Zöld jelzést kapott az alkotmánymódosítás Olaszországban

Matteo Renzi miniszterelnök kormányra kerülésekor, február végén bejelentette, hogy havonta egy strukturális reformot fognak bemutatni és elfogadtatni a parlamenttel. Az eltelt öt és fél hónapban a foglalkoztatás- és az adópolitika terén csak kisebb intézkedéseket sikerült keresztülvinni, ezzel szemben átfogó reform került a parlament elé a választási rendszerre, a szenátus, illetve a regionális rendszer átalakítására vonatkozóan. Előbbit még tavasszal elfogadta a képviselőház, jelenleg a szenátus előtt van a tervezet.

A szenátus augusztus 8-án első olvasatban elfogadta a Szenátus és a regionális rendszer átalakítására vonatozó tervezetet. A 320 fős felsőház 183 igen szavazattal zöld utat adott a javaslatoknak. A szavazáson testületileg nem vett részt a radikális Öt Csillag Mozgalom frakciója, a Baloldal, Környezetvédelem és Szabadság párt frakciója, az Északi Liga és a vegyes frakció. Emellett a Hajrá Olaszország! és az Új Jobbközép Párt egyes tagjai sem kívántak voksolni, előbbi frakcióból 19, utóbbiból 8 szenátor nem vett részt a szavazáson. Ugyanakkor nem csupán az ellenzék részéről volt megfigyelhető távolmaradás. A kormánytöbbség alapját adó Demokrata Párt 16 szenátora sem élt szavazati jogával.

Szenátusi változások

A tervezet módosítja az Alkotmány több cikkét, amelyek kimondták a tökéletes kétkamarás rendszert és meghatározták a szenátus működését. Mindeddig a képviselőház és a szenátus azonos jogokkal bírt, minden jogszabálytervezethez szükség volt mindkét ház támogatására. Ez a feltétel jelentősen lelassította a jogalkotási eljárásokat. Ennek következtében a kormányok pártállástól függetlenül mind többször folyamodtak a különleges jogalkotási eljárásokhoz akkor is, ha azok előfeltételei nem voltak adottak. Ezen jogalkotási eljárások rövidebb tárgyalási időt tesznek lehetővé, s kevesebb esélyt biztosítanak módosító indítványok benyújtására. A jelenlegi alkotmánymódosítás értelmében a jövőben a Szenátus átalakulna egy közvetetten választott testületté, s csak azon tervezetek esetén lenne érdemi döntési joga, amelyek regionális, vagy alkotmányos kérdéseket érintenek és nemzetközi szerződéseket ratifikálnak. Az új, csökkentett méretű Szenátus tagjainak többségét – 320 főről 100 főre csökkenne a szenátorok száma – a regionális tanácsok választanák, ötöt pedig a köztársasági elnök.

A tervezet továbbá eltörölné az élethosszig tartó szenátori tisztségeket – jelenleg öt ilyen szenátor van – . A köztársasági elnök továbbra is kinevezhetne öt szenátort, de mandátumuk már csak hét évig tartana.

Fontos változás továbbá, hogy a választásokat követően az új kormánynak csak a képviselőháztól kellene majd bizalmat kapnia, a szenátustól már nem. Ennek következtében a bizalommegvonást is csak a képviselőház dönthetné majd el. A szenátus átalakításával megváltozna az alkotmánybíróság választásának módja is. Korábban a parlament két háza együttesen öt bírát választott. A tervezet szerint azonban a jövőben a képviselőház hármat, míg az új szenátus két bíráról döntene.

A regionális rendszer az alkotmánymódosítás tükrében

Az első olvasatban a szenátus által elfogadott javaslat eltörölné a tartományi szintet. Jelenleg az olasz regionális rendszerben a régiók és a községek között helyezkedik el a tartományi szint, amelynek jogalkotási joga is van. A módosítás értelmében nem csupán ez a középső szint szűnne meg, hanem bővülnének a központi közigazgatási jog- és feladatkörei is, s lehetőség nyílna arra, hogy a kormány súlyos pénzügyi instabilitás esetén saját irányítása alá vonja az adott régiót, illetve helyi intézményeket.

A tervezet kimondja továbbá, hogy a kormány újabb jogköröket adhat a régióknak a közoktatás, a kulturális javak, a környezetvédelem, a sport és a turizmus területén abban az esetben, ha az adott régió költségvetése nem kerül mínuszba.

A jövőbeli menetrend 

Mivel a szenátus és a regionális rendszer átalakítását célzó javaslat alkotmányt módosító törvénytervezet, ezért egy nehezített jogalkotási eljáráson kell keresztülmennie. Ez azt jelenti, hogy miután a múlt héten a szenátus első olvasatban elfogadta a javaslatot, az átkerül a képviselőházba. Miután ott is megtörténik a szavazás, a tervezet visszakerül a szenátusba. A szenátusi második szavazást követően pedig utolsó lépcsőként a képviselőház voksol a tervezetről újból. Míg az első két olvasatban elég az egyszerű többség, tehát a jelenlévők többségének támogatása, addig a harmadik és negyedik olvasatban mindkét házban a szavazásra jogosult parlamenterek többségének igen szavazatára van szükség. Amennyiben az eljárás során valamelyik házban módosítják a tervezetet, a négy olvasatos eljárás újrakezdődik.

Az alkotmány kimondja továbbá, hogy amennyiben az alkotmánymódosítás elfogadását követő három hónapon belül valamelyik ház tagjainak egyötöde, vagy 500.000. választópolgár, vagy öt regionális tanács népszavazás kiírását kezdeményezi a módosításról, a referendumot meg kell tartani.

A képviselőház szeptember elején kezdi meg a tervezet tárgyalását, először az alkotmányjogi bizottságban. Várhatóan itt könnyebben és gyorsabban sikerül a kormánynak elfogadtatni a tervezetet, mert a választási rendszer következtében a képviselőházban szélesebb többséggel (a 615 képviselőből 340 kormánypárti) bír, mint a szenátusban. Az igazi nehéz megmérettetés a harmadik olvasat lesz, amikor a szenátusban meg kell szerezniük az abszolút többséget.

Renzi éles üzenete az Európai Uniónak 

Az alkotmánymódosítás első szenátusi győzelmét követően Matteo Renzi miniszterelnök a Financial Times-nak adott interjúban határozottan kijelentette, „egyetértek Mario Draghival, az Európai Központi Bank (EKB) elnökével abban, hogy Olaszországnak reformokra van szüksége, de arról, hogy ezek a reformok mit tartalmazzanak, arról én fogok dönteni, s nem a trojka, vagy az Európai Bizottság, vagy az EKB.” A miniszterelnök az interjúban kitért arra is, hogy „biztos abban, képes kivezetni országát a válságból, s az idő meg fogja mutatni, hogy ez a határozottság arrogancia, vagy bátorság.”