Növekvő szegénység Izraelben

A szerdán közzétett szegénységről szóló jelentés elég sötét képet fest a szegénység alakulásáról Izraelben: mind a családok, mind az egyének és a szegénységben élő gyermekek körében jelentősen növekedett a szegénység mértéke az elmúlt évben a 2014-es szegénységi index alapján. Ez azután következett be, hogy 2013-ban csökkent a szegénység szintje a zsidó államban. Nagy mértékű romlás tapasztalható az esélyegyenlőség, az arab szektorban mért szegénység és a szegény munkások életminősége terén. Az állam által szegénynek nyilvánított tömegek még szegényebbé váltak.

A jelentés szerint 1.709.300 izraeli polgár él a szegénységi küszöb alatt, az Izraelben mért szegénységi szint a legmagasabbak között volt a fejlett világ országai között. A statisztika 444.900 családra és 776.500 gyermekre vonatkozik. Az OECD országok között Izrael a lista aljára került a szegénységet illetően: alulról a második a szegénység és a gyermekszegénység mértékét tekintve is. A szegénység esetében csak Mexikó szerepelt rosszabbul, a gyermekszegénységet illetően pedig Törökország áll a lista végén. A jelentés rámutat, hogy a szegénységben élő családok száma a 2013-ban mért 18,6 százalékról 2014-ben 18,8 százalékra nőtt. Az izraeli lakosok esetében a szegénység 21,8 százalékról 22 százalékra növekedett, míg a szegénységben élő gyermekek aránya 30,8 százalékról 31 százalékra emelkedett.

Az egy főre jutó átlagos jövedelem alapján az életszínvonal 2,4 százalékkal növekedett csakúgy, mint a szegénységi küszöb, amely évente igazodik az átlagos jövedelemhez. Az az izraeli állampolgár, aki 3077 izraeli új sékel alatti havi jövedelemmel rendelkezik szegénynek számít úgy, mint az a házaspár, amely 4923 izraeli új sékel alatt visz haza havonta. Az a család, amelynek havi jövedelme kevesebb, mint 9.230 izraeli új sékel, szegénynek minősül.

A kutatók állítása szerint – százalékosan nézve a szegénységet – a szegénység mértéke alacsonyabb a kevésbé bőkezű jóléti rendszer miatt, mivel utóbbi oda vezet, hogy a szegények alacsonyabb bérért is kénytelenek lesznek dolgozni. Növekszik emiatt az egyenlőtlenség a társadalomban, és kialakul a politikában a ragaszkodás a minimálbérhez. A jelentés szerzői szerint a tendencia annak tudható be, hogy folyamatosan növekszik a munkanélküliség Izraelben és az egy keresettel rendelkező családok száma is megemelkedett a 2013-as 29,15 százalékról 30,2 százalékra 2014-ben.

Az adatokból kitűnik, hogy a szegénységi szint kismértékben romlott, viszont a szegénység mélységének változása erőteljesebb (a jövedelem és a szegénységi küszöb között mért távolság), 32,8 százalékról 34,6 százalékra nőtt. A szegénység súlyos mértékének jelzésére használt mutató pedig ugrásszerűen, 10 százalékkal növekedett. 

A lakosság két markáns csoportja, az izraeli arabok és az ultraortodox zsidók 50 százaléka körében tapasztalható a szegénység jelensége. Az arab családoknál a szegénység 51,7 százalékról 52,6 százalékra emelkedett egy év alatt. Az ultraortodox zsidó közösségek szegénységi mértéke 5,3 százalék volt 2014-ben. Drámai adat, hogy a gyermekek kétharmada szegénységben él a társadalom ezen csoportjai esetében. Az időskori szegénység viszont csak kismértékben növekedett a 2013-as 22,1 százalékról 23,1 százalékra 2014-re a jövedelemcsökkenés miatt.

A lakásárak és bérleti díjak jelentősen megemelkedtek Izraelben és csökkentették a gyermekek után járó juttatások mértékét is, amely tényezők rontották az izraeli családok jövedelmi helyzetét. Mégis a legszembetűnőbb jelenség, amelyre a jelentés rávilágít az Izraelben élő egyes népcsoportok, arabok és zsidók közti óriási jövedelmi egyenlőtlenségek, megdöbbentő életszínvonalbeli különbségek. A társadalmi egyenlőtlenségek mérésére használt GINI mutató értékei alapján az izraeli társadalom az egyik legegyenlőtlenebb, egy szinten van körülbelül Chilével, Mexikóval, Törökországgal és Oroszországgal.

Az izraeli kormánynak mindenképpen figyelembe kellene vennie a lehangoló adatokat, és erőfeszítéseket kellene tennie a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, az arab és ultraortodox lakosság jövedelmi felzárkóztatására, hogy megakadályozható legyen a társadalom széthullása. Szükséges a szegénység csökkentésére kidolgozni egy kormányzati tervet, hogy a külső fenyegetések idején a zsidó államot belülről ne feszítsék szét ezek a társadalmi konfliktusok. A Netanjahu-kormányt sok kritika éri a szegény rétegek elhanyagolása és a gazdag és középosztálybeli társadalmi rétegek támogatása miatt az izraeli belpolitikában.