek joga van ellenőrizni és kezelni saját vagyonát.”
„A feleség igényt tarthat a férj házasság alatt megszerzett vagyonának felére, feltéve hogy nem ő kezdeményezi a válást.”
„Válás esetén a gyermekfelügyeleti jog a lány 7 éves koráig és a fiú 2 éves koráig az anyánál marad, de elveszti ezt a jogot, ha újraházasodik –  ebben az esetben a gyermek apai nagyszülei nevelik.”

Szintén e törvény szerint a bírók jóváhagyhatják vagy akár el is utasíthatják a válást, de a 2002-es törvénymódosítás szerint a bíráknak jóvá kell hagyniuk a válást, ha a házasság folytatása elviselhetetlen nehézségekkel jár.

Az ideiglenes házasság (sigheh)

Iránban létezik egy másik hivatalos lehetőség a házasságra, ez pedig az „ideiglenes házasság”, a sigheh. Ez a pár között megkötött rövid távú szerződés szólhat pár órára, de akár évtizedekre is, és nem végződik költséges válással.

Állítólag Mohammed próféta javasolta követőinek, hogy a zarándoklattal és háborúkkal kapcsolatos hosszabb távolléteik során átmeneti házasságot kössenek. Ez arabul a mut’a (élvezet), fárszi nyelven sigheh néven ismert. Ez már Mohammed próféta előtt is gyakorlat volt, a szunnita irányzat szerint azonban ez tiltott, hiszen szerintük ez nem más, mint a prostitúció legalizált formája. A síita hívők viszont ezt közvetlenül a Mohammed próféta által szorgalmazott hagyományokba való beavatkozásnak tekintették.

Az ideiglenes házasságot tehát csak síita közösségekben gyakorolják, főleg Iránban és helyenként Irakban. Iránban ez egyfajta kiskaput jelent a szigorú házassági törvények közepette. Az ideiglenes házasság a szerződésben meghatározott időre szól és a férfi egy előre meghatározott összeget fizet feleségének. Egyetlen egy feltétele van: a házassági szerződés lejárta után a nőnek két menstruációs periódust kell várnia a következő házasságig. Persze ha valaki folyamatosan újraházasodik, akkor miben különbözik ez a prostitúciótól….

Nincs arra vonatkozó adat, hányan élnek fehér házasságban Iránban. Az utóbbi 15 évben megtriplázódtak a válások és a házasságok mintegy 20 százaléka válással végződik. A lakosság 60 százaléka 30 évesnél fiatalabb, így az együttélés gyakorlatilag elkerülhetetlen és bár a keményvonalas hivatalnokok megvetik a gyakorlatot, addig a társadalom nagy része már sokkal elfogadóbb. Az iráni nők bátrak.

Folyamatosan harcolnak a kendőviselés kötelezettsége ellen is, amelyben már elérték, hogy 2018 eleje óta senkit nem lehet letartóztatni azért, mert nem viseli a hidzsábot. Ennek ellenére a kendő viselése ellen harcolók számos kellemetlenséggel szembesülnek. Minden, ami tiltott (tánc, ivászat, szex) azt valójában a felszín alatt megteszik. A mostani generáció nem követi a konzervatív törvényeket. Iránban is csökken a születendő gyermekek száma, mert a párok később házasodnak és vállalnak gyermeket.

Számos szakértő szerint a fehér házasság az egyik fő oka a gyerekvállalás csökkenésének, mert a fehér házasságban megfogant gyermekeket kivétel nélkül elvetetik az anyák, hiszen házassági papírok nélkül bűncselekménynek számít. Ezen kívül a nők bizonyos szempontból jobban kiszolgáltatottak, hiszen semmilyen jogi védelemre nem számíthatnak, ha a férfi bántalmazza őket, hiszen illegális kapcsolatban történt. Ellenérv viszont, hogy a nő akkor hagyja ott a férfit, amikor kedve tartja.​​

Irán a modernizáció és a vallási vezetés által rájuk erőltetett szabályok határán lavírozik. A fiatalok csak abban bíznak, hogy az iráni kormány egyszer majd elnézőbb lesz és nem kell tovább kettős életet élniük. Az ajatollah figyelmeztetése valószínűleg nem tudja visszaszorítani a gyakorlatot, mert a fiatal generáció megállíthatatlanul vágyik a nagyobb szabadságra, a modernizálódást legfeljebb elodázni, de megállítani nem lehet.

Szerző: Simigh Ágnes