A koreai békefolyamat sötét oldala

Miközben a nyilvánosság leginkább a megindult békefolyamat sikereiről hallhat, az észak-koreai hatóságok a kínai rendvédelmi szervekkel és határőrséggel szoros együttműködésben jelentősen növelték rajtaütéseiket azokon, akik inkább megpróbálnak elszökni az országból. A béketárgyalások idején például új drótkerítést húztak fel a határ mentén.

A Koreai-félsziget két állama nyújtja az idei év egyik legfelkapottabb és talán a legtöbb izgalmat jelentő témáját a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia vonatkozásában, ahogy a két fél külföldi „segítséggel” igyekszik megtalálni a békülési folyamat helyes (ámde ahogy látjuk rögös) útját. Mára a hátuk mögött tudhatnak számos egymás közötti, majd Kínával és legutóbb az Egyesült Államokkal is lezajlott csúcstalálkozót.

Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a jelenlegi helyzet össze sem hasonlítható a tavalyi puskaporos hordó időszakával. Akkoriban az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump „tűzzel és haraggal” fenyegette meg Phenjant, ami halálra rémisztette a közelben lakó dél-koreaiakat, tudván, hogy az északról indított beígért válaszcsapás esetén Szöul lenne az elsődleges célpont (a két főváros közötti távolság légvonalban kevesebb, mint 200 km).

A világ egyik legkegyetlenebbjeként számon tartott diktatúra vezetője manapság mint tiszteletreméltó (és majdnem mint ezen országok vezetőivel egyenrangú) államférfi lejthet végig a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia legfontosabb országainak vörös szőnyegén.

Járművek egy dél-koreai delegációt és kosárlabdázókat szállítanak a két Korea közötti barátságos mérkőzésre a Kumsusan Palota előtt Phenjanban, Észak-Koreában 2018. július 3-án. EPA/KOREA POOL

Számos jéghideg és ijesztő néma év után Észak- és Dél-Korea vezetői ma már valóban élettel teli véleménycserét folytatnak egymással a témakörök változatos skáláján mozogva, a katonai kommunikációs vonal ismételt megnyitásától kezdve a közösen megrendezendő kosárlabda mérkőzésekig. A két főváros egyetemeinek hallgatói arra készülnek, hogy látogatást tesznek egymás kampuszain. Már olyan hírek is felröppentek, hogy a két országon keresztül futó vasúti pályát is ismét üzembe helyezik.

A “siker” ára

Vitathatatlan, hogy a napjainkban tapasztalható megbékélési erőfeszítések sokkal többet érnek, mint a tavalyi gyűlölködéstől, háborús uszítástól bőven túlcsordult év eseményei. Azonban annak, hogy a két fél idáig eljuthatott, hatalmas ára volt. Annak érdekében, hogy a félelmetes Mr. Kimet végül sikerüljön megzabolázni, a konfliktusban érintett közeli és távoli országok vezetői kénytelenek voltak bizonyos kompromisszumokra, mint például arra, hogy szemet hunyjanak a diktatúra gyalázatos és brutális emberi jogsértései felett. Ez különösképpen rossz következményekkel jár azon észak-koreaiakra nézve, akik vagy már sikeresen elérték Dél-Koreát, vagy éppen szökésben vannak / tervezik menekülésüket a szülőföldjükön kialakult rémisztő állapotokból.

Hyeonseo Lee, az észak-koreaiak emberi jogaiért küzdő mozgalom élharcosa, aki 1997-ben szökött Észak-Koreából Kínába, ahol 10 évig bujkált kínainak álcázva magát. A túlélés érdekében az évek során számtalan álnevet használt, “A lány hét névvel – Szökésem Észak-Koreából” című könyve nemzetközi bestseller. Ahogy könyvében írja: néhány közeli családtagját is sikeresen kimenekítette a szörnyű országból.

Jelenleg becslések szerint 30.000 észak-koreai menekült él Dél-Koreában, akiknek a beilleszkedését és boldogulását tucatnyi fajta szervezet segíti és követi nyomon, valamint amelyek azon fáradoznak, hogy az emberi jogok vonatkozásában javulást érhessenek el az északi országban. A dél-koreai kormány azonban az utóbbi időben jelentősen megváltoztatta hozzáállását ezekhez az intézményekhez. Májusban az egyesítési törekvésekért felelős minisztérium felszólította a határ mentén protestáló szórólapokat terjesztő csoportokat, hogy a továbbiakban szüntessék be ezen tevékenységüket, mert ezzel veszélyeztetik a békefolyamatot. Júniusban pedig a kormány úgy döntött, hogy mégsem fizeti ki az észak-koreai emberi jogok folyamatos és súlyos megsértésének figyelemmel kísérése és a helyzet javítása érdekében elindítani tervezett állami szervezet irodai bérleti díját.

Még inkább aggodalomra ad okot, hogy az utóbbi néhány évben jelentősen csökkent azoknak a szökevényeknek a száma, akik (leginkább Kínán keresztül menekülve) sikeresen eljutnak Dél-Koreába. Idén ez a szám még nagyobb esést mutat: 2018 első 6 hónapjában összesen 488 észak-koreai menekültnek sikerült eljutnia a diktatúrából a valódi köztársaságba, ami 18%-kal kisebb arány a tavalyi év ugyanezen periódusához képest.

A „Szabadság Észak-Koreában” nevű csoport megfigyelései szerint (amelynek fő küldetése menekülők segítése) pozitív összefüggés is kimutatható a menekülők számának csökkenése és a békülési erőfeszítések között: ismervén a szökés kockázatait és költségeit, az észak-koreaiak egyre jelentősebb hányada dönt a maradás mellett abban a reményben, hogy hazájukban az életkörülmények belátható időn belül valóban javulni kezdenek.

A számok esése mögötti valós ok azonban sokkal vészjóslóbb: az észak-koreai hatóságok a kínai rendvédelmi szervekkel és határőrséggel szoros együttműködésben jelentősen növelték rajtaütéseiket az éppen szökésben lévőkön. Észak-Korea ezen felül még jobban megerősítette és felfegyverezte a kínai határvonalát. Még júniusban is, a béketárgyalások eddigi tetőpontján, új drótkerítést helyezett üzembe határai mentén, Kína pedig fokozni kezdte a határát sikeresen átlépő észak-koreaiak letartóztatását és hazatoloncolását.

A békülési folyamat jelenleg alkalmazott módszere és útja, amely az észak-koreai tömegpusztító fegyverek teljes és visszavonhatatlan megsemmisítését és az országok – legfőképpen a két Korea közötti – gazdasági együttműködés megvalósulását helyezi előtérbe, sivár kilátásokkal kecsegtet a közeli jövőre nézve. Azon emberek iránt, akik szerint a belátható jövőben a helyzet Észak-Koreában nagy valószínűséggel nem fog érdemben javulni, Szöul és Washington vezetői jelenleg nem mutatnak érdeklődést, nincs napirenden, hogy figyelmüket az Észak-Koreában élő emberek jogi helyzetének javítására fordítsák.

Pedig amíg a problémák valódi gyökerét nem kezdik el kezelni, Észak-Korea nem lesz olyan ország, ahol jobb élni, mint onnan elmenekülni.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Economist ; szemlézte: Pallos Judit

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás