A német újraegyesítés számadása

A hidegháború végének szimbolikus eseménye, a berlini fal ledöntése immár 25 éve történt. Az ezt követő időszakban Németország két térségét újraegyesítették, továbbá a Szovjetunió megszűnésével Európa is ismét egy nagy egésszé vált, ezáltal lezárult a két szuperhatalom évtizedeken át tartó konfliktusa is. Egy negyed évszázaddal később azonban nem csak világszerte szaporodnak ismét a konfliktusok, hanem az Európai Unió jövője is aggasztó kérdéseket vet föl. A Kitekintő pedig ezúttal azt elemzi: mennyire beszélhetünk egységes Németországról.

A berlini fal leomlásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatot a hétvégén nem csak Németország-szerte, hanem az egész világon kitüntetett figyelemben részesítették. Angela Merkel ünnepi beszédében nem győzte hangsúlyozni, hogy a fal leomlása és Németország újraegyesítése nem csak a német történelemben jelentős esemény, hanem az egész világ számára üzenetet hordoz magában: a mai modern társadalomban megvan a kellő erő a változtatáshoz, az álmaink megvalósíthatóak. A kancellár ezenkívül már öt évvel ezelőtti, a fal leomlásának 20. évfordulóján tartott beszédében is kitért arra, hogy a mai német társadalomban nem lehet már keletnémeteket és nyugatnémeteket megkülönböztetni, csupán az egységes német identitás létezik. Azonban az elmúlt hetekben a német médiában számos cikk, kommentár és személyes beszámoló készült azzal kapcsolatban, hogy bizony továbbra is érzékelhetőek bizonyos különbségek az egykori NSZK és NDK társadalma között. 

A gazdasági helyzet különbözősége az egykori NDK és NSZK területén

Ahogy a Die Zeit online tudósításában fogalmaztak, 1989 után rekordgyorsasággal tüntették el a német megosztottságra emlékeztető legapróbb jeleket is. Az utcákról legalább is, azonban a statisztikák a mai napig tökéletesen kirajzolják az egykori nyugati-keleti törésvonalat. Ha valaki megnézi a német Szövetségi Statisztikai Hivatal által készített tematikus, interaktív térképeket, rögtön szembeötlő a különbség a két térség között. Csak pár említésre méltó témakör a példa kedvéért: munkanélküliségi ráta, foglalkoztattak bruttó díjazása vagy éppen a bevándorlók jelenléte. Miközben a volt NSZK nagy részén a munkanélküliség 10 százalék alatt marad, a valamikori keletnémet tartományokban ez az arány jelentősen magasabb: van ahol a 15 százalékot is eléri. Az átlag bruttó bérek esetében is jelentős az eltérés: a nyugatnémetek a mai napig érzékelhetően jobban keresnek, mint a keleti országrészben élők. Ezek alapján nem meglepő, hogy a jobb megélhetési körülmények reményében Németországba érkező bevándorlók is elsősorban a nyugati tartományokat részesítik előnyben. 

Ezek és az ehhez hasonló, a keleti és a nyugati országrész eltérő gazdasági helyzetét bizonyító kimutatások a szövetségi politika számára is ismertek. Ez év augusztusában az Angela Merkel vezette kormány épp arra tett ígéretet, hogy még 2017-ig törvényben fognak rendelkezni arról, hogy a keletnémet nyugdíjak szintje 2020-ra teljes mértékben megfeleljen a nyugatnémet országrészben kifizetettnek. A jelenlegi keletnémet nyugdíjak átlagos értéke a nyugatiak 92 százalékának felel meg, vagyis egy egységnyi fizetés után járó nyugdíjjogosultság Németország keleti részében 26,39 euró, míg ugyanez nyugaton 28,61 euró értékű, olvasható a Der Spiegelben. 

A társadalomban érzékelhető eltérések

Nem csak a gazdasági mutatók, hanem a személyes tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy 25 évvel a berlini fal leomlása után is tovább él még az NDK és az NSZK szellemi hagyatéka. A Die Zeit online magazinja „Az első 25 év” címmel indított egy sorozatot, amelynek célja az volt, hogy bemutassa a berlini fal leomlásának emlékét, az újraegyesítést és az azóta is folyamatosan zajló társadalmi átalakulást. Ennek a keretén belül többek között 9 keletnémet fiatal osztotta meg személyes élményeit azzal kapcsolatban, milyen is a mai egységes Németországban a keleti országrészből származni.

Habár az ember azt hinné, hogy a kelet-nyugati megosztottság, az általánosítások és az elcsépelt klisék elsősorban az újraegyesítést már felnőttként megélt generációkat jellemzik, a rendszerváltások környékén született fiatalok történetei cáfolják ezt az elképzelést. Sok keletnémettel viccelődnek a mai napig a származása vagy dialektusa miatt, ha nyugatnémet területekre költözik. A keleti országrészből származó fiatalok közül van, aki azt hangoztatta, hogy a nyugatnémetek nem kellő mértékben mutatnak nyitottságot a keletnémet országrész megismerésére iránt. Továbbá azt is sérelmezték, hogy az ország újraegyesítése teljes mértékben egyirányú folyamatként zajlott le: az egykori NDK nyugatiasítása valósult meg.

Másrészt nyugatnémet körökből is lehet olyan véleményeket hallani, amely értelmében nem mindenki örült felhőtlenül a német újraegyesítésnek. A Die Zeit honlapján megjelent írásban a szerző arra hívja fel az olvasók figyelmét, hogy a ’80-as évek végén – szemben a keletnémetekkel – a nyugati országrészben senki sem igazán égett forradalmi lázban és nem kérdezték meg őket, hogy akarnak-e új országban élni. Végül az NSZK nem halt látványos halált, megszűnését nem igazán lehet helyhez vagy időponthoz kötni, mégis sokan úgy tartják, hogy a berlini fal leomlásával egy virágzó német állam korszaka ért véget. A mai egységes Németország pedig, bár elsősorban a nyugati hatalmak befolyása formálta, sokkal inkább tekinthető a keletnémet köztársaság továbbélésének. 

Az egységes Németország az aktuálpolitika tükrében

A szocialista múlt és a kettéosztott Németország emlékének feldolgozása felelősséget ró a mai német társadalomra is, ahogy ezt a kancellár idei ünnepi beszédében is kiemelte. Ugyan idén ünnepeljük a fal leomlásának 25. évfordulóját, a politikai színtéren vannak dolgok, amelyek változatlanok: az NDK nem-jogállami, igazságtalan jellegéről zajló viták továbbra is folytatódni látszanak, ahogy ez a Süddeutsche Zeitungban is olvasható. 

Szintén a múlt feldolgozatlanságát és az újraegyesítés bizonyos értelemben vett befejezetlenségét látszik alátámasztani az a belpolitikai vita is, amely a Die Linke türingiai kormányzatban való szerepvállalását övezi. A legnagyobb visszhangot ezzel kapcsolatban az államfő, Joachim Gauck a balpárt megbízhatóságát firtató véleménye keltette, ugyanakkor a fal leomlása körüli megemlékezések sem zajlottak le a Die Linke kritizálása nélkül. A Bundestag ünnepi ülésén a meghívott német zeneszerző, Wolf Biermann keltett botrányt kijelentésével, amikor is a Die Linke-t „a szerencsésen legyőzött múlt maradványának, egyfajta sárkányfajzatnak” titulálta.

Ugyanakkor a 25 évvel ezelőtti újraegyesítés történelmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen, az azóta végbement gazdasági-politikai változások révén pedig Németország mára nem csak Európa, hanem az egész világ egyik legbefolyásosabb hatalmává vált. A német egység további erősítéséhez és fenntartásához azonban szükséges az is, hogy ne engedjék a múlt sérelmeit ismét felszínre törni.