Mélyre ássa magát a horvát baloldal

Slavko Linić, a posztjáról nemrégiben eltávolított horvát pénzügyminiszter betartotta leváltása után tett ígéretét, s az EP-választásokat követően kitálalt, hogy szerinte miért is kellett elhagynia a délszláv kabinetet. Linić az elmúlt néhány napban több sajtóorgánumban is azzal vádolta a horvát kormányfőt, hogy hatalmával számtalanszor visszaélt, s családja, barátai, valamint bizonyos érdekkörök javát szolgálja saját hazája helyett. A kormányfő védekezése és jövője – figyelembe véve pártja EP-választáson elért kudarcát, illetve a családján keresztül őt magát is utolérő korrupciós vádakat – egyelőre nem tűnik túl meggyőzőnek, de délszláv elemzők szerint így is jó eséllyel megőrizheti vezető pozícióját. A kérdés csak az, hogy meddig?

Horvátországban a politikai paletta baloldalán pestiesen szólva áll a bál. Nem elég, hogy a balközép kormánykoalíció évek óta nem képes kivezetni Zágrábot a recesszió csapdájából – a legfrissebb adatok szerint a horvát gazdaság továbbra is kénytelen csökkenő GDP-vel számolni – nemrég az EP-választásokon is súlyosnak nevezhető pofont kaptak a jobboldali HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) vezette összefogástól. Végül pedig egykori miniszterén keresztül, párton belül is komoly támadást volt kénytelen elszenvedni a szociáldemokraták, egyben a kormány első embere, Zoran Milanović.

Linić kitálalt

Slavko Linić, a Milanović-kabinet nemrégiben leváltott pénzügyminisztere tartotta magát korábbi ígéretéhez, s az EP-választásokat követően meglehetős nyíltsággal taglalta a sajtó munkatársainak a kormányfőhöz fűződő viszonyának legkényesebb részleteit. Horvátországban már korábban nyílt titoknak számított, hogy Zoran Milanović és az SDP (Szociáldemokrata Párt) nagy öregje között megrendült az egymásba vetett bizalom, de az elmúlt héten napvilágot látott részletek elképesztő mélységekbe is sodorhatják az éppen most sem szárnyaló horvát baloldalt.

Linić azzal esett neki egykori főnökének, hogy az hatalmával visszaélve, s a titkosszolgálatokat felhasználva jogellenesen nyomás alá helyezte őt és hozzátartozóit, de olyan vádak is elhangzottak, melyek szerint Zoran Milanović számtalan esetben tartotta hazájánál előbbre valónak saját maga, családja, illetve bizonyos csoportok érdekeit.

A posztjáról nemrég távozni kényszerülő tárcavezető példaként említette a Horvátországban éppen izzó botrányt, amely során kiderült, hogy a kormányfő testvére, illetve egykori sógornője vélhetően az ő közreműködésének is köszönhetően jutottak tetemes hitelösszeghez a száz százalékig állami tulajdonban lévő Horvát Újjáépítési és Fejlesztési Banknál (HBOR), de Linić szerint az is igazolható, hogy Milanović tanácsadója, egyben jó barátja, Siniša Petrović – az INA Felügyelőbizottságának elnöke – a horvát állam érdekeivel szemben a magyar olajtársaság szempontjait képviselte.

Ez utóbbi vádpont ráadásul azért is érdekes, mert Linić szerint ez volt az a pont, ahol a két politikus között kenyértörésig feszült a helyzet, hiszen a volt pénzügyminiszter a hatóságokkal vizsgáltatta volna ki Petrović hűségét, míg a kormányfő személyesen tett lépéseket ennek elkerülése érdekében.

Előrehozott választásokra lenne szükség

Slavko Linić a fent említettek mellett egyértelműen úgy látja, hogy Horvátország számára most az lenne a legjobb megoldás, ha kiírnák az előrehozott választásokat. A leváltott pénzügyminiszter szerint ugyanis az már bebizonyosodott, hogy Zoran Milanović alkalmatlan a kormányzásra, a választások nélküli kormánycsere viszont pártja, azaz az SDP megosztottsága miatt tűnik lehetetlennek.

Az előrehozott országgyűlési választásokra vonatkozó javaslatot természetesen felkarolta az a HDZ, amelynek képviselői többségében most a háttérbe húzódva figyelik, hogy a baloldal szétrombolja saját magát. Azok viszont, akik mégis megszólaltak az ügyben, javarészt Željko Reiner (HDZ) szavainak szellemében fogalmaztak, aki a következőképpen festette le a helyzetet: súlyos vádakról van szó, s ha azok igazságtartalma bebizonyosodik, akkor a kormány megérett a távozásra. „Ha ezért nem, akkor azért, amit eddig műveltek az országgal.”

A kormányfő szűkszavúan védekezett

Zoran Milanović a sajtó kérdéseire reagálva többször is elmondta, hogy nem volt tudomása a testvéréhez fűződő hitelmegállapodásról, azt pedig a lehetetlen kategóriába sorolta, mely szerint visszaélt volna a titkosszolgálatok nyújtotta eszközökkel. A horvát kormányfő rágalmakról beszélt, hiszen mint mondta a rendszer felépítése eleve kizárja a fent említett vádak életszerűségét.

Az államfő nyugalmat és duplázást szeretne

Miután a volt pénzügyminiszter szájából elhangzott vádakra több szerv – így a Nemzetbiztonsági Bizottság és az Államügyészség (DORH) – is ráharapott, s az ügy kivizsgálását ígérték, megszólalt a láthatóan nyugalomra vágyó köztársasági elnök is. Ivo Josipović előbb maga is úgy fogalmazott, hogy az igen komoly vádakat tisztázni kell, de később azt is világossá tette: nem engedhető meg, hogy egy párton belüli vita – mondván Linić már nem tagja a kormánynak – elérje a kabinet, sőt az állam működését is, hiszen a gazdasági problémák, illetve a Horvátországot is sújtó árvízhelyzet következményei is elegendő gondot jelentenek.

Ezzel együtt az is biztosra vehető, hogy Ivo Josipović azon emberek közé tartozik, akik a legkevésbé örülnek a politikai botránynak, hiszen elnöki mandátuma a végéhez közeleg, ráadásul 2010-ben maga is éppen a most törésvonalak mentén megrepedezett SDP jelöltjeként futott be.

A koalíciós partnerek a további kormányzásra szavaznak

A szociáldemokratákkal együtt kormányzó Horvát Néppárt (HNS) – mint az SDP legerősebb koalíciós partnere – elnökén, azaz a külügyminiszteren keresztül azt üzente: ők nem készülnek az előrehozott választásokra, sőt Vesna Pusić úgy fogalmazott, hogy a kormány stabil és csakis a munkára koncentrál. Ezzel együtt persze koránt sem kizárt, hogy a HNS idővel saját megerősödésének lehetőségét látja majd az SDP sorait megrázó botrányban.

Eldől(he)t a miniszterelnök sorsa

Ami a rövidtávú politikai pályafutásukat illeti, szinte biztos, hogy egy héten belül eldől Slavko Linić, illetve Zoran Milanović sorsa. Június 7-én ugyanis a szociáldemokraták választmányi ülést tartanak, ahol nyilván nem csupán az EP-választáson elért vereségük lesz a téma, hanem szóba kerül majd a párt két prominensének csatározása is.

A horvát sajtóban megjelent elemzések java úgy véli, hogy a kormányfő Slavko Linić párton belüli népszerűsége ellenére is a székében maradhat, s a következő választásokig legalább az SDP-n belül megszilárdíthatja a hatalmát, de ezzel együtt a hosszú távú veresége is könnyen elkönyvelhető, hiszen – hogy egy horvát publicistát idézzek – „Zoran Milanovićnak annyi esélye lesz 2015-ben győzedelmeskednie, mint a labdarúgó világbajnokságon a svéd együttesnek – ők ugye ki sem jutottak. Márpedig ha az eddigiekben ilyen gyengének nevezhető kormányzási eredményeket Zoran Milanović pártja egy hasonlóan gyenge országgyűlési választási eredménnyel spékeli meg, akkor – most megint a Novi list cikkíróját idézem – „rekordsebességgel repül majd az SDP éléről is, méghozzá a csukott ablakon keresztül”.

Mátraházi Tibor