Trianonról értekezett Romsics Ignác Marosvásárhelyen

A Kós Károly Akadémia Alapítvány szervezésében csütörtök délután Romsics Ignác egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja tartott előadást Marosvásárhelyen a Bolyai Klubban A nagyhatalmak és a trianoni Magyarország, 1920-1947 címmel.

Az előadását a 20. század elejével kezdte a történész. Meghatározta melyek a nagyhatalmi státus ismérvei, beszélt arról, hogy egyes nagyhatalmak, mekkora területtel, népességgel, haderővel, technikai felkészültséggel, gazdasági potenciállal rendelkeztek abban a korszakban.

Mint kifejtette, Anglia és Franciaország gyarmatainak össznépessége sokszorosan meghaladta országuk népességét, míg a német gyarmatok elenyészőek voltak. Oroszországnak egyáltalán nem voltak gyarmatai, de területe nagyobb volt, mint a Franciaországé a gyarmatokkal együtt. Beszélt a magyar népesség arányáról és arról, hogy az 1910-es magyar népszámlálás az elcsatolt területek többségén már a magyarokat kisebbségben mutatta. Erdély esetében például a magyarok aránya 110 ezer négyzetkilométeren csak 36 százalékos volt, szemben a románok 50-51 százalékával.

Előadásában a történész sorra vette a nagyhatalmak 20. századi álláspontját Magyarországról, illetve a magyar határokról. Az elemzés során kiderült, hogy a trianoni békeszerződés végeredményben nagyhatalmi döntés volt, amelyben Magyaroszágot semmiféle módon nem kérdezték meg. Viszont kedvezni kívántak az Antant-hatalmakkal szövetséges kisállamoknak és azok területi követeléseiknek.

Az elképzelésben mind az első világháború előtt, mind a két világháború között,  föderációs tervek szerepeltek egy fajta közép-európai unió kialakítására, végül a nagyhatalmak úgy látták, hogy a legjobb megoldás, ha a közép-európai térséget gyengítik, feldarabolják kisállamokra, mert ezeket a kisállamokat sokkal könnyebb sakkban tartani, egymás ellen uszítani.

Oroszország nagyhatalmi státusa például alapvetően meghatározta a második világháborút lezáró békét és ebben a trianoni határok változhatatlanságát, holott korábban mind az angol, mind az amerikai külügy többféle elképzelést is forgalomba hozott, amelyet a beavatottak szűk köre ismerhetett csupán.

A  közönség érdeklősédését elsősorban Románia és Magyarország viszonya keltette fel, illetve Erdély hovatartozásának kérdése Trianon után, illetve 1946-ban a párizsi béketárgyaláson. Romsics átfogó képet nyújtott a különböző nagyhatalmi elképzelésekről, tervekről, tárgyalásokról, azonban nem tért ki a kisállamok magatartására, ugyanis előadásának célja az volt, hogy bebizonyítsa, ezeknek az országoknak a sorsáról fölöttük döntött a történelem, tőlük függetlenül.