Elhozatnák Esterházy János hamvait

Esterházy János, a felvidéki magyarság két világháború közti politikai vezetője hamvainak Prágából Dél-Szlovákiába való átszállítását szorgalmazza Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) újonnan megválasztott európai parlamenti képviselője az MTI prágai tudósítója szerint. Eközben Csehország az egyetlen, aki Berlinnel nem írt alá hadisírgondozási szerződést. Temető-gondok Prágában.

Csáky erről a Facebook-oldalára feltett legfrissebb bejegyzésében ír.

Az egykori politikus hamvai jelenleg a prágai Motol köztemetőben egy korábban névtelen tömegsírban nyugszanak, amelyet az 1989-es rendszerváltás után a kommunizmus áldozatainak emlékhelyévé alakítottak át. A néhány éve emelt emlékműre két tábla került: Esterházy Jánosé és Josef Bryksé. Esterházy a börtönben elhunyt politikai foglyok, Bryks a munkatáborokban elhunytak nevében kapott emléktáblát.

„Két dologgal vagyunk adósai Esterházy Jánosnak. Az első, hogy elérjük ügyének újratárgyalását és személyének politikai rehabilitációját. A második pedig az, hogy hazai földben temessük el hamvait. Esterházy többször is kifejezte óhaját, hogy hazai földben szeretne nyugodni” – mondta az MTI tudósítójának szombaton Csáky Pál. 

Esterházy a dél-szlovákiai Nyitraújlakon (Velké Záluzie) született.

Csáky bejegyzésében úgy véli, hogy Esterházyt Kassán vagy valamelyik dél-szlovákiai településen, például Révkomáromban, lehetne újratemetni. „Kassán azért, mert ott volt egykoron megválasztva parlamenti képviselőnek” – indokolta véleményét az MTI-nek az EP-képviselő.   „Másrészt akár Révkomáromban, vagy másutt Dél-Szlovákiában is el lehetne temetni, méltó síremléket lehetne emelni neki” – fejtette ki Csáky. Leszögezte: méltatlannak tartja, hogy a gróf jelenleg egy tömegsírban nyugszik.

Ugyanakkor hozzátette: természetesen tudja, hogy a hamvak hazahozataláról az Esterházy családnak kell döntenie. A gróf lányával, Malfatti-Esterházy Alicével már többször is beszélt erről a lehetőségről.

„Malfatti-Esterházy Alice álláspontja az, hogy mindaddig nem hajlandó szülőföldjére hozatni édesapja hamvait, amíg Pozsony hivatalosan háborús bűnösként tartja nyilván édesapját” – mutatott rá Csáky.

A Cseh- év Morvaországi Magyarok Szövetsége magyarországi segítséggel a kilencvenes évek végén síremléket emelt Esterházy Jánosnak a mírovi rabtemetőben, ahol azóta minden évben emlékünnepséget szerveznek.

A cseh haditemetők rosszul állnak

Bár a cseh-német kapcsolatok a politikusok szerint a történelemben sosem voltak ilyen jók mint most, mégis Csehország az Európai Unió egyetlen tagállama, amely eddig még nem írta alá Németországgal a hadisírok kölcsönös gondozásáról szóló szerződést – hívta fel a figyelmet a Lidové Noviny című konzervatív cseh napilap szombaton.

Ennek oka az, hogy a német és a cseh jogrendszer eltérő módon határozza meg a hadisír fogalmát. A cseh definíció szerint azok a sírhelyek minősülnek hadisírnak, ahol a háborúban elesett katonák nyugszanak. A német definíció ennél szélesebb, és hadisírnak minősülnek azok a sírhelyek is, ahol a háború alatt, illetve közvetlenül utána a háborús eseményekkel kapcsolatban elesett civilek is nyugszanak.

Amennyiben a csehek elfogadnák a szélesebb német definíciót, ahogy az a többi európai uniós ország esetében gond nélkül megtörtént, gondoskodniuk kellene azokról a emlékhelyekről, illetve tömegsírokról is, amelyekben a 2. világháború utáni kitelepítés helyi áldozatai vannak eltemetve. Ez pedig Prága számára hivatalosan egyelőre elfogadhatatlan – jegyzi meg a tekintélyes újság.

„A probléma valóban az eltérő definíciókban van” – mondta a Lidové Novinynek Jana Zechmeisterová, a belügyminisztérium sajtóosztályának munkatársa. Kifejtette: a cseh-német tárgyalások ebben az ügyben már 2005-ben megszakadtak. Christian Wulff német államfő prágai látogatása során 2010 novemberében még tett egy kísérletet a csehek meggyőzésére, de sikertelenül. Azóta az üggyel senki sem foglalkozik. 

Történészek szerint mintegy 25 ezerre tehető a 2. világháború utáni csehországi németellenes megtorlások német civil áldozatainak száma. Az események feldolgozása és a tömegsírok feltárása az 1989-es rendszerváltás óta aránylag nagy nyilvánosságot kap, s hivatalosan senki sem gátolja.

Ugyanakkor tény, hogy a cseh politika és a közvélemény, amely döntően továbbra is helyesnek tartja a mintegy 3-3,5 millió szudétanémet kitelepítését az országból, meglehetősen nehezen képes elfogadni ezeket az aránylag új és számára sokkoló dolgokat. A tömegsírok feltárása, megjelölése ezért mindenütt éles indulatokat, viharokat váltott ki.

Ilyen viták folynak például arról a tömegsírról, illetve megjelöléséről, amelyet néhány éve a nyugat-csehországi Chebben alakítottak ki. Az emlékhelyet, ahol mintegy 6000 áldozat van eltemetve, végül is a városi temetőben hozták létre. A tömegsírba kerültek annak a mintegy 500 civil áldozatnak a maradványai is, amelyeket a nyugati határvidék 145 helyén gyűjtöttek össze.

Néhány éve a dél-morvaországi Dobronínban is megjelölték azt a helyet, ahol a legyilkolt helyi német civileket a háború után egy névtelen sírba temették el. A helyszínen emelt keresztet azonban rendszeresen megrongálják vagy ellopják. Három éve cseh aktivisták a hely mellett 64 kisebb keresztet állítottak fel, amely a közeli Velké Mezirící kisvárosban 1945-ben elesett csehekre emlékeztet.