A világ városainak fel kell készülniük a vízhiányra

Fokváros vízhiány-válsága globális aggodalmat keltett azzal a veszéllyel kapcsolatban, hogy nemsokára a világ számos városában elfogyhat a víz. A növekvő kockázatok miatt pedig előtérbe került a vízlopás kérdése, valamint az, hogy hogyan lehetne enyhíteni a kialakult helyzeten.

Az úgynevezett „Nulladik Nap”: amikor Fokváros, a Dél-afrikai Köztársaság nyüzsgő kikötővárosa azt látja majd, hogy a vízcsapok kiszáradnak, és lakossága igen veszélyes helyzetbe kerül. Ez eredetileg az idei év során bekövetkezett volna, azonban a közelgő válságot sikerült késleltetni, igaz, súlyos intézkedések árán – a város korlátozásai nyomán a fokvárosi vízfogyasztás jelenleg az átlagos amerikai vízfogyasztás egy hatodának felel meg. Mindennemű erőfeszítés ellenére a „Nulladik Napot” eddig csak elodázni sikerült, megoldás egyelőre nincs.

És mikor eljön, az emberek látni fogják, amint a kormány elzárja a csapokat és utána már csak jegyre lehet majd kapni a drága erőforrást, mégpedig kizárólag előre kijelölt begyűjtési pontokon.

Ez a jövő azonban nem csak Fokvárost érinti. Szakértők szerint a fent leírt forgatókönyvvel előbb-utóbb a világ számos más városának szembesülnie kell.

Nehéz lehet megérteni, hogy a városokat miért fenyegeti vízhiány, mikor a világ mintegy 70 százaléka ebből az erőforrásból áll. A kemény valóság azonban az, hogy a gyakran említett becslések szerint ebből az édesvíz aránya mindössze 2,5 százalék. És még ennek is jelentős része jég és hó, ami azt jelenti, hogy az édesvíznek csupán egy százaléka érhető el könnyen a népesség számára.

A vízhez való hozzáférés egyenlőtlensége szintén égető gond. Míg a gazdagok megtalálják a módját, hogy könnyedén biztosítsák vízellátásukat, addig a lakosság szegényebb részét magára hagyják a problémával. Ez a helyzet pedig gyakran vízlopáshoz vezet – pénzért, túlélésért vagy épp mindkettőért.

Ébresztő!

„Egy nemzet fejlődése gyakran a tiszta víz forrásainak aláásásával jár. Például számos tudományos bizonyíték azt mutatja, hogy az erdőirtás megváltoztatta a hidrológiai ciklust az Amazonasban” – mondta Betsy Otto, a World Resources Institute nonprofit szervezet globális vízügyi programjának igazgatója a CNBC-nek.

Bár a vízhiány egy nagyon valóságos és kiterjedt probléma, szakértők szerint a legtöbb város egyelőre biztonságban van. „Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy a vízhiányt globális válságként ismerjék el, mivel a városoknak meg kell kezdeniük a helyi problémákra vonatkozó egyedi megoldások kidolgozását” – fogalmazott Rebecca Keller, a Stratfor amerikai agytröszt tudományos és technológiai elemzője.

„Nem minden esetben lesz ugyanaz a forgatókönyv, amellyel Fokvárosnak kell szembesülnie. Lehet, hogy szennyezés, szárazság, szárazabb éghajlat vagy jelentős népességnövekedés következtében történik” – tette hozzá. Mint kifejtette, a Fokvárost sújtó problémának ébresztőként kellene szolgálnia más országok számára.

  • Kapcsolódó cikkünk:

Vízlopás

Az ENSZ egy 2010-es határozatában alapvető emberi jogként ismerte el a tiszta vízhez és a megfelelő szennyvízelhelyezéshez jutás jogát. A határozat felszólítja a világ országait, illetve a nemzetközi szervezeteket, hogy szükséges erőforrások biztosításával és technológia átadásával segítsék (elsősorban a fejlődő országokat) azon cél megvalósításában, hogy mindenki számára biztosítható legyen a biztonságos, tiszta, elérhető és megfizethető ivóvíz és a megfelelő szennyvíz­elhelyezés.

„Ez az intézkedés pedig jóval bonyolultabbá tette a vízlopás kérdését” – mondta Vanda Felbab-Brown, a Brookings Institution kutatóközpont külpolitikai programjának egyik vezetője.

„A vízhez való jog nem azt jelenti, hogy a víz mindenki számára ingyen van” – magyarázta Felbab-Brown, mondván sok ember nem jól értelmezte az ENSZ-határozatot. „Ugyanúgy, ahogyan az embereknek fizetniük kell az élelmiszerekért, számíthatnak arra, hogy fizetniük kell a biztonságos vízért is.”

Ez a félreértelmezés nyilvánvalóan nem segített megszüntetni a nagy mennyiségben és nyíltan történő vízlopást az olyan országokban, mint Brazília, India vagy Mexikó. Vállalatok és magánemberek tömkelege illegálisan csapolja meg a vezetékeket és tartályokat, valamint egyéb módokat találnak arra, hogy csaljanak a vízóra-mérés kapcsán.

Mint arra Felbab-Brown rámutatott, a problémára egyetlen megoldás sincs, mivel a vízlopás mikéntje és az emberek kreativitása e téren helyenként változik. Azonban elmondta, hogy a hatékonyabb bűnüldözés, a vízfigyelés és átfogó adatbázisok létrehozása jó kiindulási pont lehetne a kormányok számára.

A szakértő továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy mostanáig a vízcsempészet többnyire az országhatárokon belül működött, de a probléma végül nemzetközi szinten meg fog jelenni, ha a kormányok továbbra sem tesznek semmit. Ez pedig geopolitikai feszültséget okozhat a határokon átívelő vízügyi kérdésekkel foglalkozó országok között.

A nemzetközi vízfeszültségekre a legjobb példa a Níluson építendő, Etiópia által finanszírozott Nagy Reneszánsz Gát, amely azzal fenyegeti Egyiptomot, hogy elvágja az egyetlen édesvízforrásától.

A kereslet szabályozása

A vízhiány enyhítése bonyolult témának bizonyul, lévén számos országban a környezeti vagy éghajlatváltozási problémák megoldása nem kap elegendő politikai támogatást ahhoz, hogy valósággá váljon. Ráadásul egy új vízellátási rendszer, illetve a gátak és a sótalanító üzemek kiépítése rendkívül drága mulatság lenne.

Ehhez hozzájön az, hogy a legtöbb kormány vajmi keveset tett azért, hogy polgárait a vízhatékony magatartás felé irányítsa. Ez megvalósítható lenne árszabályozással, ami azonban nem egy népszerű intézkedés.

„Az árképzésnek kétszintűnek kellene lennie. A megőrzésre vonatkozó árképzést, amely az alapvető szükségleteket kielégítő minimális mennyiséget tartalmazza, alacsony áron kellene biztosítani. A diszkrecionális vízhasználásért azonban, ami meghaladja a feltétlenül szükséges vízmennyiséget, többet kellene fizetni” – fejtette ki Betsy Otto.

Hozzátette, hogy a kormányoknak nemzeti szinten ösztönözniük kellene a takarékossági kérdésekkel kapcsolatos beszélgetéseket, mivel a víztakarékosság mindig olcsóbb lesz, mint az új forrásokhoz szükséges infrastruktúra kiépítése.

Az egyetlen jó hír az, hogy a kormányoknak lesz idejük, hogy elkezdjenek felkészülni a „Nulladik Nap”-forgatókönyvre, hiszen egy város sem fog egyik napról a másikra kifogyni a vízből.

Forrás: CNBC

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »