Elhunyt a polgárközeli Európa atyja

92 éves korában elhunyt Leo Tindemans volt belga kormányfő, az európai integráció ikonikus alakja. A flamand politikus uniós hagyatéka olyannyira meghatározó, hogy teljesítményét sokan Jean Monnet vagy Robert Schuman európai karrierjéhez mérik. Ennek ellenére Tindemansnak kritikusai is bőven akadtak, a szkeptikusok szerint az általa megálmodott ’polgárok Európája’ projekt csúfos kudarc.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy Leonard Clemence ’Leo’ Tindemans politikai karrierje nem mindennapi, ugyanis bel-és külpolitikai szempontból is sikeres államférfiről beszélhetünk. Belgium miniszterelnökeként kezdetben sikeresen orvosolta a flamand-vallon ellentét minden feszültségét, kompromisszumkészsége és francia nyelvismerete népszerűvé tette a vallon régióban is. Tindemans az egységes belga állam megteremtését olyannyira komoly feladatnak tekintette, hogy az ország régiókra osztását javasló Egmont Paktum megszületésekor lemondott a miniszterelnökségről, és első útja rögtön Brüsszelbe vezetett.

Az Európa-politika a volt miniszterelnök számára kifizetődőbbnek bizonyult, hiszen már 1974-ben az Európai Tanács párizsi csúcsán komoly feladatot kapott: maga Giscard D’Estaing francia elnök javasolta, hogy Tindemans dolgozza ki a Kilencek politikai együttműködésének lehetséges kereteit. A két évvel később elkészült dokumentum mondhatni felülmúlta a várakozásokat, hiszen megannyi politikaterületen reformokat javasolt, és jócskán belenyúlt volna az intézmények közötti hatalommegosztásba is.

Kulcsgondolatként fogalmazódott meg új közös politikák kidolgozása, egy erősebb Európai Bizottság létrejötte, vagy az európai identitás megteremtése. Utóbbi a hetvenes évek integrációs folyamatának  egyik legnagyobb dilemmája volt, hiszen hogyan lehetett volna hatékony közös szakpolitikákat kialakítani, ha a Közösség önmaga definiálására is képtelen. Erre szolgált megoldásul a Tindemans-jelentés negyedik fejezete, mely a „Polgárok Európája” címet viselte, és egy egészen úttörő fogalmat tett az integrációs folyamat részévé. A dokumentum alapján az európai polgárokat a szabad mozgás joga mellett, nemzeti hovatartozástól függetlenül megilletnék politikai és polgári jogok, melyek eredményeként megteremtődhetne az európai identitás. Mindezzel Tindemans nem titkolt szándéka volt, hogy amennyiben a Közösség az emberek számára is látható szereplővé válik, párhuzamosan a politikai integráció, így a közös külpolitika kialakítása is könnyebben lenyomható az államok torkán.

A polgárközeli Európa megteremtésére szolgált az Európai Parlamenti választások közvetlenné tétele, mely sokáig a szkeptikusok vesszőparipája volt, hiszen hogy is lehetne állampolgárok Európájáról beszélni, ha milliók képviselete csak közvetetten valósul meg. A jelentés nyilvánosságra hozatalakor Tindemans még nem sejthette, hogy az általa javasolt közvetlen EP-választásoknak épp ő lesz a legnagyobb nyertese, hiszen a politikus az 1979-es, első választás alkalmával majdnem egy millió szavazattal került be az Európai Parlamentbe, ami a tradicionálisan megosztott Belgiumban máig rekordnak számít.

Leo Tindemans hagyatékához hozzátartozik, hogy személyében az Európai Néppárt alapítóját és első elnökét tisztelhetjük, aki nem meglepő módon több vezető uniós politikus számára is követendő példakép. Közéjük tartozik az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker is, aki a személyes ismeretségen túl a politikus uniós karrierjét éltette, hiszen maga is a polgárok Európája koncepció elkötelezett híve. Tindemans honfitársa, az Európai Tanács volt elnöke, Herman van Rompuy is tisztelettel adózott a politikusnak: „Számomra Leo Tindemans több volt egy kollégánál, inkább politikai atyámként tekintettem rá. Ő volt az élő példa, hogy politikusként is ki lehet érdemelni az emberek tiszteletét”.

Bár a tindemansi örökség jelentősége megkérdőjelezhetetlen, nem mindenki számára egyértelmű annak pozitív tartalma. Kétségtelen, hogy a politikus Európa víziója egy inkább szupranacionális, differenciált integráción alapult, mely az európai identitást, mint a haladás és egyenlőség letéteményesét képzelte el. Ma, amikor az euroszkepticizmus reneszánszát éljük, sokak számára egyáltalán nem egyértelmű Tindemans identitás-koncepciójának működőképessége. Ennek oka, hogy a politikus maga is elkötelezettje volt a többsebességes Európa gondolatának, ez pedig azt vonja maga után, hogy amennyiben kis mértékben is, de megmarad a régi-új, fejlett – kevésbé fejlett államok különbsége, hogy alakulhatna ki az egységes Európa. A kritikusok szerint a kis államokat érintő, állandó „felzárkózáskényszer” a politikai unió velejárója, és épphogy fékezi az állampolgárok számára kézzel fogható EU kialakulását.