Mennyire mocskosak a globális elit kis üzletei?

For English, please go to Page 2.

Április 3-án a legjobb barátom üzenetben kérdezte, hallottam-e a hírt. Ez volt az első nap, mikor újságírók publikálni kezdték a Panama-iratokat – 2,6 terabyte adatot (11,5 millió fájlt) szivárogtatott ki egy ismeretlen forrás a Mossack Fonseca jogi tanácsadó cégtől a német Süddeutsche Zeitung napilapnak. Manapság az állandó hírözön miatt minket érő rengeteg impulzus miatt nehezebb meghaladni az ingerküszöbünket, most mégis sikerült ezzel a kiszivárogtatással nagyot robbantani. A mai világban különösen azzal lehet felkelteni az emberek érdeklődését, ha konkrét bizonyítékokat hoznak nyilvánosságra (vagy legalábbis tudjuk, hogy vannak kézzel fogható bizonyítékok) arról, hogyan halászik a zavarosban a nemzetközi elit. 

Az információ teljes mélységében való megértéshez – 147 nyilvánosságra hozott dokumentum van eddig, a többit egy nemzetközi újságírói gárda dolgozza fel fokozatosan – még kell egy kis idő. Roppant sok iratot kell átvizsgálni, így a jogi és erkölcsi felelősségre vonás ideje még nem jött el. A Mossack Fonseca a világ negyedik legnagyobb offshore ügyekre szakosodott jogi tanácsadó cége, mely segít ügyfeleinek fedőcégek létrehozásában, illetve az offshore bankszámlára történő vagyon kimentésben; mindezeket legálisan teszi. Hivatalos közleményükben, melyet eljuttattak a The Guardian-nek, hangsúlyozzák, hogy cégek offshore-ba történő vagyonkimentésének rengeteg legális oka lehet. Azoknak a személyeknek, akik olyan helyen szeretnének lakást vásárolni, ahol nincs állampolgárságuk, vagy azoknak a cégeknek, amelyeket több nemzet állampolgárai tulajdonolnak, az ilyen jogi konstrukciók hasznosak lehetnek. Ezzel szemben a The Economist arról ír, a fedőcégek nagy szolgálatot tesznek azoknak is, akik az ellopott közpénzt, vagy más kenőpénzeket akarják elrejteni, akik drog- vagy fegyverkereskedelemből élnek, vagy azoknak, akik terroristákat akarnak finanszírozni. De azt se felejtsük el, hogy fedőcégek segíthetnek az adóelkerülésben, illetve egy rosszul sikerült válás esetén is jól jöhet az ide kimentett vagyon. 

Rengeteg fajta vállalkozás működéséről fellebbentették a fátylat a Panama-iratok. Például megmutatták, hogyan lehet felsrófolni százmillió dolláros képek árát, miközben rejtve marad a valódi tulajdonos, akinek ezáltal nincsenek jogi kötelezettségei. De emellett megmutatták azt is, hogyan működhet a jövő oknyomozó újságírása: a rengeteg adat miatt szétosztva a munkát több szerkesztőség között. Van ahol pedig már a politikai következményeket is viselnie kellett vezető szereplőnek: az izlandi miniszterelnök, Sigmundur Davíð Gunnlaugsson április 5-én kényszerült lemondani. Gunnlaugssonnak és feleségének ugyan legálisan működő offshore cégei voltak, de az morálisan mindenképp megkérőjelezhető, ha a 2008-as gazdasági válságnál olyan bankot mentettek ki az adófizetők pénzén, amiben érdekeltségük volt. A Mossack Fonseca eközben pedig azzal védekezett, nekik nincs se közük, se ráhatásuk arra, hogy a klienseik cégei mit csinálnak.

Ezeknél is izgalmasabb a Panama-iratok összefüggése a világban bekövetkező politikai változásokkal. Amerikában Bernie Sanders népszerűségének éppen az az egyik retorikai alapja, hogy a törvények feletti elitek megregulázásáról beszél, akik az alsó- és a középosztálybeliek kárára gazdagodnak meg. De Brazíliában, Dilma Rousseff elnök körüli korrupciós botrány is a gazdasági és politikai elitek átláthatatlan összefonódására világít rá. Az ügy felvet kérdéseket az amerikai adózási rendszerrel kapcsolatban is, illetve megkérdőjelezi a nagyvállalatok vezetőinek szavahihetőségét is, mikor átláthatóságról beszélnek. Globális perspektívából nézve magyarázatot találhatunk arra is, miért nem változtatna pár vezető a status quo-n, mikor a nemzetközi pénzmozgások szigorúbb ellenőrzése kerül terítékre, de arra is, hogy például az olyan vezetők, mint Vlagyimir Putyin hogyan képesek hatalmas vagyonra szert tenni, miközben az országukat egyébként szankciók sújtják. Az egyelőre még felbecsülhetetlen, milyen hatással lesznek a következő hetekben és hónapokban a világpolitikai eseményekre a további kiszivárgó iratok. 

Click for the English version

• The true scope of the Panama Papers has yet to be fully understood because of the size and complexity of the information contained within the leak.
• The leak is a long overdue reminder of the ways in which the global elite manage to skirt the law, with little transparency about their conflicts of interest or sources of their income.
• The Panama Papers leak coincides with a time of growing awareness of and interest in eliminating international corruption and regulating the world of globalized finance.

On April 3^rd I received a text message from my best friend asking if I “had heard the news”. That was the first day news reports were published about the “Panama Papers”—2.6 terabytes of data (11.5 million files) leaked to the German newspaper Süddeutsche Zeitung by an anonymous source, filled with documents detailing client-attorney interactions from within the Panamanian law firm and corporate service provider, Mossack Fonseca. Although people in my generation are not reliably excited by the same sorts of global events, given the mass influx of information and news we receive through our variety of screens on a second-by-second basis, the Panama Papers leak provoked a positive reaction from almost everyone I knew. My American friend likened the papers to the Common Sense pamphlet by Thomas Paine and The Federalist Papers (important writings from early American politicians and revolutionaries) not because of their similarity in content, but because of their importance to the history of politics—this era’s version of “Papers You Should Know About For Next Week’s Exam”. People my age are oddly thrilled to see concrete evidence (or at least, to know that concrete evidence on a massive scale exists) of the shadowy financial dealings of today’s global elite.

The scope of the information contained within the leak—147 published documents, with the rest accessed and pored over privately by an international network of media outlets including The Guardian and the International Consortium of Investigative Journalists—has yet to be fully comprehended. Besides confronting the sheer immensity of information that needs to be sorted and analyzed, assessing the legality or ethicality of the financial activities exposed by the leaked papers will take time. Mossack Fonseca, the fourth biggest offshore law firm and one of the largest incorporators of shell companies in the world, is a Panama-based, aboveground entity that helps clients establish shell-companies and offshore bank accounts for a number of plausibly legal reasons. In a public statement released to The Guardian, Mossak Fonseca emphasized that it is “legal and common for companies to establish commercial entities in different jurisdictions for a variety of legitimate reasons.” After all, for individuals who want to buy a second home overseas where they may not be eligible for citizenship, for investors from different countries collaborating on a joint venture or for corporations performing complex, cross-border financial transactions, shell companies can be useful tools. However, The Economist acknowledges that“shell companies are popular vehicles for moving and concealing public wealth stolen by officials and politicians (or bribes paid to them), as well as for sanctions-busting, drug-trafficking, arms-dealing and the financing of terrorism.” We also know that creating shell companies is an easy way for the wealthy to hide their assets to avoid paying taxes, for example, or to get more favorable divorce proceedings.

Responses to some of the material made available by the Panama Papers leak have already covered a range of different issues—from revelations about the economics and inner dealings of the art world, where hundred-million dollar paintings are sold by shell companies to increase their value or obfuscate their real owner’s assets and legal obligations, to opinions about the future of investigative journalism and the decentralizing effect of big data leaks on media coverage. Fallout from the leak has already effected change in the political arena—Iceland’s Prime Minister, Sigmundur Davíð Gunnlaugsson, stepped down on April 5^thas a result of public outcry and widespread criticism from Icelandic citizens and the global media. The documentation of his legal, but ethically questionable, offshore assets revealed that he and his wife owned massive stakes in companies he had declined to declare an interest in after being elected to public office, and that he held millions of pounds of bonds belonging the banks he helped bailed out after the 2008 financial crisis. Mossak Fonseca has tried to distance themselves from allegations of corruption and fraud on the part of their clients by stating that they are “legally and practically limited in provide other services” and are “not involved in managing clients’ companies.”

One of the more thrilling aspects of the Panama Papers is the leak’s coincidence with political events around the world. From the popularity of Bernie Sanders’ campaign rhetoric that criticizes the burgeoning of an above-the-law class of global elites at the expense of the middle class and poor, to a vote for the impeachment of Dilma Rouseff for lying about the size of the Brazilian deficit by a congress filled with politicians implicated in the “Car Wash” corruption scandal involving the oil giant Petrobras, public awareness of financial corruption across the world has been increasing. From an American perspective this leak raises questions about the US’s own tax policies, and the lack of accountability for corporations and individuals to provide comprehensive financial statements. From a global perspective this leak prompts us to consider the stake some world leaders have in maintaining a status quo when it comes to international financial law, or to understand the shady methods with which sanctioned leaders, such as Vladimir Putin, are able continue to live off of their enormous wealth. What will be revealed from this leak in the weeks and month to come will be invaluable to the future political trajectory of the world.