A kínai árnyékbankrendszer a végét járja, túl nagy a lufi

Az expanzív hitelezésnek és az árnyékbankrendszer működésének köszönhetően Kína GDP-arányos adósságrátája a tíz évvel ezelőtti – már eleve rendkívül magas – 160%-ról mára 300%-ra nőtt. A rossz hitelek arányát senki nem tudja, de nem is meri felmérni.

A kínai hitelpiac jelenlegi növekedési dinamikája nem fenntartható, ezt tudja a kormányzat is. A folyamatok kordában tartása érdekében novemberben felállítottak egy bizottságot, mely a pénzügyi stabilitást felügyeli, és megvan a jogosultsága ahhoz, hogy szigorúbb banki szabályokat hozzon és véghezvigyen egy pénzügyi reformot. A legfontosabb feladat a rossz hitelek arányának csökkentése, az ország egyik legnagyobb alapkezelője szerint ugyanis 2020-ra a rossz hitelek volumene elérheti a 476 milliárd dollárt.

Hogy jutott ide a gazdaság? 

A recesszió után az ország billió dollárokat költött infrastrukturális beruházásokra, melyekben rengeteg bank vett részt hitelezőként, köztük sok szabályozatlan intézmény is, más néven az árnyékbankrendszer tagjai. Természetesen egy szabályozatlan piacon a hitelbírálati folyamat sem tekinthető professzionálisnak, így a hitelfelvevők egy része végül nem tudta visszafizetni a felvett összegeket, sok esetben már a kamatfizetésnél elakadtak. A nagy kockázat pedig az, hogy ezek a hitelek esetleg soha nem is kerülnek rendezésre, megfelelő fedezettség hiányában pedig a bankok kezdik majd el leírni veszteségeiket, ami minden bizonnyal csődökhöz vezet.

A Hongkong-Csuhaj-Makaó híd, a világ leghosszabb, tengeren átívelő hídja a dél-kínai Kuangtung tartományban fekvő Csuhajban 2018. március 28-án. A három várost a Gyöngy-folyó torkolatvidékén összekötő híd teljes hossza 55 kilométer, ebbõl a főhíd 23 kilométer, az alagút 6,7 kilométer, és két mesterséges sziget is része a létesítménynek. (MTI/AP/Kin Csöung)

A fő kérdés, hogy az árnyékbankrendszeren belül mekkora a rossz hitelek aránya – a kormány szükség esetén tudja kezelni a problémát például egy „rossz bank” felállításával vagy ez túl nagy falat lesz még a pártnak is? Az árnyékbankrendszer teljes méretét 20 billió dollárra teszik az elemzők, de éppen a szabályozatlan piac miatt ez is csak egy becslés. A nem teljesítő hitelek aránya pedig egy újabb rejtély.

Peter Pauly, a torontoi Rotman egyetem közgazdasági professzora így jellemezte a helyzetet:

„Senki nem tudja, hogy ki kinek tartozik, és mennyivel. Csak akkor fog minderre fény derülni, ha elkezdődnek a csődök és minden darabokra hullik.”

Az árnyékbankrendszer évtizedek óta a legaggasztóbb gazdasági problémává válhat – tette hozzá Pauly – még az amerikai jelzálogpiaci válságnál is nagyobb lehet a baj. Van egyébként párhuzam a két folyamat között, a jelzálogpiaci válság alapja is a pénzügyi termékek és különböző kockázatok „összecsomagolása” volt, Kínában is hasonló a helyzet:

A nem szabályozott bankok ugyanis sok esetben hiteleztek olyan kockázatos beruházási projekteket, mint például a rézbányászat, a szénbányászat vagy épp gyenge minőségben kivitelezett épületberuházásokat, mindehhez pedig különféle szokatlan pénzügyi eszközt használtak (vagy inkább kreáltak).

A hagyományos bankok pedig sokszor eladták nemteljesítő, rossz minőségű hiteleiket az árnyékbankoknak, amik aztán azokat „újracsomagolva” értékesítették ügyfeleik, vagy újra a hagyományos bankok felé. Márpedig ha sok billió dollárnyi kétes pénzügyi termék „összecsomagolva” kering a pénzügyi rendszerben, az sok jóra nem vezet. 

Még van remény

Az, hogy mindezen intézmények még mindig léteznek és különösebben nagy esélyt az elemzők sem látnak Kína teljes összeomlására, annak köszönhető, hogy Kína négy legnagyobb bankja nem része ezeknek az üzleteknek. Márpedig a négy legnagyobb bank a teljes bankrendszer forgalmának 70%-áért felel, így ha „kipukkan a lufi”, a pénzügyi piac közel háromnegyede akkor is biztonságosnak tekinthető – és épp itt az ellentét az amerikai jelzálogpiaci válsághoz képest, abban ugyanis nemcsak a kishalak, hanem az Egyesült Államok legnagyobb pénzintézetei is vaskosan benne voltak.

A teljes összeomlás tehát szinte biztosan elkerülhető, a növekedésnek viszont semmiképpen tenne jót egy hitelválság és a közgazdasági összefüggésektől sem tudja magát függetleníteni az ország, márpedig ahol tartósan magas az államadósság, ott a növekedési ráta egy idő után esni kezd. Ha pedig még a szintén a levegőben lógó kereskedelmi háború lehetséges hatásait is figyelembe vesszük, akkor Kína GDP-je jóval gyorsabban zuhanhat össze, mint azt sokan gondolják.

Forrás: CNBC