Végleg megszűnhet a röghöz kötöttség Kínában?

Megkezdődött Kínában a lakóhely-regisztrációs rendszer reformja, amely az elmúlt fél évszázad röghöz kötöttségének vethet véget a kelet-ázsiai országban, igaz, a bírálók szerint lassabban és óvatosabban, mint remélni lehetett.

A kínai kormány július végén jelentette be, hogy a reform első lépéseként a vidéki lakosok a kisebb városokba korlátozás nélkül, szabadon költözhetnek majd, amire az elmúlt fél évszázadban nem volt lehetőségük.

Az 1958 óta érvényben lévő szigorú lakóhely-regisztrációs (hukou) rendszer értelmében a kínai lakosok kizárólag bejegyzett lakóhelyükön részesülhetnek társadalmi ellátásban, teljesen kizárva ezzel például a jobb megélhetésért a városokba költöző migráns munkásoknak az egészségügyi, oktatási vagy nyugdíjrendszerben való részvételét új lakhelyükön. A hukou ráadásul nemcsak a migráns munkásokra, hanem a gyermekeikre is vonatkozik, akiknek a papírjai szüleikéihez kötöttek, vagyis a röghöz kötöttség is öröklődik. A rendszer ennél is fájdalmasabb hátulütője, hogy migráns munkások gyerekeinek milliói maradnak szülői és gyakran teljesen felnőttfelügyelet nélkül a vidéki településeken.

Az évek óta súlyos társadalmi feszültségeket okozó, elégedetlenséget szító kérdés azért kiemelkedő fontosságú, mert a kínai vezetők által hangoztatott urbanizációs törekvések megvalósításának egyik fő akadálya. A kormány célja az, hogy a városi lakosság jelenleg 54 százalékos arányát 2020-ra 60 százalékra emelje. A városiasodás a jövőbeli gazdasági növekedés motorjaként szolgálhat Kínában: tízmilliók városlakóvá válása jelentősen fellendíti majd a belső fogyasztást, így nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a következő tíz év során lehetővé váljon a stabil, átlagosan 7-8 százalékos éves gazdasági növekedés. A kérdés fontosságát mutatja, hogy a reformhoz a miniszterelnök, Li Ko-csiang adta a nevét.

A reform július végén bejelentett első lépcsője százmillió vidékit érint, a kormány reményei szerint az évtized végéig ennyivel nőne a városlakók száma az országban. A kínai gazdasági sajtó ugyanakkor a reform lassúságát bírálja, mondván, hogy a törvényhozók túlságosan is óvatosnak mutatkoznak, és a legkisebb településeken túlra is ki kellene már most terjeszteni a változást. A július végén bejelentettek értelmében a vidéki lakosok a kisebb városokba költözhetnek szabadon, a közepes nagyságú – egy-hárommillió lakosú – városokban pedig nem törlik el a regisztrációt, csak enyhítik a feltételeit.

A legnagyobb, ötmillió lakos feletti városokban – így Pekingben vagy Sanghajban – marad a korábbi szigor, csak keveseknek engedélyezik az odaköltözést. Ezekben a városokban pontrendszer bevezetését tervezik a korábbi munkahelyeik és a képesítéseik alapján, és csupán a hiányszakmák képviselőit meg a magasan képzett munkaerőt engednék betelepülni. Ennek az az indoka, hogy a nagyvárosok már most is túlnépesedéssel küzdenek, ami hatalmas nyomást jelent a környezetre és a társadalmi ellátórendszerre.

Huang Ming helyettes közbiztonsági miniszter a kritikákra válaszul úgy fogalmazott, hogy a precedens nélküli reformok időt és alapos tervezést igényelnek. A röghöz kötöttség megszüntetése Kína újkori történelmének egyik legnagyobb változását hozza majd el, korábban ilyen nagyságú, ennyire átfogó és a kormányzattól ilyen alapos tervezést kívánó reformra alig akadt példa – fogalmazott Huang.