„Nagyobb fokú elköteleződés kell az Iszlám Állam ellen”

Dr. Csicsmann Lászlót, a Nemzetközi Tanulmányok Intézetének Közel-Kelet szakértőjét a terrorszervezetről, az ellene folyó háborúról, valamint a közelmúlt túszválságairól kérdezem.

A terroristaszervezetek iszonyatos ütemben változnak. Mesélne arról, honnan érkezett az Iszlám Állam, és mik a céljaik?

Az Iszlám Állam gyökerei a 2000-es évekre, sőt, az 1990-es évekre vezethetők vissza, amikor elsősorban Irakban jön létre a szervezetnek, a mostani Iszlám Államnak az elődszervezete. Egy bizonyos Abu Muszab az-Zarkávit tartjuk az alapítónak, aki egy jordán állampolgár, és az al-Kaidához való hűségét hangoztatta. A szervezet különösen 2003, a Szaddám-rezsim megdöntése után válik úgymond népszerűbbé Irakban, különösen az amerikai megszállás ellen harcoltak. 2006-ban azonban az Egyesült Államok megöli Zarkávit, és akkor – nem csak emiatt –  különféle okok miatt a szervezet kissé háttérbe szorul. Az Iszlám Állam újra leginkább a szíriai polgárháború okozta vákuum hatására jelenik meg az elmúlt esztendőben, és foglal el egyre nagyobb területeket Szíriában és Irakban egyaránt.

Említette az al-Kaida kapcsolatot. Esetleg mesélne arról, hogy most a két terroristaszervezet viszonya milyen egymással?

Ez érdekes módon megváltozott, és kifejezetten negatívnak mondható. A vita különösen a szíriai és iraki, elmúlt egy-két év eseményei kapcsán jelenik meg, amikor a szíriai polgárháborúban, két egymással rivalizáló terroristaszervezet harcol – végső soron az Asszád-rezsimmel szemben. Az egyik a Dzsabhat an-Nuszra, a másik pedig az ISIS, amelyből az Iszlám Állam majd kinövi magát. A két szervezet hasonló gyökerekkel rendelkezik, azt lehet mondani, mindkettő alapvetően globális dzsihadistának tartja magát, kicsit kilépve a szíriai és iraki frontról, alapvetően a nemzetközi dzsihádért harcol. Azt látjuk azonban, hogy a két szervezet között jelentős vita bontakozik ki azzal kapcsolatban, hogy hogyan tovább.

Lényegében az al-Kaidának a viszonya az Iszlám Állammal, az ISIS-szel kifejezetten megromlik, ugyanis az al-Káida vezetése a Dzsabhat an-Nuszrát tekinti a legitim helyi szervezetnek Szíriában, és alapvetően arra szólítja fel az ISIS vezetését, hogy inkább Irakban folytassák ezt a tevékenységet. Ezt az ISIS nyilvánvalóan nem fogadja el, és tovább folytatják a harcot Szíria területén is. Azt lehet mondani, hogy mára a két szervezet, az Iszlám Állam és az al-Káida egyértelműen rivalizál egymással. Ugyanazt a fajta közönséget próbálják meg megszerezni, és egyfajta “vonzerőt” gyakorolni rájuk, és ebben úgy tűnik, hogy jelen pillanatban az Iszlám Állam sikerei éppen az iraki és szíriai katonai események hatására jóval nagyobbak. Az al-Kaida mintha ebből a szempontból veszített volna a jelentőségéből, és sokkal inkább az afganisztáni, pakisztáni területen tud hatást gyakorolni, de mintha ott is egyre kevesebbet.

Január 26-án az Iszlám Állam elleni legnagyobb sikert könyvelhette el az Amerika vezette koalíció, amikor kiszorították a terrorszervezetet a szíriai Kobani városából. Ez valóban olyan fontos győzelem, mint amilyennek a nyugati sajtó feltűnteti?

A nyugati sajtó szempontjából ez azért fontos, mert egy határvárosról van szó, ahol legalább négy hónapja dúltak a harcok. Azt gondolom, katonai szakértők véleményére is hallgatva, azért ez a harc sem ért véget – felhívnám a figyelmet arra, hogy itt azért még elég komoly küzdelmek zajlanak. Másrészt arra is utalnék, hogy Kobani mellett – ahol sikerült, lehet, valamilyen területi összehúzódást elérni – ha átmegyünk az iraki területre, azt látjuk, hogy most már Kirkuk városától egy kilométerre állomásoznak az Iszlám Állam katonái. Mintha újabb területeket foglalnának el. Bagdadban elég súlyos merényletek voltak a napokban, ez egyes vélemények szerint összefüggésbe hozható az Iszlám Állam jelenlétével.

Nyilván fontos egy ilyen város visszafoglalása – különösen az ott élők szempontjából -, azonban összességében jól látható, hogy a légicsapások nem tudják kezelni az Iszlám Állam jelentette katonai kihívást. Valamilyen szárazföldi akcióra lenne szükség, ugyanis sem a kurd peshmergák, sem az irakiak, sem a szíriai alakulatok nem tudják megfékezni az Iszlám Állam előrenyomulását. Több ezer kurd áldozata van már a harcoknak. Ha valóban fel akarja a nemzetközi közösségi számolni az Iszlám Államot, ahhoz egy nagyobb fokú elköteleződés kell, ami viszont számos kérdést felvet. Gondoljunk csak például Moszul városára Irakban, ami tavaly nyáron esett el az Iszlám Állam előtt. Bemenni egy másfél-két milliós városba, az egy óriási kockázat, nagyon komoly helyi civil áldozatokkal járhat, és nem utolsósorban komoly katonai áldozatokkal. Azt gondolom, ez az igazi kérdés, hiszen ez a legfontosabb városok egyike, vagy Rakka Szíriában, ahol egyébként az elmúlt napok jordán bombázásai mintha gyengítették volna az Iszlám Állam katonáit.

A jordán bombázásokkal kapcsolatban: február harmadikán közzétett egy videót az Iszlám Állam, amin egy jordán pilótát élve felgyújtottak. Mi a szerepe az Iszlám Állam stratégiájában a túszok nyilvános, és különösen kegyetlen kivégzésének?

Egyrészt azt érdemes itt elmondani, hogy számos elemző azt mondja, nem biztos, hogy valós felvételekről van szó. Ebbe nem is mennék bele a továbbiakban.

Összefüggésben áll ez a nyilvános és kegyetlen kivégzés több dologgal: egyrészt az az üzenete ezeknek a kivégzéseknek, különösen ennek az elégetésnek a koalícióban részt vevő államok számára, hogy ne vegyenek részt a koalícióban, mert állampolgáraikat is kegyetlenül meggyilkolhatják. Az Iszlám Államnak az a célja, hogy különösen a regionális katonai szövetségeseket, mint az Egyesült Arab Emirátusok, vagy Jordánia, lehetőség szerint kivonják a katonai koalícióból, és akár az állam vezetősége és a lakosság között is feszültségeket keltsenek.

Másrészről egyre nagyobb szükség van újabb dzsihadisták térségbe való vonzására. Ez az élve való elégetés is elsősorban ennek szól, nyilván Európából és a világ többi helyéről jönnek a dzsihadisták. Egy ilyen filmnek alapvetően üzenete van, hogy itt ilyen „sikereket” lehet elérni, ilyen kegyetlen eszközökkel ugyan. Mindenképpen a rekrutáció szempontjából tartom egy fontos lépésnek.

Az iszlám világban a tűz általi halálnak különös jelentősége van. Megmagyarázná, hogy ez milyen kontextus?

Egy nagyon érdekes vitát látunk az elmúlt napokban. A vezető muszlim vallástudósok nyilatkoztak, például a kairói al-Azhar egyetem vezetőjére, amit a szunnita iszlám világ legmagasabb rangjú intézményének tartunk. Ő kiadott egy jogi véleményt, egy fatwā-t az elmúlt napokban, amiben azt mondja, hogy az iszlám vallással teljesen ellentétes az áldozatok, vagy bármilyen élőlény (beleértve állatokat is) elégetése. Ezt elsősorban a szunna, tehát Mohammed próféta hagyományából vezeti le, ugyanis a Koránban konkrétan erre való utalást nem igazán találunk.

A másik oldalon azt látjuk, hogy az Iszlám Állam ezután a fatwā után azonnal kiad egy saját jogi véleményt, amiben azt próbálja magyarázni, hogy de igen, az iszlám alapján, akár a Korán alapján is alátámasztható, hogy az ellenségeinkkel hogyan bánjunk. Egy nagyon komoly vita folyik jelenleg is, kifejezetten vallástudósok között, erről a kérdésről. Az Iszlám Állam tehát megpróbálja megideologizálni, vallásilag alátámasztani, hogy nekik ebben igazuk van, és ez egyáltalán nem iszlám-ellenes.

A kontextus lényegében az, hogy ki gyakorolja akkor az autentikus iszlámot? Tudjuk, hogy az iszlám nem egységes, különféle irányzatai vannak, és ebben a vitában is ezt érjük tetten, hogy valójában az iszlám világ többsége, és a kisebbségben lévő Iszlám Állam ideológiai vitákat folytat az iszlám jelentőségéről, szerepéről.

Jordániában is volt ezzel kapcsolatban egy belső reakció. Erről esetleg mesélne egy kicsit?

Jordániát eléggé megrázta a pilóta elégetése. Nagyon érdekes megnézni az elmúlt hetek, hónapok eseményeit Jordániával kapcsolatban. Jordánia az az állam, amely ugyan csatlakozik ehhez a koalícióhoz, és végrehajt bombázásokat Szíriában és Irakban, ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy közvélemény-kutatási adatok szerint a jordán lakosság egy része nagyon nem ért egyet azzal, hogy Jordánia részt vesz ebben a koalícióban. A Center for Strategic Studies, amely a jordán egyetemen működik, rendszeresen végez közvélemény-kutatást, és a legutóbbi, szeptemberi azt mutatta, hogy a lakosság 40%-a nem tekinti terroristaszervezetnek az Iszlám Államot. Ez nem azt jelenti, hogy támogatja az Iszlám Állam tevékenységét. Ez a közvélemény-kutatás azt mutatta ki, hogy kevesebb, mint 10% támogatja tevőlegesen, amit az Iszlám Állam folytat. De 40% valamilyen szempontból szimpatizál ezzel a szervezettel.

Pedig Jordániában nem illik politikailag kritizálni a királyt, monarchiában vagyunk. A külpolitika – hiába van külügyminiszter – az uralkodó feleségterülete. Azt látjuk mégis, hogy parlamenti politikusok fogalmaztak meg ellenvéleményt a részvétellel kapcsolatban. A jordán pilótát decemberben fogják el, az Emirátusok és Jordánia ekkor felfüggesztette a bombázást, majd az elmúlt napokban, a pilóta halálát követően, mind az Emirátusok, mind Jordánia, felújítja – sőt, nemcsak felújítja, Jordánia az elmúlt napokban nagyon keményen Rakka városát bombázza válaszként, illetve kivégeztek két, korábban elfogott terroristát, akik egy jordán terrorcselekmény megszervezésében vettek részt. Ez is egyfajta válasznak tűnik.

Az én meglátásom szerint, a jordán pilóta elégetése, az Iszlám Állam céljaival ellentétes hatással járt. Az lett volna a cél, hogy még inkább kritizálják az uralkodó tevékenységét, hogy a Királyság részt vesz ebben a hadműveletben. A másik oldalon pedig azt látom, hogy ez olyan hatást váltott ki a médián keresztül, hogy a jordán lakosság nagy része összezár: még a szalafisták is nyilatkozatot adtak ki, hogy elítélik az áldozat élve elégetését. Sokkal inkább egy külső fenyegetettségként éli meg a jordán társadalom, és sokkal inkább összezár a lakosság, semmint, hogy a viták kiéleződnének.

A nemzetközi koalíció hogyan épül fel az Iszlám Állam ellen? Jordániát és az Emirátusokat már említette, valamint az Egyesült Államok vezeti, kik vesznek még részt?

Ez egy széles koalíció, majdnem 50 államról beszélünk, amelyek vagy logisztikai szempontból, vagy ténylegesen, fegyverekkel is részt vesznek ebben a koalícióban. Európai államokat is látunk, a térségbeli államok is részt vesznek – ez nyilván nagyon fontos az Egyesült Államok szempontjából, hogy valóban regionális államokat is sikerüljön megnyerni, hogy véletlenül se legyen egy olyan üzenete, hogy itt az iszlámmal szemben folyna a háború. Az Iszlám Állammal szemben folyik a háború, ez a legkülönfélébb szinteken zajlik, ugyanakkor valóban kétséges, hogy milyen eredményeket lehet ezzel elérni.

Oroszországról tudvalevő, hogy az elnök, Putyin, nagy barátja a szíriai vezetőnek, Bassár el-Aszadnak. Ők hogyan vesznek részt a koalícióban?

Ha megnézzük Oroszország álláspontját, akkor érdemes visszamenni az arab tavasz legelejére, amikor elkezdődtek Szíriában a tüntetések, és egy polgárháborúvá terebélyesedtek. Valóban azt látjuk, hogy Oroszországnak meghatározó szerepe van például az iráni rezsim támogatásában, vagy Szíria támogatásában. Nagyon fontos stratégiai pont Oroszország számára a tartuszi kikötő, amely szovjet időkből marad meg – bár sokan relativizálják ennek a jelentőségét, és azt mondják, az például sokkal jelentősebb, hogy fegyvervásárlás tekintetében a szíriai rezsim jelentős mértékben vásárol, és ezért van egy komoly gazdasági kapcsolat. Nem is beszélve arról, hogy sem Oroszország, sem Kína számára nem volt pozitív az Iszlám Állam megjelenése. Ne felejtsük el, hogy mindkét országban jelentős muszlim kisebbségeket találunk, ráadásul nagyon-nagy számban vesznek részt a harcokban Oroszországból érkező muszlimok. Például nagy számban találunk csecseneket az Iszlám Állam katonái között, ami felveti azt a kérdést, hogy Oroszország is fenyegetve van-e? Igen, az Iszlám Állam meg is fogalmazta az elmúlt hónapokban több alkalommal, hogy nem csak a nyugati világnak szól ez a fenyegetés, hanem Putyin is egy ellenségnek számít alapvetően, különösen ebben az összefüggésben.

Tehát azt gondolom, minden szempontból érdekük az Iszlám Állam legyőzése, de a teljes mértékben való katonai részvétel nehézségekbe ütközik– ez egy másik kérdés. Azt látjuk, hogy egy nagyon erős elvi támogatás mindenképpen megvan a hadműveletek kapcsán. Kína például nem is tudna katonailag a térségben aktív segítséget nyújtani – bár Oroszország volt a kérdés, Kína is fontos – Kína nem is rendelkezik olyan katonai eszközökkel, hogy légitámadásokat hajtson végre. Ahhoz el kell juttatni a repülőgépeket nagy távolságra, ehhez különböző anyahajók kellenek, ilyennel Kína nem rendelkezik jelen pillanatban.

Jelenleg légicsapások folynak az Iszlám Állam ellen. Mi a koalíció megfigyelhető stratégiája ezzel kapcsolatban? Miket céloznak?

Nyilvánvalóan a logisztikai központok, fegyverraktárak, különösen arra figyelnek, hogy területi kiterjedését megállítsák. Fontos cél, hogy Bagdadtól – ami szimbolikus, minden szempontból – távol tartsák az Iszlám Államot, valamint a kurd területektől is. Azt gondolom, hogy ebben azért sikerült eredményeket elérni.

Abban azonban nem, hogy nagyvárosi körülmények között, az ISIS által elfoglalt városokban (Rakkába, Moszulba) harcokat folytassanak – ezt repülőgépekről nem lehet megoldani. Jelenleg nincs olyan katonai erő egyik államban sem, amely képes lenne felvenni a harcot. Az iraki hadsereg nincs olyan helyzetben. Az elmúlt hetekben azonban különböző síita milíciák jelentős segítséget nyújtanak az Iszlám Állam megfékezésében, és szunnita arabokkal együttműködve történik – például Bagdad környékén – az Iszlám Állam feltartóztatása. Ebben az értelemben van olyan katonai erő, amely tud segítséget nyújtani. Másrészt pedig ott az Aszad-rezsim, amely fejlett katonai erővel rendelkezik, és igenis képes megfékezni valamelyest az Iszlám Államot.

Nyilván, a nemzetközi koalícióval való együttműködésnek vannak korlátai. A nemzetközi koalíció számára nem jó egyik alternatíva sem: az sem, ha Szíriában az Aszad-rezsim megerősödik az Iszlám Állam rovására, és az az alternatíva sem, hogy Irakban ezek a síita milíciák túlnövik magukat, és mondjuk a jelenlegi, új kormánnyal szemben fejtik ki a tevékenységüket – amire volt korábban is példa, 2003 után.  Alapvetően ezek a forgatókönyvek nem annyira pozitívak, nyugati nézőpontból.

Jelenleg az USA vállalja az Iszlám Állam elleni légitámadás legtöbb költségét – augusztus óta 1,3 milliárd dollárt költött a harcra, naponta 8,3 millió dollárt az amerikai főparancsnokság szerint. Nemsokára azonban elnökválasztások lesznek. Milyen további lépéseket támogatnának a republikánusok, és a demokraták? Van-e köztük bármiféle megosztottság jelenleg az Iszlám Állam elleni harcok miatt?

A nagy kérdés az elkövetkező hónapokban nem is a légitámadások intenzitása, vagy továbbfolytatása lesz – már most lehet hallani olyan hangokat az Egyesült Államokból, hogy legyen-e szárazföldi beavatkozás, vagy sem. Azt gondolom, ez a vita fog tovább folytatódni az elkövetkező hetekben, hónapokban, ugyanakkor nem gondolom, hogy választási kampányban bármilyen eredményt el lehetne érni azzal kampányolva, hogy amerikai katonák szárazföldön harcoljanak Irakban vagy Szíriában az Iszlám Állammal szemben. Az afganisztáni és iraki tapasztalatok a mai napig negatívak – nem is beszélve arról, a szárazföldi beavatkozás költsége jóval nagyobb lenne, mint a légicsapásoké, és az egyéb kérdések: mi lesz a kivonulási opció, mikor lehet a háborút abbahagyni… Tudjuk, hogy a líbiai akció, amely szintén csak légitámadásokból állt a NATO égisze alatt, szintén több hónapig elhúzódott, az ISIS esetében ráadásul nincsenek egyértelmű határvonalak sem.

Azt gondolom, jelenleg az Egyesült Államoknak reálpolitikai szempontból nem célja a szárazföldi beavatkozás, még akkor sem, ha ezt egyes politikusok elég komolyan felvetették az elmúlt hetekben.

A Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének podcastján során diákok kérdeznek tanárokat aktuális külügyekről. Az interjú itt meghallgatható.