Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
- Az orosz kormányzat még 2008-ban fogadta el azt a stratégiai dokumentumot, mely az Orosz Föderáció politikai alapelveit, stratégiai célkitűzéseit határozza meg a Sarkvidékre vonatkozóan.
- A stratégiai dokumentum az alapvető irányelvek meghatározása mellett három fő fázisra osztja fel a Sarkvidék meghódítását.
- A 2015-ös év vége felé közeledve az oroszok lassan átlépnek a terjeszkedés harmadik fázisába.
- Eközben új szereplők is megjelentek a messzi északi területeken, ugyanis egyre több bevándorló választja az orosz-norvég határt arra, hogy beléphessen Európába.
Az orosz északi-sarki stratégia első fázisát a 2008 és 2011 közötti periódusra datálták. Ezekben az években az oroszok leginkább tudományos jellegű kutatóexpedíciókat küldtek a Sarkvidékre. A tudósok többek között víz-, talaj-, és kőzetmintákat vettek, melyekkel az orosz igények jogosságát akarták alátámasztani.
A dokumentum által meghatározott második fázis célja az orosz jelenlét kiterjesztése a sarkvidéki régióban. Ez egyet jelent a katonai jelenlét növelésével, az arktiszi zóna integrálásával az ország gazdasági struktúrájába, valamint kiterjedt, az adott klimatikus viszonyok között is működőképes technikai eszközök – megfigyelő és kommunikációs rendszerek – fejlesztésével.
A volt szovjet katonai bázisok újranyitása 2014-ben kezdődött meg, a már megnyitott telepekről korábbi cikkeinkben olvashat. Mivel a második fázis lassan a végéhez közeledik, egyre több nyilatkozat lát napvilágot, mely a következő évek cselekményeit jelzi előre. Október végén Szergej Sojgu védelmi miniszter azt nyilatkozta az ITAR TASS hírügynökségnek, miszerint „2018-ig szándékunkban áll a teljes arktiszi haderőcsoport létrehozásának befejezése és azok fegyverekkel való teljes ellátása.”
A már működő bázisok mellett a Ferenc József-földhöz tartozó Alexandra-földön nagyszabású építkezések folynak körülbelül 14 ezer négyzetméteren, egy modern, high-tech katonai létesítmény létrehozásának céljából. A komplexum a „Sarkvidéki Lóhere” nevet kapta és az egyetlen olyan létesítmény, amely az északi 80. szélességen épül. Az objektum önellátó lesz, valamint kényelmes ellátást és munkakörülményeket fog biztosítani egy időben körülbelül 150 ember számára másfél éves időtartamig. Az építkezések várhatóan 2016-ban fejeződnek be. A szigeten 2014 novembere óta már megtalálható az Északi Flotta légvédelmi részlege, azonban az építkezések végeztéig az állomány egy ideiglenes katonai körzetben van elszállásolva.
A sarkvidéki terjeszkedés hatásai a tudományos-technológiai, illetve a hadiipari fejlesztésekben is nyomon követhetőek. Az elmúlt hónapokban orosz tudósok többek között bejelentették, hogy a sarkvidéki extrém időjárási körülmények között is tökéletesen működőképes UAV-ot fejlesztettek ki. Tervben van olyan önjáró terepjáró járművek létrehozása, mely a GLONASS orosz műhold alapú navigációs rendszer segítségével szállítana eszközöket egyik helyről a másikra, egy előre beállított útvonalon. A terepjárókat fel lehetne szerelni golyóálló védelemmel, valamint egy távirányítású géppuska is helyet kapna rajtuk.
Miközben lassan minden sarkvidéki szigeten orosz katonák lesznek, Putyin elnök még inkább szeretné bebiztosítani Oroszország hatalmi pozícióját: múlt hét kedden jelentette be Putyin az orosz haderő fejlesztéséről szóló konferencián, hogy Oroszország „dolgozni fog a saját rakétavédelmi pajzsán, azonban ez előtt olyan csapásmérő fegyverek kifejlesztését irányozták elő, melyek minden védelmi pajzson képesek áthatolni.” Nyilvánvalóan az elnök ezzel a NATO európai rakétavédelmi pajzsára célzott, amely pajzs körül kialakult feszültség az elmúlt években beárnyékolta Kelet és Nyugat kapcsolatát.
Az északi területek azonban az elmúlt pár hónapban egy teljesen új megközelítésben kerültek az érdeklődés középpontjába, ami összefügg az európai menekültválsággal. Miközben a közép-európai államok sorra építik kerítéseiket, az Európába vágyó vagy menekülő emberek új, kevésbé ellenőrzött útvonalakat fedeznek fel maguknak. Az egyik ilyen a sarkvidéki útvonal. A Reuters információi alapján egyre több menedékkérő választja a norvég-orosz határt belépési pontjául, még a hideg és a hamarosan beköszöntő állandó „éjszaka” sem tántorítja el őket ettől. A norvég hatóság adatai alapján augusztus óta csaknem négyezer ember lépett be itt Európa területére, összehasonlításként ez a szám 2014-ben mindössze tíz volt.
„Ez az út biztonságosabb. Nem kell átkelni a tengeren” – nyilatkozott egy 23 éves szíriai menekült a Reutersnek.
Ugyan az itt átkelő bevándorlók száma elenyésző a déli határok adataihoz képest, előfordulhat, hogy egyre többen fognak nekivágni a sarkvidéki átkelésnek. Az ITAR TASS információi alapján ez az útvonal jelenleg talán a legbiztonságosabb és a legolcsóbb, továbbá Norvégia miniszterelnöke, Erna Solberg is akként nyilatkozott, hogy nem fogja lezárni a norvég-orosz határt, mivel „nem ez a megoldás a migránsválságra.”
Érdekesség, hogy a határon gyalogosan senki nem kelhet át, mivel azt az orosz hatóságok nem engedik, ezért a bevándorlók általában két keréken gurulnak be a hőn áhított Európába. Egy 32 éves nepáli autószerelő a Reutersnek elmondta, hogy az utolsó 30 kilométert a határig egy négyszáz dollárért vásárolt gyerekbiciklivel tette meg.
Norvégiába érkezvén a menedékkérők polár pulóvereket, vízálló kabátokat és egyéb olyan ruhadarabokat kapnak, melyek elengedhetetlenek a sarkvidéki körülmények túléléséhez. A sarkvidéki hosszú éjszaka azonban a „küszöbön áll”, megnehezítve az átkelést a legolcsóbb és leggyorsabb útvonalon is.
Fügedi Zita
