Nyitás előtt az északi-sarki hadszíntér

Augusztus 4-én, kedden került a nyilvánosság elé a hír: Oroszország egy nappal korábban egy újabb dokumentumot nyújtott be az ENSZ Óceán- és Tengerészeti Bizottságához, amellyel igényt formálnak az Északi-sarkra – mintegy 1,2 millió km2-es területére. Oroszország azonban nem az egyetlen versenyző: hasonló igénnyel állt már elő Dánia és Kanada is, és akár az Egyesült Államok is bármikor beszállhat a versenybe.

ENSZ Tengerjogi Egyezmény

Sokan az olvadó jégtakaróval magyarázzák az egyre jobban kiéleződő versenyt az Északi-sarkért, azonban az igazság ennél sokkal triviálisabb. 1982 december 10-én fogadta el az ENSZ a Tengerjogi Egyezményt mintegy tíz évnyi vitát követően, amely hivatalosan csak 1994-ben lépett életbe. Ebben az egyezményben tárgyalták az országok tengeri határát, és fektették le azt az alapelvet, hogy egy ország gazdaságilag hasznosítható területe a kontinentális talapzat alapvonalától számított további 200 tengeri mérföldre (mintegy 370 km-re) terjedhet ki. A többi vízterület felett egyik ország sem formálhatja az igényét, az nemzetközi víznek számít, és mint olyan, a világörökség része. Ugyanúgy a világörökség része a tengerfenék is a benne fellelhető erőforrásokkal, felette a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság rendelkezik.

Ámde, az egyezménynek volt olyan rendelkezése is, amely lehetőséget ad az országoknak, hogy egyes területek felett igényt formáljanak. Ehhez azt kell bebizonyítaniuk, hogy a tengerfenék az ország területe alatt húzódó szárazföldi talapzat részét képzi. Ekkor továbbra sem lesz övék a terület, de exkluzív jogot kapnak arra, hogy a kontinentális talapzaton fellelhető tengerfenék erőforrásait használhassák.

Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerint egy országnak 10 éve van arra, hogy benyújthassa az igényét a tengeri területekre az Egyezmény ratifikálását követően.

Van, akinek már sikerült

Oroszország 1997-ben ratifikálta az Egyezményt, az igényeiket azonban már négy évvel később, 2001-ben nyújtották be az ENSZ-hez. Úgy tűnt, hogy némileg elsiették a dolgokat, mert a következő évben az ENSZ visszautasította az igényüket azzal az indokkal, hogy nem áll rendelkezésre elegendő adat az elbíráláshoz. Ezt követően Oroszország sokkal alaposabban állt hozzá a kérdéshez, és mintegy 14 évig további kutatásokat végzett az Északi-sarkon. 2015. augusztus 3-án nyújtották be újra. A Tengerjogi Egyezmény egyébként elég rugalmas ebben a tekintetben: a ratifikálást követő tíz évben határozzák meg a benyújtási határidőt, de onnantól kezdve, hogy az ország beadta azt, gyakorlatilag határidő nélkül módosíthatják és újraküldhetik a kérelmüket.

Kanada 2003-ban írta alá a dokumentumot, és pontosan tíz évvel később, épphogy határidőre, 2013-ban adták be az igényeiket az északi-sarki területek felett. A kanadai miniszterelnök, Stephen Harper már jelezte, hogy hamarosan egy újabb változatot fognak küldeni.

Dánia 2004-ben ratifikálta az Egyezményt, és 2014-ben nagyot robbantott a médiában a kérelmük benyújtásával. Az alapot Gröndland birtoklása adja, amely a Dán Királyság része. A dánok által igényelt terület az Északi-sarkra terjed ki, és mintegy 900 000 km2-t tesz ki – vagyis az európai Dánia területének mintegy a hússzorosát.

Az öt sarki ország közül az egyetlen ország, amely még nem ratifikálta az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, az maga az USA. Így jogilag nem is formálhatnak igényt a területek felett, azonban ez azt is jelenti, hogy meglepetésszerűen bármikor beszállhatnak a versenybe, és még tíz évük lesz a bizonyításhoz – feltéve, hogy lesz még olyan terület, ami addigra nincs elosztva.

Jelenleg Norvégia az egyetlen ország az öt közül, amelynek már sikerült elfogadtatnia az igényét az ENSZ-ben. Az ENSZ bizottsága 2009-ben hagyta jóvá Norvégia igényét 235 000 km2-es terület felett, vagyis az ország az eredeti területének mintegy 2/3-át kitevő további terület felett gazdálkodhat. Azonban Norvégia nem az Északi-sarkra pályázott, hanem a Barents-tenger egy részére, ahol egyébként 1974 óta vitáik voltak Moszkvával. Az ENSZ döntése után azonban Oroszországgal is sikerült egy megállapodást kötni, amely lezárta a közel negyven éve tartó vitát.

Nagy a tét

A jelenleg az Északi-sarkért versenyben lévő országok – Kanada, Dánia és Oroszország közül a szakértők szerint a legnagyobb esélye Dániának és Oroszországnak van. Mindkét ország több mint tíz éves kutatásokat végzett a beadás előtt, azonban ellentétes megállapításokra jutottak. Kanada 2013-as benyújtása idején gyakorlatilag semmilyen kutatási hátteret nem tudott felmutatni a „pályázathoz”.

Dánia szerint azért illeti őket az Északi-sark, mert a sarki jégtakaró alatt húzódó Lomonoszov gerinc gyakorlatilag Gröndland meghosszabbítása. Az tény, hogy az Északi-sarkhoz a legközelebbi szárazföld Gröndland szigete. Dánia 12 évig gyűjtött adatokat az igényeihez, és az egész kutatás hatalmas pénzeket, mintegy 44 milliárd eurót emésztett fel eddig. Ha megkapják, megérte.

Oroszország szerint azonban az Északi-sark alatt húzódó két fontos gerinc, a Lomonoszov és a Mengyelejev gerinc az eurázsiai talapzathoz tartoznak, vagyis így Oroszország területi részét kell, hogy képezzék. Az elmúlt több mint 15 évet ők is kutatásokkal töltötték, és az általuk 2015 augusztusában benyújtott 35 oldalas dokumentum java része konkrét adatokat és számításokat tartalmaz.

Oroszország így 1,2 millió km2 területre formál igényt – fontos hangsúlyozni azonban, hogy effektíve nem ennyivel lenne nagyobb az ország területe, hanem a Tengerjogi Egyezmény szerint az ezen a területen fellelhető nyersanyagok felett rendelkezhetnének. Becslések szerint ez legalább olyan értékes lenne, mint Szibéria: az oroszok által igényelt terület 594 olajmezőt, 159 gázmezőt, 2 nagy nikkel mezőt és 350 arany lelőhelyet tartalmazhat szakértők szerint. Az ebből kinyerhető energia mennyisége a jelenlegi orosz tartalékok 60 százalékát teheti ki.

Az Északi-sark alatt a világ még fel nem fedezett olaj- és gázkészletének az egynegyede lapulhat szakértői becslések szerint – 13 százalék olaj és 30 százalék gáz az, ami a jégtakaró alatt a mélyben lapulhat. A nyersanyagok pedig egy-két évtizeden belül elérhetővé válhatnak: 1975-2012 között a Lomonoszov gerinc felett a jég 65 százaléka már elolvadt, és az ökológusok szerint ezzel egyfajta halálos spirálba került az északi sarkvidék – a jégtakaró már nem megmenthető, végleges elolvadása már csak idő kérdése.

Az Északi-sark birtoklásáért benyújtott igényeket az ENSZ erre alakított bizottsága fogja eldönteni, de a döntésre akár 10-15 évet is várni kell majd valószínűleg. A bizottság 21 geológusból, geofizikusból és hidrológusból épül fel, akik New Yorkban találkoznak bizottsági ülésekre évente két alkalommal.

Potenciális katonai hadszíntér helyszíne

Elméletben akár az is előfordulhat, hogy a Bizottság több félnek is igazat adhat – ez esetben a feleknek kell majd egyezségre jutniuk egymással. Márpedig Oroszország nem bízza a dolgot a véletlenre és a diplomáciára, és az elmúlt évtizedben a kutatásokon kívül komoly katonai tevékenységet is kibontakoztatott. Olyannyira, hogy a Foreign Policy szerint jelenleg az Északi-sark vált a nemzetközi kémkedés központjává.

Az oroszok – és utánuk némileg lemaradva a többiek is – minden eszközt bevetnek: radarállomásokat építenek, katonai bázisokat létesítenek, drónokat röptetnek, és a kémrepülőgépek és a nukleáris tengeralattjárók rendszeres vendégei a sarki tájképnek. Az Egyesült Államok hírszerzése szerint 2014-ben háromszor annyi orosz kémrepülőgépet regisztráltak, mint az azt megelőző évben. USA is minden erőforrást bevet a térség megfigyelésére: műholdjait újabban 30 percenként küldik az Északi-sark felé.

Moszkva 2015 márciusában nagyszabású katonai gyakorlatokat tartott az északi sarkon, több mint 38 ezer katona részvételével. Terveik azonban még ennél is komolyabbak: a következő években 13 repülőteret és tíz radarállomást hoznának létre a sarki területeken, ezen kívül pedig elsőként egy drón bázist is építenek majd.

2007-ben – még mielőtt benyújtásra került volna a kanadai és a dán pályázat – Oroszország szimbolikusan is jelezte igényét az Északi-sarkra. Egy tengeralattjáróról titániumból készült orosz zászlót állítottak fel az Északi-sark földrajzi csücskének a tengerfenekére. Kanada erőteljesen tiltakozott, arra hivatkozva, hogy a 21. században nem lehet 17-18. századi gyarmatosító eszközökkel területeket foglalni. Az orosz válasz erre az volt, hogy semmi gond, csinálják utánuk ugyanezt ők is – ha tudják.

Anton Bendarzsevszkij

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »