2016 sem hoz békét Szíriába

Miután Oroszország aktívan beavatkozott a szíriai polgárháborúba Bassár el-Aszad szír elnök oldalán szeptember végén, a rezsim újjáéledt és ennek igazán komoly eredményei most, körülbelül négy hónappal később jelentkeznek: Aleppó környékén az orosz légitámadásokkal segítve sikert sikerre halmoz a szíriai hadsereg, kiegészülve síita katonai szervezetekkel, amelynek eredményeként sikerült elvágni az ellenzéki erők utánpótlását biztosító, – ezáltal számukra kulcsfontosságú – „Azaz folyósot, amely összeköti Törökországot Aleppóval, és így közvetetten más, a lázadó erők által uralt területeket. 

Amellett, hogy Aleppó elveszítése lehet a legnagyobb csapás a lázadó erőkre nézve, visszatekintve az elmúlt hónapokra, orosz és iráni támogatással az Aszad-rezsim erői az ország több tartományában kiterjedt offenzívát hajtottak végre, köztük Latakiában, Homsz-ban, Hamában, több ellenzéki csoport vezetőit likvidálva és gyengítve az egyébként is megosztott szervezeteket. 

Az „Azaz folyosó” elvágása ugyanakkor további problémákat is generál. Egyfelől így a Törökországból érkező utánpótlás új útvonala Idlib tartomány lesz, ahol azonban az al-Kaidához köthető Nuszra Front képvisel jelentős erőt, ezáltal kockáztatva, hogy a különböző fegyveres támogatások a dzsihadista szervezet kezében landolnak. Továbbá az ellenzéki erők meggyengülése könnyedén az Iszlám Állam, vagy a Nuszra Front ölébe sodorhatja a kiábrándult „mérsékelt” lázadókat. 

De ami talán még aggasztóbb, hogy a Moszkva és Teherán által támogatott szíriai rezsim kétségkívül jelentős sikerei párhuzamosan zajlanak azzal a genfi béketárgyalás-sorozattal, amely minden kudarca ellenére a szíriai polgárháborút hivatott lezárni. 

A Staffan de Mistura, az ENSZ szíriai megbízottja által kezdeményezett tárgyalások már a konkrét időpont kijelölése előtt felszínre hozták azokat a nehézségeket, amelyekkel kénytelenek szembenézni a felek és amelyek miatt belátható időn belül nincs sok esély a csaknem öt éve dúló háború lezárására. 

Amellett, hogy a jelenlegi körülmények között elképzelhetetlen tűzszünetet bevezetni és főleg választásokat tartani, komoly problémát jelent, hogy miközben a Rijádban megalakult, az ellenzéki erőket tömörítő HNC (High Negotiations Committee) a tárgyalások előfeltételévé az ostrom feloldását, a bombázások leállítását és a humanitárius segélyek célbajuttatásának biztosítását szabta, a rezsim támadásai nem csak, hogy folytatódtak, de intenzívebbé is váltak. 

A tárgyalásokat Staffan de Mistura szerdán fel is függesztette, és erősen kétséges, hogy azok rövid távon hatékonyan folytathatók lesznek. Amíg a rezsim előrenyomulása és az orosz bombázások folytatódnak vajmi kevés esélye van annak, hogy egyáltalán érdemi párbeszéd kezdődhessen a felek között. 

Márpedig a szíriai rezsimnek esze ágában sincs visszavonulót fújni. A nyáron elszenvedett veszteségek után, az orosz segítségnyújtásnak éppen most ért be a gyümölcse és semmiféle jel nem mutat arra, hogy Aszad a morális elveket előtérbe helyezve leállítsa offenzíváját. 

Nagy- és regionális hatalmak játszótere

Az elmúlt hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy a szíriai polgárháború megoldását képtelenség a belső szereplőkre bízni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a nép érdekeit figyelmen kívül hagyva külső hatalmak dönthetnek kényük-kedvük szerint az ország jövöjéről, de Líbia példája is bizonyította, hogy a rendkívül komplex társadalmi összetétellel rendelkező országokban, amelyek oly sok törésvonal mentén különülnek el, nem igazán lehet hatékony békét teremteni külső beavatkozás nélkül. 

Azaz Szíriában békét a „donor államok”, az egyes szereplőket folyamatosan és nagyvonalúan támogató országok hozhatnak. Ha ezek egyszer érdekeik szerint úgy döntenek, hogy beszüntetik a támogatásokat és befolyást gyakorolva kényszerítik megegyezésre kedvezményezettjeiket, akkor lehet béke Szíriában.  

Aszadot legfőképpen Vlagyimir Putyin orosz elnök pátyolgatja, így feltehetőleg lépései mögött leginkább az orosz kalkulációk állnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szír rezsim magatartásának megváltozásához Moszkvába kell menni, ahova „belépője” hatalmi súlyánál fogva az Egyesült Államoknak lehet. 

Ugyanakkor az Obama-kormányzat e téren nem bizonyul hatékonynak és a 2017-es elnökválasztásokhoz közeledve egyre csökken az esélye annak, hogy Washington komoly lépésekre szánja el magát. Obama nem kíván semmilyen nagyobb és átfogó külpolitikai hadjáratba kezdeni sem Szíriában, sem másutt, így kulcsfontosságú számára, hogy legalább a béketárgyalások fennmaradjanak, amely az amerikai elkötelezettséget és készséget hivatott alátámasztani. Az amerikai álláspont kvázi abban áll, hogy Moszkva valamilyen módon, valamikor kihátrál Aszad mögül és ezzel megindulhat a hatékony tárgyalások és politikai átmenet rögös folyamata. Ez azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy rövid távon nem valósul meg. 

A genfi tárgyalások hajnalán, az ellenzék vonakodása kapcsán Washington lényegében nagyobb nyomást helyezett az általa támogatott erőkre, mint Moszkvára a tárgyalások megkezdése érdekében. A rezsim előrenyomulása, a régóta kérlelt hatékonyabb harci eszközök hiánya azt eredményezheti, hogy az ellenzéki erők kiábrándulnak támogatóikból, kiváltképp az Egyesült Államokból, amely amellett, hogy könnyen a szélsőségek felé terelheti őket, a békét is távolabbra löki, miközben Aszad erői fokozatosan szabadítják fel az országot.

És ez csak egy a rengeteg probléma közül. A helyi és regionális szereplők közti érdekellentétek, az alternatíva hiánya, a terrorizmus stb. mind olyan tényezők, amelyek önmagukban is jelentősen megnehezítik a rendezést. Arról nem is beszélve, hogy a menekültek óriási száma miatt az országban az átmenetet később biztosító választásokat tartani elképzelhetetlen.  

Ezek a körülmények nem csak a béketárgyalások teljes kudarcával fenyegetnek, hanem előrevetítik, hogy a 2016-os év is legalább annyira borzalmas lesz a szír nép számára, mint az ezt megelőzőek. Ezen a felálláson ugyanis – az orosz magatartás változása nélkül – a 2017-es amerikai elnökválasztás és egy cselekvésre elszánt elnök változtathat. A kérdés már csak az, hogy a Fehér Ház következő lakója milyen eszközhöz fog folyamodni.