Vietnam lehet Észak-Korea modernizálásának mintapéldája

Egy rozsdás szovjet vadászgép és az egykori német nagykövetség közötti parkban bújik meg Lenin magányos szobra Hanoi központjában, mint az orosz forradalmár egy kommunista vezetésű Vietnámra vonatkozó víziójának szimbóluma.

1986-ban – egy évvel azután, hogy a szobrot felállították – Vietnám elindította a „doi moi” elnevezésű reformjait, amely a háború tépázta országot Ázsia egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává tette. Hanoi Lenin parkja ma is népszerű, de már nem a kommunista gyökereknek köszönetet mondó vietnámiak érkeznek ide, hanem a nyugati társaikat utánzó gördeszkások lepik el.

Ahogy Vietnám készülődik a hónap folyamán az észak-koreai Kim Dzsong Un és Donald Trump között sorra kerülő találkozóra, egyre többen a vietnámi gazdasági utat tartják járhatónak az elszegényedett és elszigetelt Észak-Korea számára.

1986 óta a reformok következtében Vietnam egy főre jutó GDP-je közel ötszörösére emelkedett, miközben az ellentmondást alig tűrő Vietnámi Kommunista Párt mindvégig hatalmon maradt. Mindehhez politikai reformokra és az egyéni szabadság növelésére volt szükség. Egy hasonló út nagy változtatásokat követelne Észak-Koreától, ahol Kim Dzsong Un totális kontrollt gyakorol és az állami propaganda élő istenségnek tekinti.

„Amikor minden hatalom egyetlen ember kezében van, akkor hibás döntések születhetnek.” – mondta Cao Si Kiem, a Vietnámi Állami Bank előző kormányzója, aki átfogó reformokat vezetett be Hanoi pénzügyi politikájában 1989 és 1997 között.

Amikor a vietnámi forradalmár és alapító elnök, Ho Chi Minh egészsége meggyengült a vietnámi háború alatt, a párt jobb keze, Le Duan vette át helyét és kormányzott erős emberként 1986-ban bekövetkezett haláláig. Duan halálával véget ért Vietnám „erőskezű embereinek korszaka” és ez segítette a gazdasági és politikai reformokat – azóta semelyik politikus nem tudott ilyen mértékű kontrollt gyakorolni.

GOODBYE, LENIN!

Összehasonlítva, Észak-Korea egyelőre csak az „erős emberek időszakát” ismeri. Kim Dzsong Un hivatalosan apja, az előző vezető, Kim Dzsongil és nagyapja, az alapító vezető, Kim Ir Szen révén élvezi politikai legitimitását. Így együtt alkotják a „Pektu Hegy vérvonalát”, amely a Kína és Észak-Korea határán lévő legendás vulkánra utal, ahol a legidősebb Kim állítólag gerilla háborút folytatott a gyarmati Japán ellen.

Észak-Korea önellátásra építő „Dzsucse” ideológiája 1972-ben felváltotta a marxizmus-leninizmust és a kommunizmus lassan eltűnt. Az országot irányító Kimek istenekhez hasonló szerepet kaptak.

Még az ország hivatalos pénzemének, az észak-koreai vonnak is 2.16-ban határozták meg a dollárhoz viszonyított árfolyamát egészen 2001-ig, mert II. Kim Dzsong születésnapja február 16-ára esett.

Kim Dzsong Un amellett, hogy kegyetlenül számolt le az árulókkal és ellenszegülőkkel, néhány gazdasági reformot is elindított. Új piacokat engedélyezett Észak-Koreában, több Különleges Gazdasági Zónát is bevezetett és biztatta a gyárakat, hogy bővítsék az áruválasztékot a különböző fogyasztói igényekhez igazodva.

2016-ban, négy évvel Kim hatalomra kerülése után, az ország gazdasági növekedése 17 éves rekordot ért el, bár a következő évben vissza is esett, a rakétaprogram miatt bevezetett nemzetközi szankciós nyomás miatt. 

„Észak-koreai kontextusban ez bizony hatalmas változás – sokkal nagyobb, mint a korábbi vezetők alatt” – mondta Andray Abrahamian Korea-szakértő. Ez idáig a gazdasági változások, amelyek az állami propaganda szerint Kim kezdeményezései az általános életszínvonal emelésére, ugyanakkor kevés politikai liberalizációval jártak.

Észak-Korea hivatalosan még most is adómentes. Annak ellenére, hogy számos észak-koreai az állam helyett a piacokban bízik az élelem beszerzésében, Phenjan még mindig állítja, hogy működő közellátó rendszere van.

Vietnámban a jegyrendszert a reformok előrehaladtával elhagyták, de a változások felé vezető út itt sem ment nehézségek nélkül. 1996-ban, 10 évvel a „doi moi” reformprogram bevezetése után, a kormányzati hivatalnokok a külföldi videokazetták és a pornográf poszterek nyilvános megsemmisítését rendezték meg a Lenin parkban, hogy megszabadítsák Vietnamot a „társadalmi gonoszságoktól”.

Manapság még mindig ott áll Lenin szobra, de a gördeszkások inkább bizonytalanul vagy szórakozva viszonyulnak jelenlétéhez.

„Ez egy, a Nyugattól átvett utcasport – az, hogy épp itt a Lenin szobor előtt csinálom, nem semmi.”- mondta a 27 éves jazz-zongorista és gördeszkás Nhat Huy Le.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Reuters

Friss hírek