Talpra állt a gazdaság, az írek mégis éheznek

Az írek negyede napról napra él. Az országban sorra nyitnak az élelmiszerbankok, hogy megpróbáljanak segíteni a rászorulókon. A kormány tehetetlen, múlt héten már állami támogatással adták át a legújabb élelmiszert biztosító központot, miközben a gazdasági mutatók egyre inkább a válság végét jelzik. De mi lesz azokkal, akik nem tudnak enni adni a családjuknak?

Írország bajban van. Országszerte egyre több, úgynevezett élelmiszerbank nyitja meg kapuit, melyek a folyamatosan növekvő szegénységgel próbálják felvenni a harcot. Az Európai Bizottság jelentése szerint Írország az EU15 harmadik leginkább nélkülöző állama Görögország és Olaszország után. A lakosság 28 százaléka, azaz egymillió ember él szegénységben, úgy, hogy nem képes élelmiszert vásárolni, kifizetni a számlákat, vagy sok esetben fedél sincs a feje fölött.

Egyre több éhes száj

Az első élelmiszerbankokat egy civil szervezet nyitotta meg Dublinban még 1989-ben, akkor még az élelmiszergyártók és üzletek többleteiből gazdálkodva. Az elmúlt évek gazdasági válságának hatására azonban egyre nagyobb szükség lett a kezdeményezés kiterjesztésére. A Crosscare szervezet önkéntes adományozók, közösségi felajánlások segítségével próbálja élelmiszerhez juttatni a legszegényebbeket. Többnyire pár napra, vagy egy hétre elegendő élelmiszercsomagokat osztanak ki a rászorulók között. Egy munkatársuk elmondása szerint az utóbbi időben olyan mértékben növekedett az igény, hogy képtelenek lépést tartani. „25 éve dolgozom a szervezetnél és még sosem mentek ennyire rosszul a dolgok. Napról napra több ember érkezik, hogy csomagot kérjen” – meséli. Egy dublini élelmiszerbank adatai szerint idén majdnem kétszer annyi adagot osztottak szét, mint a tavalyi évben és a várakozások szerint ez a szám jövőre csak növekedni fog.

Beismerés

Legutóbb a múlt héten, Munsterben nyitott meg a Bia nevű szervezet óriási élelmiszerbankja, ám ezúttal, a korábbiaktól eltérően nem közösségi kezdeményezésre, hanem immár állami támogatással igyekszik segíteni a rászorulókon. A bankot a társadalmi tárca (Department of Social Protection) minisztere, egyben az Ír Munkáspárt elnöke, Joan Burton adta át, a lehető legkevesebb médiavisszhanggal. Az állam a következő három évben a tervek szerint 330 ezer dollárral fogja támogatni a szervezetet. Az ír állam ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy egyelőre képtelen máshogy megbirkózni a helyzettel. Habár a körülmények és az okok is mások, a 19. század második felében megközelítőleg 1,5 millió ember vesztette életét a nagy ír éhínségben. 2014-ben pedig újfent azzal kell szembesülnie a kormánynak, hogy a lakosság jelentős része segítség nélkül ugyanerre a sorsra jutna.

Mindenkivel megtörténhet

Egy 44 éves dublini családanya nemrég fordult először az egyik élelmiszerbankhoz segítségért. Elmondása szerint mindig is igyekezett odafigyelni, mire költ, de eddig megélt valahogy. Miután a lánya és két unokája odaköltözött, nem tudott nekik enni adni. Szégyelli, hogy segítségre szorul, de kénytelen, mert egyedüli keresőként a hitelek fizetése után nem marad miből kifizetni a számlákat és ételt tenni az asztalra. „Az ember sosem gondolja, hogy ilyen vele is megtörténhet. Írországban most elérkezett az az idő, hogy emberek a kenyérosztásnál állnak sorba.” – mondja elkeseredetten.

A válság hatása

Egy másik civil szervezet tagja, Brian Leech szerint azért is elkeserítő a helyzet, mert míg korábban csak olyanok keresték fel a bankokat, akik segélyből éltek, vagy alacsony jövedelmük volt, most már a közepes jövedelműek is segítségre szorulnak. A gazdasági válság előtt rengetegen vettek fel hiteleket a jobb élet reményében, most viszont már képtelenek visszafizetni a tartozásokat, ráadásul a mindennapokra sem marad pénzük. Egy áprilisban megjelent cikk szerint minden ötödik gyermek reggeli nélkül megy iskolába.

Szárnyaló gazdaság?

Írországot egyébként augusztusban minősítette újra A-kategóriás adóssá a Fitch Ratings hitelminősítő, idénre pedig 4,5 százalékos növekedést jósoltak az országnak, hiszen 2013 nyara óta 7,7 százalékos GDP emelkedést mértek. Ez a tempó a kilencvenes évek ír csodáját idézi, amikor évi 8 százalékkal bővült a gazdaság, az életszínvonal pedig az EU-átlagot is meghaladta és mindenki csodálattal figyelte a „kelta tigrist”. A válság azonban pillanatok alatt tönkretette a korábbi eredményeket, a munkanélküliség elérte a 10 százalékot, évi 4 százalékos visszaesés volt jellemző. A jelenlegi számok azt mutatják, hogy az elmúlt évek komoly megszorításai meghozták a gyümölcsüket, legalábbis ami a gazdaságot illeti. Az ország negyede azonban éhezik, gazdasági mutatókkal pedig nem fognak jóllakni.