A szakadék szélén táncol Olaszország

Londoni pénzügyi elemzők szerint az olasz gazdaság olyan rossz állapotban van, hogy ha a lehetséges negatív forgatókönyvek közül csak néhány megvalósul, az is recessziót okozhat, megkérdőjelezve Olaszország jövőjét az euróövezetben.

Az egyik tekintélyes londoni gazdasági-pénzügyi elemzőműhely, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) az olasz választásokról összeállított hétfői helyzetértékelésében kiemeli: sokan attól tartanak, hogy a populista pártok előretörése nyomán Olaszország kormányozhatatlanná válik, de ezzel az aggodalommal „szembeszegezhető az a kérdés, hogy mi ebben az újdonság”.

A CEBR elemzői szerint „az ad igazán okot kevés ünneplésre”, hogy egyetlen győztes párt programjában sem az olasz gazdaság régi keletű szerkezeti problémáinak megoldása áll a központi helyen.

Az olasz hazai össztermék (GDP) alig haladja meg az ezredfordulón mért szintet, és még mindig nem lábalt ki teljesen a globális pénzügyi válság utáni kettős mélypontú recesszióból. Az olasz bankszektorban mindeközben nem szűnnek a bajok, és az államadósság-ráta a hazai össztermék 130 százaléka – sorolják a CEBR londoni elemzői.

A ház szerint az olasz gazdaság egyelőre viszonylag tisztes, 1,5 százalék körüli éves ütemben növekszik, de ezt is abban az összefüggésben kell nézni, hogy a lendületes euróövezeti és amerikai növekedés táplálja az olasz export iránti keresletet. Mindehhez járul az euróövezeti jegybank elkötelezettsége a monetáris enyhítés mellett, és ezek a tényezők tartják alacsonyan az olasz állampapírok kockázati hozamfelárait. Még az EU-szkeptikus pártok jelentős előretörése is csak nagyon mérsékelten emelte az olasz kormány hitelköltségeit – hangsúlyozzák a CEBR elemzői.

A ház szerint azonban valószínűtlen, hogy ezek a kedvező körülmények hosszabb ideig fennmaradnak. Az amerikai gazdaság a történelem egyik leghosszabb növekedési ciklusában jár, és már vannak olyan piaci vélemények, amelyek 50 százalékra teszik a két éven belüli amerikai recesszió esélyét.

Donald Trump amerikai elnök bejelentése az acél- és alumíniumimportra kivetni tervezett egyoldalú vámokról alátámasztja azokat a félelmeket is, hogy a világkereskedelem lendületes növekedése véget érhet, és ez lassíthatja az euróövezeti növekedést. Ráadásul az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve és a Bank of England – a brit jegybank – valószínűleg folytatja a monetáris szigorítást, és az EKB is alaposan meg fogja vizsgálni, hogy 2019-ben vissza lehet-e vonni a monetáris ösztönzési lépéseket – jósolják a CEBR londoni elemzői.

A ház szerint az olasz gazdaság olyan gyenge lábakon áll, hogy ha e három forgatókönyv közül bármelyik kettő egyidejűleg valóra válik, az recesszióba sodorhatja Olaszországot, és ennek súlyos következményei lennének Olaszország államadósság-szolgálati képességére.

A CEBR tanulmánya szerint mindezek alapján nem nehéz elképzelni a recesszióval és az ezzel egyidejűleg emelkedő kamatokkal jellemzett olasz gazdasági forgatókönyvet. Ez a forgatókönyv komoly kérdéseket vetne fel Olaszország további euróövezeti tagságával kapcsolatban is, mivel az olasz kormány már régen felélte teljes költségvetési mozgásterét.

A CEBR elemzői szerint ha az olasz gazdaságot nem sikerül magasabb növekedési pályára állítani – márpedig az elmúlt húsz év tapasztalatai azt sugallják, hogy ezt nehéz lesz elérni -, akkor Olaszországban ismét teljes körű államadósság-válság alakulhat ki, amely valószínűleg az egész euróövezet puszta létét is veszélybe sodorná. A cég szerint „Berlinnek és Brüsszelnek erre oda kellene figyelnie”.

Egy másik nagy londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, az Oxford Economics is azt emelte ki hétfői helyzetértékelésében, hogy Olaszországban – az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságában – nem számít újdonságnak a politikai patthelyzet. Erre 2013-ban is volt példa, amikor Enrico Letta akkori miniszterelnöknek két hónapjába telt, hogy bizalmi szavazással lehetőséget kapjon egy új koalíció kialakítására.

A piacok akkoriban meglehetősen negatívan reagáltak erre, a tízéves olasz állampapír felára 40-50 bázisponttal emelkedett a hasonló futamidejű német Bund felett, és a részvénypiacok estek. Igaz, hogy 2013-ban az EKB még nem folytatott mennyiségi enyhítési ciklust, amely támogatást nyújthatott volna az olasz gazdaságnak – fejtegetik hétfői tanulmányukban az Oxford Economics londoni közgazdászai.

A ház szerint azonban az a tény, hogy a centrista és mérsékeltebb pártok nem szerepeltek jól az olasz választásokon, a jövőbeni költségvetési és gazdaságpolitika szempontjából azt valószínűsíti, hogy a következő olasz kormány nem használja ki a jelenlegi kedvező gazdasági klímát az olasz államadósság-ráta érdemi csökkentésére, jóllehet Olaszország adósságterhe a második legmagasabb az euróövezetben Görögországé után.

Az Oxford Economics közölte: egyelőre nem módosítja az idei és a jövő évi olasz növekedésre adott, 1,5, illetve 1,1 százalékos GDP-bővüléssel számoló előrejelzését, de megteszi, „amint a por leülepszik”. és ismertté válik a következő olasz kormány összetétele.

Nőttek a kötvényhozamok, esett a bankrészvények árfolyama

Az a kilátás, hogy a kormányrúd egy euroszkeptikus koalíció kezébe kerülhet, amely költekezésbe kezdhet, dacolva az Európai Unió szigorú költségvetési előírásaival, illetve visszafordíthatja az előző kabinet piacbarát reformjait, ráirányította a figyelmet Olaszország államadósságára, amely 2300 milliárd eurós értékével a világelsők között van.

„Olaszország messze nem oldotta meg régi keletű problémáit, és most egy újabbra tett szert. Hosszú, több hónapig elhúzódó és bonyolult (kormányalakítási) tárgyalásokra kell felkészülni” – mutatott rá Lorenzo Codogno, az LC Macro Advisors brit tanácsadó cég alapítója, az olasz gazdasági és pénzügyminisztérium volt magas rangú tisztségviselője.

A milánói tőzsde irányadó indexe, az FTSE MIB 0,38 százalékkal, 21 829,50 pontra csökkent hétfőn zárásra. A nap vesztesei a bankok voltak, különösen sokat veszítettek árfolyamukból a közepes méretű, a hazai piacra koncentráló és a rossz hitelek magas állományával küzdő pénzintézetek. A BPER Banca 7,34 százalékos, a Banco BPM 6,15 százalékos, az UBI Banca pedig 3,77 százalékos mínuszban zárt. A nagybankok közül az Intesa Sanpaolo 1,41 százalékos, az UniCredit pedig 3,43 százalékos veszteségben fejezte be a kereskedést.

A nap másik vesztese a Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök ellenőrzése alatt álló médiacsoport, a Mediaset, amely jogi vitában áll a Vivendi francia médiacsoporttal fizetős tv üzletágának meghiúsult eladása miatt. A Mediaset árfolyama 5,53 százalékos mínuszban zárt, mivel Berlusconi pártja, a Hajrá Itália gyenge választási eredményét a piacok úgy értékelték, hogy meggyengült a Mediaset alkupozíciója.

Felfordult és kettészakadt Olaszország

A jelenlegi rendszer ellen kampányoló pártoknak a vasárnapi olaszországi parlamenti választásokon aratott győzelme mély törést tár fel az ország északi és déli része között is: északon a migrációs nyomás miatti aggodalom, a hagyományos pártok által magát elhanyagoltnak érző délen pedig a gazdasági elmaradottság indokolta az eredményt – írta hétfőn az AFP francia hírügynökség elemzőket idézve.

Megfigyelők hétfőn feltették a kérdést, mi okozta, hogy az olaszok ilyen nagy arányban szavaztak az Öt Csillag Mozgalomra (M5S) és az Európa- és migrációellenes Északi Ligára, amikor az ország gazdasági mutatói fellendülésről tanúskodnak, gyorsul a növekedés, és csökken a munkanélküliség.

„Délen az M5S-re leadott szavazatok annak az országrésznek a tiltakozásáról szólnak, amely elhanyagolva érzi magát, mert a fellendülés csak az északi országrészt érinti” – magyarázta Roberto d’Alimonte politológus.

A mindenféle rosszal – kezdve a korrupcióval – gyanúsított, hatalmon lévő politikai kaszt elleni ellenérzés csak egyre nőtt. A jelenség messze nem egyedi Európában, de különösen erős Olaszországban, ahol gyakran vélik úgy, hogy a politika képtelen megoldani a problémákat.

Az Öt Csillag Mozgalom még „sosem volt kormányon. Ha a régiekre szavaztunk volna, egész biztosan semmi sem változott volna, most legalább megvan a változás lehetősége” – mondta egy választó az AFP-nek.

Giovanni Orsina politológus szerint „a parlamenti választások jelzése világos”, Olaszország szakítani akar a hatalmon lévő régi politikai osztállyal. „Egyértelmű, hogy ebben az átmeneti időszakban a két gyenge pont a hatalomban egymást évtizedeken át felváltó (kormányzó balközép) Demokrata Párt és a Silvio Berlusconi vezette Hajrá Olaszország (FI) jobbközép párt volt”.

Még ha a jobbközép pártszövetség, amelynek a Hajrá Olaszország is része, első helyen végzett is a szavazatok 37 százalékával, az FI-t megelőzte a Matteo Salvini vezette, a Francia Nemzeti Fronthoz közel álló Északi Liga. A lombard regionalizmustól az euroszkeptikus szuverenitás elvéig eljutó Északi Liga a szavazatok 17 százalékával jelentős áttörést ért el a félsziget északi részében, a gazdaságilag fejlett régiókban, ahol biztonságpárti, idegenellenes retorikája meghallgatásra talált.

Számos megfigyelő szerint a választások két – aggodalom gyötörte – ország tükörképét mutatják: a gazdasággal kapcsolatos félelmet, amely az Öt Csillag Mozgalom szavazatarányát növelte, és az önazonossággal kapcsolatos aggodalmat, amely az Északi Ligára való szavazásban nyilvánult meg.

Ezekre az aggodalmakra válaszolva az MS5 egyebek mellett alapjövedelem bevezetését javasolja, és a kezdeményezésre igen fogékonyak elsősorban a munkanélküli fiatalok. Az Északi Liga viszont az olasz vállalatok megsegítésével kampányolt, valamint a több százezer illegális bevándorló kiutasításával.

„Vannak különbségek az M5S, az Északi Liga és más jobboldali populista mozgalmak között, de a legfontosabb az az erős jelzés, amelyet azok az emberek küldtek az európai politikai osztálynak, akik azt akarják, hogy gyorsan változzanak meg a dolgok” – jelentette ki hétfőn Steve Bannon, Donald Trump amerikai elnök volt tanácsadója, aki Olaszországban kísérte végig a kampányt.

Forrás: MTI/AFP/Reuters/Kitekintő