Obama hajlandó együttműködni Iránnal és Oroszországgal

Az egyre neheződő nyomás lépésre kényszerítette Washingtont, habár csak enyhe mérséklődésről beszélhetünk: Obama kész együttműködni Iránnal és Oroszországgal, illetve az átmenet folyamatában lehet esély Aszad részvételére, azonban hosszútávon a szíriai vezetőnek nincs helye az ország jövőjében. Egyelőre nem tudhatjuk, vajon ez elegendő lesz-e a konfliktus lezárásához.

Barack Obama amerikai elnök az ENSZ Közgyülése előtt kijelentette, kész együttműködni Teheránnal és Moszkvával Szíria ügyében, ugyanakkor továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Bassár el-Aszaddal nincs lehetőség Szíria helyreállítására, adta hírül a Reuters.

Obama a szíriai elnököt zsarnokként és a több mint négy éve dúló polgárháború fő bűnöseként írta le beszédében, azonban konkrétan nem szólította fel az alavita vezetőt távozásra, illetve hangsúlyozta, hogy van lehetőség egy „menedzselt átmenetre”. Obama ezzel a mondatával megerősítette azt az amerikai álláspontot, amely szerint Aszad részt vehet a tárgyalásokon, és távozásának módját, illetve időpontját a politikai átmenetet megvalósító egyeztetéseken kell meghatározni. 

„Az Egyesült Államok készen áll tárgyalni bármelyik nemzettel, beleértve Iránt és Oroszországot is, a konfliktus megoldása céljából”, mondta az amerikai elnök a világ vezetőinek éves találkozóján, majd hozzátette: „De fel kell ismernünk, hogy ennyi vérontás és mészárlás után nem lehetséges a háború előtti állapot visszaállítása”, utalva arra, hogy Aszadnak nem lehet helye hosszútávon a hatalomban.

Barack Obama kijelentése azt követően érkezett, hogy a menekültválság, illetve az egyre aktívabb orosz jelenlét Szíriában komoly nyomást helyezett Washingtonra, hogy aktívan részt vegyen és megoldási javaslattal álljon elő a szíriai polgárháború ügyében. Oroszország megerősítette szíriai jelenlétét és további támogatásokat nyújt a szíriai rezsimnek, egyúttal a hatékony amerikai fellépés hiányában kezdeményező, a polgárháborút lezárni kívánó felelős hatalom szerepében jelenik meg, növelve befolyását Szíriában, illetve Irakban is, miután az iraki kormány bejelentette, bagdadi központtal koordináció valósul meg Irak, Irán és Oroszország között az Iszlám Állam elleni harcban.

Emellett az orosz légitámadások és katonai műveletek léte további együttműködést igényel, hogy a véletlen, szükségtelen félreértéseket elkerüljék a polgárháborúban hadműveleteket végrehajtó felek, köztük az Egyesült Államok is, amely légitámadásokat mér az Iszlám Állam állásaira. Oroszország továbbá egy, az Iszlám Állam elleni együttműködést szorgalmaz, amelyben azonban Bassár el-Aszad részvételét is hangsúlyozza, amelyet az Egyesült Államok elutasít. 

Obama hétfőn, az esti órákban külön is találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az ENSZ éves találkozója keretében, amely megbeszélésnek fő témája a szíriai konfliktus és az Iszlám Állam elleni fellépés volt. 

Az amerikai-orosz kapcsolatok jelenleg komoly mélyponton vannak, mióta 2014 márciusában Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, valamint bőszen támogatja az ukrán szeparatistákat. 

„Nem lehetünk tétlenek, amikor egy nemzet szuverenitását és területi integritását megsértik. Ez az alapja azoknak a szankcióknak, amelyeket az Egyesült Államok és partnereink bevezettek Oroszország ellen, nem a hidegháborúhoz akarunk visszatérni”, fogalmazott Obama.

Amerikai tisztségviselők állítják, hogy Moszkva szíriai erősítésének hátterében egyértelműen az Aszad-rezsim meggyengülése, illetve az a cél áll, hogy befolyást szerezzen a régióban.

Oroszország és Irán Aszad legfontosabb szövetségesei, a két állam bőszen támogatja a rezsimet a felkelők elleni harcában, mindent megtéve annak érdekében, hogy az alavita vezetés hatalmon maradjon. Ezzel szemben az Egyesült Államok, Törökország és az Öböl-menti arab államok Aszad távozását követelik. Az elmúlt hónapokban azonban Aszad irányában komoly mérséklődés figyelhető meg, amennyiben amerikai vezető politikusok, illetve európai vezetők is már helyet biztosítanának neki az átmenetet megvalósító tárgyalásokon, bár hosszú távon kizártnak tartják az alavita elnök hatalmon maradását. A nagy kérdés így az, hogy hogyan reagál majd Moszkva és Teherán?