Holland tartományi választások: Rutte elvesztette a Szenátust

Nagy pofonba szaladt bele a Mark Rutte vezette holland kormánykoalíció a tartományi választásokon: mind a liberális-jobbközép VVD, mind a Munkáspárt eddigi támogatottsága mintegy harmadát elvesztette. A választások fényében az ország politikai térképe sosem volt színesebb, és sokan a politikai rendszer átfogó reformját követelik, hogy Hollandia ne váljon teljesen kormányozhatatlanná.

A holland tartományi választások nem szolgáltak igazán nagy meglepetéssel, hiszen az amúgy is töredezett pártrendszerrel jellemezhető országban megszokott a szavazatok nagy arányú megoszlása. Ez a mostani alkalommal sem volt másképp, hiszen a holland állampolgárok által leadott szavazatok hat nagy párt között oszlottak meg, melyek közül a legtöbb szavazatot a liberális-jobbközép VVD tudhatta magáénak a voksok 16 százalékával. A Mark Rutte miniszterelnök vezette pártnak azonban nincs oka örömre, hiszen az utolsó, holland Szocialista Párt is a szavazatok tíz százalékát tudta megszerezni. Ennek alapján egészen egyértelmű, hogy rendkívül szoros eredmény született, és beigazolódni látszanak a korai előrejelzések, miszerint Rutte és a VVD sosem volt népszerűtlenebb.

Ez egyáltalán nem meglepő fordulat, hiszen az utóbbi hetek során a miniszterelnök hatalmas presztízsveszteséget szenvedett. Először szélsőséges, antiiszlamista érvkészletet használt egy élő tévés interjúban, majd a drogbotrány következtében lemondani kényszerülő igazságügy-miniszterét éltette a törvényhozás előtt. Rutte politikai ámokfutása tehát meghozta gyümölcsét, hiszen a VVD számára a szerdai eredmények rendkívül kedvezőtlenek. Ezt fokozza, hogy a holland kormány alatt az utóbbi félévben többször rezgett a léc, és számtalanszor a végrehajtó hatalom felbomlásától kellett tartani. A tartományi választások tehát egy alapjaiban törékeny kormányt rengettek meg, és egészen kiszámíthatatlanná vált a Rutte-kabinet sorsa.

A választások eredménye egyrészt a polgárok véleményét hivatott tükrözni, ugyanakkor a tartományi szavazás jelentőségét azért sem érdemes lebecsülni, mert az alapjaiban meghatározza a mindenkori törvényhozás, közvetetten pedig a jogszabályalkotás folyamatát. A 12 tartományt magában foglaló Hollandia polgárai azáltal, hogy megválasztják a tartományi tanácsok tagjait, közvetetten befolyásolják a mindenkori Szenátus összetételét, hiszen a tartományok élén lévő testületek fognak dönteni annak tagjairól. A törvényhozás első kamarájaként funkcionáló intézmény politikai súlya bár elmarad a második kamaraként jellemzett, 150 politikust foglalkoztató képviselőháztól, jelentősége nem elhanyagolható. A Szenátus 75 képviselője rendelkezik garanciákkal, és bármikor visszaküldhetik a törvényjavaslatokat a második kamarának.

A Rutte-kormány tehát egészen nagy bajban van, hiszen a VVD és a Munkáspárt képviselői egészen eddig többségben voltak a Szenátusban, és még így sem sikerült minden törvénytervezetet zökkenőmentesen elfogadtatni. A mostani eredmények alapján a Rutte vezette párt három, míg a Munkáspárt hat helyet veszít a testületben, így mindenképp veszni látszik a szenátusi többség. A végleges döntés persze a májusban, a tartományi testületek felállítása után születik meg, ugyanakkor az előrejelzések aligha tévednek.

Érdekes fordulat, hogy a kormánypártokon túl a szélsőségesen bevándorló- és iszlámellenes PVV sem tudott sikert elérni, hiszen a párt az előző választásokhoz képest gyengébben szerepelt. A Geert Wilders vezette tömörülés várhatóan kilenc mandátummal fog rendelkezni a Szenátusban, ami a jelenlegi nemzetközi környezetben igencsak gyenge teljesítmény. Maga Wilders sem erre számított, hiszen sokáig úgy tűnt, hogy az iszlámellenes retorika és Mark Rutte miniszterelnök mélyrepülése kifizetődő lehet a PVV számára. Wilders ennek ellenére kihagyta a ziccert, és igencsak elgondolkodtató, hogy a rendkívül kedvező politikai körülmények közepette sem tud népszerű lenni az állampolgárok körében.

A tartományi választások és a Szenátus várható összetétele fényében a Rutte kormányt lehetne temetni, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a holland politikai rendszer tradicionálisan töredezett, és maga Mark Rutte is megannyi koalíciós válságot vészelt már át. Ennek ellenére a szavazatok megoszlása, illetve az állandó kompromisszumkényszer biztosan nem kedvez az ország irányíthatóságának, elég csak a hasonló politikai garnitúrával működő, szomszédos Belgiumra gondolni. Az intézményi reformok kérdése már régóta terítéken van, ugyanakkor a legtöbb szakértő szerint a közeljövőben aligha lehet elmozdulás.