Mihajlo Junger: most nagyon nehéz, de ki fogunk tartani

Mintegy fél évvel ezelőtt, 2014 októberében ültünk le utoljára Ukrajna magyarországi képviselőjével, Mihajló Junger ideiglenes ügyvivővel beszélgetni az aktuális ukrán helyzetről. A helyzet azóta látszólag nem sokat javult – továbbra is rendkívül nehéz az ország gazdasági helyzete, továbbra is háború dúl az ország keleti részén, és továbbra is emberek halnak meg a konfliktusban minden egyes nap. Azonban azóta felállt és munkához látott az új ukrán parlament, amely előkészíti az ország reformjait nyugati mintára, és életbelépett közben a második minszki egyezmény, amely még ha halvány is, de mégis valamilyen reménysugarat jelent a helyzet békés rendezésére. Minderről beszélgettünk közvetlenül a győzelem napi ünnepségek előtt Mihajlo Junger ideiglenes ügyvivő Úrral.

R.: Kezdjünk akkor a pár nappal ezelőtt ünnepelt Győzelem Napjával, a II. világháború befejezésének a nagyszabású, 70. évfordulójával. Ukrajna egészen 2015-ig május 9-én ünnepelte a Győzelem Napját – Oroszországhoz hasonlóan. Idei évtől azonban május 8-án zajlanak a fő ünnepségek. Milyen szimbolikus jelentősége van ennek Ukrajnában, és mennyire fontos Ukrajna számára ez az ünnep?

M.J.: Azt rögtön leszögezhetem, hogy Ukrajna számára ez a nap nagyon fontos. Ukrajna óriási árat fizetett ezért a győzelemért. Az általánosan elfogadott adatok szerint a teljes Szovjetunió 26-27 millió embert veszített ebben a háborúban – ebből 14 milliót veszített Oroszország és Ukrajna 9 millió embert veszített. A háború maga, pedig hatalmas pusztítást okozott Ukrajnában. A harcok gyakorlatilag kétszer mentek végig az országon. Harkov városa négyszer cserélt gazdát, és Kijevet is hatalmas emberveszteséggel tudták visszafoglalni. Akkori pénzen számolva Ukrajna vesztesége elérte a 100 milliárd dollárt.

Amit még fontos tudni, hogy a fasiszták első kegyetlenkedése a holokauszt lépéseként Szovjetunió területén éppen Kijevben történt, ahol 1941 szeptember 28-29-én 34.000 zsidót agyonlőttek. 34 ezer embert két nap alatt!

Eddig Ukrajna mindig Oroszországgal együtt ünnepelt. Az, hogy most külön, és másik napon ünnepel, az az európai integrációnak tudható be, hiszen Európa is május 8-án emlékezik meg a II. világháború befejezéséről.

Ukrajna idén két napon is emlékezik vissza a háborúra. Az egyik, május 8-a, amikor véget ért a háború Európa területén, ez a megbékélés és a megemlékezés napja. A II. világháborúban elesett minden áldozatról emlékezünk meg. Másnap, május 9-én megünnepeljük a nácizmus fölötti Győzelem Napját is. De bármiféle katonai felvonulás nélkül. Már nem kell fegyvereket csörtetni, már nem kell tankokkal átvonulni a főtéren. Most pontosan tudjuk, mit jelentenek a tankok a városaink területén.

Ami még különösen érdekes lesz, hogy a megemlékezés napján, május 8-án, az ünnep befejezésül az egész Majdán az Európai Unió himnuszát elénekli. Ez jól jelzi, hogy az ukránok tisztelik az EU-t és számítanak a támogatására.

Mint Ukrajna külpolitikai képviselője külföldön, hogyan látja Ön az Európai Unió jelenlegi pozícióját Ukrajnához? Mennyire egységes most ebben a kérdésben az EU?

Április 27-én Kijevben  az Ukrajna-EU csúcstalálkozójára került sor. Ezen az európai vezetés ismét teljes támogatásáról biztosította minket. Ez a támogatás politikai, gazdasági és pénzügyi is. Nemrég szavazott meg például az Európai Parlament 1,8 milliárd EUR támogatást Ukrajna számára, amelyet az Európai Tanács döntésében is megerősítette. Ugyanúgy egységes marad az EU politikai hozzáállása az orosz agresszióval szemben. Nem ismerik el Krím félsziget illegális annektálását, elítélik Ukrajna elleni hadüzenet nélküli hibrid háborút, és a jövőben alkalmazni fogják a gazdasági szankciókat. Pedig tudjuk azt, hogy a szankciók nem mindenkinek tetszenek és senkinek nem jók gazdaságilag, viszont hatékonyak. Nem utolsó sorban éppen a szankciók kényszerítették az agresszort a minszki tárgyalásokra. Az EU politikai egységét az Oroszországi agressziójával kapcsolatosan továbbra is meg kell őrizni.

Pár héttel ezelőtt jártam Kijevben, és néhány ukrán politikus és civil aktivista elmondta, hogy szerintük az Európai Unió nem támogatja kellőképpen Ukrajnát Oroszországgal szemben. Erről Ön mit gondol, mit tehetne még az Európai Unió vagy mi az, amit eddig elmulasztott megtenni?

Ebben a kérdésben rátérhetünk a rigai Keleti Partnerségi csúcsra, amely május 21-22-én lesz, és kulcsfontosságú döntéseket hozhat majd Ukrajnára nézve. Ezek közül is elsősorban az, hogy Ukrajna, Grúzia és Moldova számára – vagyis azon országok számára, akik aláírták az EU-val a társulási megállapodást – európai perspektíva adható. Ez egy politikai jelzés, de nekünk nagyon sokat jelentene. A másik ilyen dolog lenne egy konkrét dátum kijelölése, amikortól vízummentesség lépne életbe Ukrajna számára az Európai Unióban. Ez az utolsó rendkívül pozitív hatású lesz az ukrán társadalomra, mert még egy ízben megerősít az, hogy az EU az ukránok mellet áll.    

Mit gondol a lehetséges letális fegyverek eladásának az engedélyezéséről Ukrajna számára? Nem gondolja, hogy ez egy újabb eszkalációhoz vezethet?

Ukrajna számára létfontosságú a letális – és a nem letális fegyverek beszerzése, hangsúlyoznom kell, védelmi célokból. Mi nem vagyunk agresszor, azonban Janukovics kormányzási évei alatt célirányosan semmisítették meg az ukrán hadsereget. Egy évvel ezelőtt, amikor kezdett vette az orosz agresszió, éppen ezért harcokban egy siralmas, tragikus helyzet alakult ki. Az ukrán fegyverzet réginek, és rossznak minősült.  Majdnem lehetetlen volt ellenállni modern orosz fegyverrel felszerelt szeparatistákkal és orosz katonákkal. Azóta, az ősz és a téli időszak folyamán rá tudtuk állítani erre a problémára a fegyvergyárainkat, de nagyon jól tudjuk, hogy jelenleg nincs paritás Ukrajna között és azok között a fegyveres alakulatok között, akik most Donbaszban harcolnak. A legfrissebb adatok szerint jelenleg 40 ezer fegyveres van a donbaszi térségben – Oroszország által támogatott terroristák és orosz reguláris katonai erők és tanácsadók, azonkívül 50 ezer orosz katona állomásozik közvetlenül az orosz-ukrán határok mentén. Vagyis, összesen másfélszer annyi katona kész cselekvésre, mint 2014 júliusában. Ez arról tanúskodik, hogy Oroszország bármelyik pillanatban egy új támadást indíthat. Ezért védekeznünk kell, és a védekezéshez modern fegyverekre van szükségünk.

Amikor Ukrajna remélhetőleg visszakapja az ellenőrzést a kelet-ukrán területek felett, realista megközelítésből, mennyi időt vehet igénybe a reintegrációs folyamat? Az ott élő lakosság nézzünk szembe az igazsággal – csalódott Ukrajnában, ugyanúgy, ahogy valószínűleg azóta már csalódott Oroszországban is. Ráadásul nap mint nap az orosz propagandát fogyasztják.

Ez egy nehéz folyamat lesz. A terroristák által megszállt területek a luhanszki és a donyecki megyék körülbelül 20-25 százalékát teszik ki. Azok a területek Kelet-Ukrajnában, amelyek ukrán ellenőrzés alatt állnak, ukrán pártiak, velük nem lesznek komoly gondok. Mindemellett úgy gondolom, hogy az a két millió ember, akik a harcok miatt belső menekülté váltak, amikor visszajönnek Donbaszba, nagyon hitelesen el tudják majd mesélni, hogy nincsenek „banderovisták” sem Kijevben, sem Lvovban, és Kijevtől nem kell félni, nincs ott úgy nevezett „fasiszta junta” – ezek mind hazug információk.

De vissza akarnak majd térni egyáltalán?

Szerintem igen. Bár tény, hogy Donbaszban nagyon rossz állapotban van az infrastruktúra, de a városok összességében rendben vannak. Idegen helyen pedig nehéz, bárhol is legyél, Kijevben vagy Lvivban, az otthonod az mindig az otthonod lesz. Tisztában vagyunk vele, hogy helyre kell majd hoznunk a károkat: újjáépíteni a házakat és az utakat. A kár az eddigi becslések szerint elérheti az egy milliárd dollárt a térségben. Mindezzel együtt a gazdasági segítség és a morális kijózanodás helyre teszi a dolgokat. Nehéz lesz, de ki fogunk tartani.

Végül az utolsó kérdésem Kárpátaljáról szól. Több jelentést is olvastam arról, hogy az etnikai magyarok által lakott kárpátaljai területekről sokan elvándorolnak a rossz helyzet miatt és a behívástól való félelem miatt. Ezért vannak aggasztó jelei annak, hogy a magyarok által lakott területek szép lassan kiürülhetnek. Erről esetleg vannak valamilyen adatai?

Biztos vagyok abban, hogy ilyen jelentéseket túlzásnak kellene minősíteni. Ukrajnában most nagyon nehéz az élet, ez tény. De az a célunk, hogy Ukrajna az Európai Unió felé haladjon, és úgy gondolom, hogy ebben az érdekünk a magyar nemzeti kisebbséggel teljesen egybeesik. Ukrajnában érvényes nemzeti-kulturális autonómia teljesen megfelel az európai normáknak és garantálja a magyar kisebbségnek azokat a jogokat, amelyek szükségesek a fejlődésükhöz.

Én inkább egy másik fejleményekről beszélnék. Azokról a veszélyes fejleményekről, amelyek az utolsó hónapban Kárpátalján történtek: magyar lakta faluk névtábláit rongálták meg, és követelték a magyar-ruszin autonómiát. Ezek az események önmagában véve nagyon veszélyesek, elsősorban most, amikor az egész Ukrajna, az egész világ  belátta, miként lehet az eféle autonómia követelések mögé bújni, milyen harmadik erő érdekelt ezeknek a szeparatista forgatókönyveknek a végrehajtásában. Aki ezt támogatja, a tűzzel játszik.

Teljes mértekben egyetértünk a magyar vezetéssel, amikor az orosz-ukrán konfliktus békés megoldását sürgetik, de ugyanúgy közösen kell figyelnünk arra, hogy abból a konfliktusból egyetlen egy szikra ne szálljon át a békés Kárpátaljára. Ez közös kötelezettségünk, amelyre az ukrán-magyar barátságunk, és többnemzetiségű Kárpátaljai lakóság biztonságának a biztosítása kötelez minket.  

Köszönöm szépen a beszélgetést Junger Úr!