Mi lesz veled Marokkó? – Digitális bojkott egy igazságosabb társadalomért

A bojkottot kirobbantó fogyasztók április közepén Facebookon és Twitteren a „hadd rohadjon” és „hagyjuk megalvadni” hashtageket kezdték el terjeszteni – szükségességét pedig a radikális áremelésekkel magyarázták. A bojkott még mindig tart, a hatásai már látszanak, de ennek nem mindenki örülhet.

2018. április 20. történelmi nap Marokkó életében, ahogy a 19. század közepén Európában a passzív rezisztencia a politikai ellenállás egyik legsikeresebb formája volt, az információs társadalom korában a hashtagekkel terjedő politikai tartalmú üzenetek és az észak-afrikai ország társadalmának összetartozása egy hónap alatt megrengette a multinacionális vállalatok és a kormányzat világát.

A bojkottot kirobbantó fogyasztók annak szükségességét a radikális áremelésekkel magyarázzák (áprilisban az infláció elérte a 2,7%-ot, ami 2013 óta a legmagasabb érték), és április közepén Facebookon és Twitteren a „hadd rohadjon” és „hagyjuk megalvadni” hashtageket kezdték el terjeszteni. A bojkott során három nagyvállalatot, illetve azok termékeit vették célba:

• a Centrale Danone gyártotta tejet, melynek tulajdonosa közel teljes mértékben a francia anyavállalat
• az Afriquia SMDC-t, mely az ország vezető üzemanyag-elosztó társasága, és egyik tulajdonosa Aziz Akhannouch, jelenlegi Mezőgazdasági Miniszter
• valamint az Eaux Minérales d’Oulmès ásványvizét.

Bár a bojkott hatását nehéz mérni, szakértők úgy vélik, hogy a társadalom körülbelül 80 százaléka csatlakozott, és több, mint egy hónappal a kezdete után az is kijelenthető, hogy bizonyos mértékben elérte célját. 

Néhány nap után a bojkott reakciókat váltott ki mind az ellenzék, mind pedig a kormányzat oldaláról, az Istiqlal ellenzéki párt vezetője, Nizar Baraka támogatását fejezte ki a mozgalommal kapcsolatban, míg Aziz Akhannouch, Marokkó mezőgazdasági minisztere elítélte a megmozdulást és „bolondoknak” minősítette a csatlakozó állampolgárokat.

Később a bojkottban személyesen is érdekelt Akhannouch aggodalmát fejezte ki a célba vett vállalatok alkalmazottaival és családjaival szemben, megragadva az alkalmat arra, hogy az akció befejezésére szólítsa fel a marokkóiakat. A 2017-ben miniszterelnöknek választott El Othmani is csatlakozott a nyugtalankodó Akhannouchoz és kiemelte, hogy a 120.000 marokkói farmer 80 százaléka érintett a Centrale Danone-on keresztül a bojkottban, és a jövőben beláthatatlan gazdasági következményei lehetnek rájuk nézve az össztársadalmi megmozdulásnak.

Nem biztos, hogy megérte

Ezek a következmények pedig máris látszanak: a bojkott rövid távú hatása az volt, hogy a Danone először nyilvánosan kért elnézést, miután egyik igazgatójuk, Adil Benkirane hazaárulással vádolta meg a bojkottban résztvevőket, majd akciót indított és a Ramadán alatt 1 dirhammal levitték a tej árát (1 dirham = kb. 9 eurócent = kb. 29 forint).

Az Eaux Minérales d’Oulmès a bojkottra válaszul csökkentette ugyan a termékei árát, viszont közösségi média kampány hiányában a várt hatás elmaradt.

A gazdasági hatásokkal viszont nem biztos, hogy számoltak a bojkott támogatói, pedig azok sem maradnak el. A Danone bejelentette, hogy ettől a héttől kezdve a keresletcsökkenés miatt 30%-kal visszavágja a felvásárolt nyers tej mennyiségét, valamint nem hosszabbítanak meg egyes rövid távú munkaszerződéseket, azaz jónéhány tejipari dolgozó – legalább egy időre – munka nélkül marad.

A közösségi médiáról indult bojkott még nem ért véget, de a hatásai már látszanak. Az ország első bojkottja két dologra biztosan felhívta nemcsak Marokkó, de az egész világ figyelmét: lehetséges széleskörű társadalmi összefogást eszközölni egy könnyen leírható cél érdekében, de a közgazdaság törvényeit nem lehet hatósági árképzéssel vagy a vállalatokra kényszerített árakkal felülírni. A legjobb aktuális példa erre Venezuela helyzete.

Egy társadalmi összefogáson alapuló bojkottnak hasonlóan széleskörű hatásai vannak a vállalatok életére, a társadalomra és a gazdaságra nézve is. A jelenlegi marokkói bojkott ismételten a közösségi média életünkben betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. A mai digitális társadalomban az állampolgárok döntő többségét meg lehet szólítani Facebookon vagy Twitteren keresztül – egy olyan fejlődő társadalomban pedig, mint Marokkó, kifejezetten fontos szerepe van ennek a bojkottnak.

Nemcsak a fogyasztói társadalom szempontjából, hanem intézményi, demokratikus szempontból is: Marokkó társadalma kijelentette nem fél, nem fél a multinacionális vállalatoktól, nem fél a kormányzattól, a nehéz időkben pedig társadalmi különbségektől függetlenül, együtt tudják hallatni a hangjukat.

Forrás: Bloomberg / Morocco World News ; szemlézte: Paróczai Anikó