Az Egyesült Államoknak ki kellene vonulnia a Közel-Keletről

Az Egyesült Államok minden egyes beavatkozása tovább ront a közel-keleti helyzeten, ezért ideje lenne, hogy Washington teljesen kivonuljon a térségből – írta a Foreign Policy amerikai külpolitikai folyóirat honlapján Stephen M. Walt, a Harvard Egyetem tanára.

Walt Charles W. Freemant, az Egyesült Államok egykori rijádi nagykövetét idézi, aki a térségbeli amerikai intervenciók utóbbi évtizedeit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy „nehéz lenne rámutatni akár egyetlen olyan amerikai projektre a Közel-Keleten, amely még nem jutott zsákutcába vagy nincs annak a közelében”.

Washington a második világháború óta mindig különböző térségbeli partnereivel társulva avatkozott be a régióban. Ezen kapcsolatok a hidegháború idején stratégiai fontossággal bírtak, azonban mára az Egyesült Államoknak nem maradtak igazi szövetségesei a térségben – írta a szerző.

A szakértő a főbb térségbeli szereplőket mint potenciális szövetségeseket sorra véve rámutatott, hogy Egyiptomban korrupt katonai vezetés van hatalmon, a Törökországban kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) többek szerint egypártrendszer kialakítására törekszik, a szíriai rezsimmel való együttműködés teljesen ki van zárva, a szaúdi teokratikus monarchia másodosztályú állampolgárokként kezeli a nőket, az iráni rendszernek pedig ugyan vannak bizonyos demokratikus jellemzői, azonban riasztóan rossz az emberi jogi helyzet az országban. Bár Jordánia évtizedek óta Washington szövetségese, az ország túl gyenge és törékeny ahhoz, hogy az amerikai kormány nagy mértékben támaszkodhasson rá. Ugyanez igaz Libanonra is. Líbiának még kormánya sincsen, az Izraelhez fűződő „különleges kapcsolat” pedig erős Amerika-ellenes érzéseket szít a muszlim világban. A palesztin politikai csoportosulások sem jobbak: a Palesztin Hatóság korrupt és nem tud eredményeket felmutatni, a Hamász szélsőséges palesztin szervezet pedig erősen antiszemita üzeneteket közvetít.

A fő kérdés az, hogy mit tehet az Egyesült Államok ebben a nem túl előnyös helyzetben. A szokásos válasz szerint a világ nem tökéletes, ezért Washingtonnak be kell fognia az orrát, és a kevésbé ellenszenves felekkel kell együttműködnie. Ez a nézőpont azonban azon meggyőződésen alapszik, hogy a közel-keleti régió még mindig kulcsfontosságú az amerikai nemzeti érdekek szempontjából. Washingtonban abból indulnak ki, hogy a térségbeli amerikai jelenlét és a kialakított partnerségi kapcsolatok biztonságosabbá és virágzóbbá teszik az Egyesült Államokat az állampolgárok számára. E feltevés érvényessége azonban Walt szerint a régió jelenlegi állapotát és a szövetségesek belpolitikai helyzetét tekintve egyre inkább kérdésessé válik.

Az igazság az, hogy a térség megosztottsága az esetek nagy többségében nem jelent közvetlen fenyegetést az Egyesült Államok létfontosságú érdekeire. Valóban elkeserítő látni, hogy mi történik Szíriában vagy Gázában, ezek az események azonban meglehetősen kevés amerikai állampolgár életére vannak kihatással – vélekedett Walt.

A professzor szerint az Egyesült Államoknak tartós érdekei, nem pedig állandó barátai vannak a Közel-Keleten. Washington legfőbb stratégiai érdeke annak megakadályozása, hogy az olajban gazdag Perzsa-(Arab-)öböl egyetlen hatalom befolyása alá kerüljön. Habár a jelenlegi sokrétű megosztottság számos tekintetben meglehetősen problémás, az biztos, hogy ezen konfliktusok következtében a hegemónia kialakulásának veszélye kisebb, mint valaha. Ha pedig ez a helyzet, akkor bármit tesz is az Egyesült Államok, a legfőbb célkitűzése nagy valószínűséggel teljesítve lesz.

Bár sokan úgy vélik, hogy Washingtonnak erkölcsi felelőssége az intervenció, az elmúlt húsz évben jól láthattuk: az erőszakos amerikai beavatkozás általában visszafelé sül el. A térségben az utóbbi hónapokban előrenyomuló, Iszlám Állam nevű szélsőséges szunnita szervezet nem is létezne, ha az amerikai neokonzervatívok nem kezdenek háborút Irakban, Irán pedig nem próbálna ennyire makacsul atomfegyverhez jutni, ha az Egyesült Államok nem fenyegeti rezsimváltással.

Walt szerint az Egyesült Államoknak minden eddiginél inkább vissza kellene vonulnia a régióban, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy nem az ország elszigetelődését tartja kívánatosnak, mindössze úgy gondolja, hagyni kellene a térségbeli államoknak, hogy maguk oldják meg a problémáikat, és ha közben esetleg segítségre szorulnak, akkor annak meg kell kérni az „árát”.

Ezen külpolitikai irányváltás keretében Washingtonnak nem kellene tovább próbálkoznia az izraeli-palesztin konfliktus megoldásával, és nem szabadna katonai és gazdasági segítséget nyújtania Egyiptomnak, Izraelnek és más államoknak. Amerikának Walt szerint minden szereplőtől távolságot kellene tartania a régióban, és csak szükség esetén, abban az esetben szabadna beavatkoznia, ha jelentős számú amerikai állampolgár élete forog kockán, vagy ha tényleges esély van rá, hogy a térség egyetlen hatalom befolyása alá kerüljön.

Walt elismeri, hogy a visszavonulásnak minden bizonnyal lennének negatív következményei is, bizonyos kormányok például ezentúl valószínűleg nem osztanának meg hírszerzési adataikat és nem működnének együtt a terrorellenes műveletekben Washingtonnal. Más részről viszont az Amerika-ellenes terrorizmust jórészt az Egyesült Államok múltbéli szerepvállalása váltotta ki, a visszavonulás következtében tehát ez a veszély is bizonyosan csökkenne.

A szerző ugyanakkor nem zárná ki eleve a korlátozott humanitárius akciókat, de semmiképpen nem küldene katonákat a térségbe, hogy megnyerjenek egy olyan háborút, amelyet például az iraki kormány vagy a kurdok nem tudnának maguk is megnyerni. „A veszélybe került kisebbségek érdekében beavatkozhatunk korlátozottan, de ne ártsunk többet se a térségnek, sem pedig maguknak” – írta Walt.