Eljön-e az Afrikai Tavasz?

Pierre Nkurunziza burundi elnök a legújabb azok sorában, akiket autokrata törekvéseik miatt valamilyen módon eltávolítottak a hatalomból. Vajon az Arab Tavaszhoz hasonlóan az afrikai kontinensen is végigsöpörhet egy forradalmi hullám?

Burundiból indul az Afrikai Tavasz?

Burundiban hónapok óta szinte folyamatos a tiltakozás az ellen, hogy Pierre Nkurunziza elnök harmadszor is jelöltetni kívánja magát az elnöki posztra. Amikor Godefroid Niyombare 2015. május 13-án bejelentette, hogy Nkurunziza távollétében a hadsereg néhány magas rangú vezetőjével együtt megdöntötte az elnök uralmát, ünneplő tömegek lepték el az utcákat, jelezve, hogy nem értenek egyet az elnök hivatali idejének ismételt meghosszabbításával. Bár a puccs néhány nap alatt megbukott, a Nkurunziza elleni tiltakozás nem enyhül, sőt a politikai légkör sokat romlott mióta május 24-én ismeretlen tettesek meggyilkolták Zedi Feruzit, egy kis ellenzéki párt (Union pour la paix et le développement) vezetőjét.

Amióta április végén Nkurunziza bejelentette, hogy harmadszor is indul az elnöki posztért, már több mint húsz civil meghalt a tiltakozó megmozdulásokon, és már több mint ötvenezren elmenekültek az országból a helyzet fokozódásától tartva. Mivel szubszaharai Afrika lakossága rendkívül fiatal (a U.S. Census Bureau huszonkét szubszaharai afrikai országra kiterjedő vizsgálata azt mutatta, hogy tizenhatban a lakosság több mint 40 százaléka 15 év alatti), a nemsokára a munkaerőpiacra lépőknek legalább 450 millió új munkahelyet kellene teremteni az elkövetkező húsz évben a Nemzetközi Valutaalap szakértői szerint. A Bujumburában, Burundi fővárosában élő 15-25 évesek körében háromszor akkora  a munkanélküliség, mint általában a munkaképes korú lakosság körében az országban.

Az afrikai vezetők nehezen engedik ki a kezükből a hatalmat?

A fentiekben körvonalazott probléma azonban nemcsak Burundi sajátja, hanem számos más országot is érint a Szaharától délre. Ahogy az internet használata egyre elterjedtebb a dinamikusan fejlődő kontinensen, a Facebook és Twitter segítségével az aktivisták könnyebben mobilizálják a tiltakozókat a hivatalban lévő elnökök ellen: ez történt Burkina Fasó-ban, aki 2014 októberében kénytelen volt távozni az elnöki posztról, miután 27 éves hatalmának általános tiltakozások vetettek véget. Joseph Kabila, a Kongói Demokratikus Köztársaság vezetője 2015 januárjában szintén az utcára vonuló tiltakozók miatt volt kénytelen visszavonni egy törvényjavaslatot, amely lehetőséget adott volna a közelgő választások elhalasztására (és így Kabila, aki 2001-ben vette át uralmat meggyilkolt apjától, Laurent-Désiré Kabilától, tovább maradhatott volna hatalmon).

Talán az arab tavasz mintájára egy új, „afrikai tavasz” van kibontakozóban? Yolande Bouka, a johannesburgi székhelyű Institute for Security Studies kutatója szerint „az emberek azt gondolják, ha az utcára vonulnak, meghallják őket.” Az afrikai vezetők pedig napjainkban sokkal kevésbé nyúlnak erőszakhoz a tiltakozók elnémítása érdekében, „hiszen a nemzetközi közösség figyel.” Mivel a hosszú ideje hivatalban lévő vezetők gyakran nem reagálnak a társadalmi problémákra, az emberek az utcára vonulnak. Clive Gabay, a londoni Queen Mary Egyetem Afrika-szakértője a gazdasági nehézségeket tartja a problémák gyökerének. Mivel számos afrikai országban nem veszélytelen részt venni egy kormányellenes utcai megmozduláson, nyilvánvalóan azért mennek mégis az emberek, mert helyzetük a növekvő élelmiszerárak, lassuló növekedés, egyre nagyobb mértékű munkanélküliség miatt kétségbeejtő.

Érdekli a folytatás? A cikk további részét és Marsai Viktor gondolatait a témában megtalálja az afrikablog.hu-n!