Putyin Kína védőszárnyai alá menekülhet

Egyes kínai kommentárok szerint stratégiai kapcsolattá fejlődött az elmúlt években mind szorosabbá vált kínai-orosz gazdasági együttműködés, melynek fontosságát a szenvedő orosz gazdaságnak Peking által felajánlott segítségnyújtás is jól szemlélteti. Mások szerint azonban a látszatnál kevésbé jelentős a két ország gazdasági partnersége.

Moszkva súlyos nehézségei ellenére egyedül is képes lesz megoldani a válságot, s Kína azt reméli, minél előbb sikerül majd visszanyernie gazdasági erejét – írja a Global Times (GT) kínai napilap az orosz gazdasági problémákkal kapcsolatos hét eleji szerkesztőségi cikkében. Közvetlen szomszédként Oroszország Kína számára „pótolhatatlan stratégiai partner” a nemzetközi színtéren – folytatja a lap.

Peking a hétvégén erősítette meg, hogy ha Oroszország részéről kérés érkezik, hajlandó segítséget nyújtani gazdasági gondokkal küzdő nyugati szomszédjának. A kínai vezetés megjegyezte ugyanakkor azt is, Moszkva segítség nélkül is kilábal majd.

Az olajár jelentős csökkenése és Moszkvára az ukrajnai válságban játszott szerepe kapcsán kirótt nyugati szankciók miatt az orosz fizetőeszköz az elmúlt fél évben elvesztette értéke csaknem felét, és elemzők jövőre recessziót várnak Oroszországban.

A GT írása kiemeli, Vlagyimir Putyin elnök regnálását az orosz valuta leértékelődése önmagában nem veszélyezteti – Oroszország sokszor tapasztalt korábban is kiingásokat, melyekből eddig még mindig sikerült kilábalnia. A 140 milliós országot a nyugati szankciók sem törik meg, ezek hatása kisebb országokban – így Kubában vagy Iránban – sem bizonyult jelentőségteljesnek. Ami pedig jelenleg Oroszországban történik, az az Egyesült Államok számára is inkább váratlan, mint előre eltervezett – folytatja a GT.

Politikai megfigyelők kiemelik, Peking mind komolyabb alternatívát jelent Moszkva számára a Nyugattal szemben, erre az elmúlt év során több példa is adódott. Így a Putyinhoz közel álló üzletemberek elleni nyugati pénzügyi szankciókból például a kínai pénzintézetek profitáltak, azok ugyanis továbbra is fogadták és nem korlátozták a nyugaton elutasított, pénzüket külföldön elhelyezni kívánó orosz betéteseket. Kína október közepén orosz bankoknak és cégeknek 4,5 milliárd dolláros hitelkeretet is biztosított, s a kínai Export-Import Bank két, nyugati tiltólistán lévő hitelintézetnek is 2-2 milliárd dolláros hitelt ígért. Moszkva a nyugati agrártermékek importjának tilalma után is keletre fordult élelmiszerellátását biztosítandó.

A gazdasági együttműködés történetébe „mérföldkőként” került be májusban a Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök által Sanghajban aláírt 400 milliárd dollár értékű, 30 évre szóló gázszállítási szerződés. A fejlődő országként mind energiaéhesebb Kína számára ellátásának biztosítása és diverzifikálása kiemelt fontosságú, Oroszországnak pedig a kínai partnerség fokozása az ukrán válság miatti viszonylagos elszigetelődése miatt is sikernek számított és jelzésként is szolgált: Moszkva számára Európa mellett van másik járható út.

Az ukrajnai válság a politikai szakértők szerint maga is közelebb hozta az országokat, Kína ugyanis sosem foglalt egyértelműen állást a konfliktusban, az Európai Unió és az Egyesült Államok általi, Moszkva elleni szankciókat ugyanakkor nem helyeselte, s a tárgyalásos rendezés szükségességét hangsúlyozta.

A kínai-orosz kereskedelem 2005-ben még csupán 20,3 milliárd dollárt tett ki, 2013-ban már rekordot döntve, 90 milliárd dollárra nőtt. Kao Hu-cseng kínai kereskedelmi miniszter szerint akár idén átlépheti a 100 milliárd dolláros határt, és a várakozások szerint 2020-ra a 200 milliárd dollárt is elérheti. Az energiaipari együttműködésen túl az infrastrukturális beruházások, kommunikáció, közlekedés terén is virágzanak a kapcsolatok. Az Oroszországba érkező kínai befektetéseket az Orosz-Kínai Befektetési Alap kezeli, de a gazdasági partnerség összehangolására miniszteri szinten Kína-Oroszország befektetési együttműködési bizottság is felállt, mely idén szeptemberben tartotta első ülését, Csang Kao-li kínai miniszterelnök-helyettes és Igor Suvalov orosz partnerének részvételével. Szintén idén rendezték meg a két fél közti Kínai-Orosz Expót. A két ország októberben egy 24 milliárd dolláros devizaswap-megállapodást is aláírt, erősítve a kölcsönös valutában bonyolított kereskedelmet, s gyengítve abban az amerikai dollár szerepét.

Az együttműködés fokozása mindkét ország számára kiemelt fontosságú, az gazdasági, biztonsági, lakosok közötti és kulturális kapcsolatok téren is gyümölcsöző eredményeket tudott felmutatni az elmúlt években. Ez pedig nemcsak a két ország, de az egész ázsiai régió és a világ javát is szolgálja – hangoztatja újra és újra a kínai média.

Az óvatosabb szakértők azonban a kapcsolatok erejének látszólagosságát hangoztatják, mondván: hiába a közeledés, Oroszország tavaly még mindig csak Kína 10. legnagyobb kereskedelmi partnere volt, s – a Nomura japán bank becslései szerint – gázellátásának mindössze egyötödét adja majd az évtized végén. A szkeptikusok azt is megjegyzik, a „sárkány” és a „medve” két erőteljes állat, s óvatosságból sem kerülnek egymáshoz túlságosan közel, a kínai-orosz viszonyban pedig végig megmutatkozik ez az óvatosság. A két fél utolsó határvitáját például 2008-ban rendezte, a közeledés nagyon új jelenség, így nem lehet elhamarkodott következtetéseket levonni – hangzik az érv. Megint mások azt említik meg, Oroszország viszonylagos meggyengülésével Kína nemcsak gazdasági, de politikai hasznot is húzhat, még inkább megemelkedik ugyanis világpolitikai jelentősége, ráadásul Moszkvát – szövetségeseként tudva be azt – bármikor hasznosíthatja.