Ismét maratoni kormányalakítás előtt áll Belgium

Belgiumban vasárnap nemcsak európai parlamenti választásokat tartottak, hanem egyúttal arról is döntöttek az állampolgárok, hogy ki képviselje őket a regionális parlamentekben és a szövetségi törvényhozás alsóházában. Bár a szavazás kötelező Brüsszel, Flandria és Vallónia lakosai számára, mintegy 800 ezer belga nem ment el leadni a voksát.

A vasárnapi választáson az ország lakosai az európai parlamenti választásokkal egyidőben szavaztak a regionális parlamentek és a szövetségi törvényhozás összetételéről. Az egyszerűsítő mechanizmusokra szükség van, hiszen az aszimmetrikus föderalizmussal jellemezhető államban meglehetősen nehéz minden politikai döntés meghozatala, 2010-ben például 541 napig kormány nélkül kényszerült működni az ország.

A belga államszervezet rendkívül összetett: az államban három kulturális közösség (francia, flamand, német) illetve három régió (Vallónia, Flandria és Brüsszel) működik. 1980 óta a kulturális közösségek nemcsak nyelvi kompetenciákkal rendelkeznek, hanem széles jogköreik vannak olyan kérdésekben, mint az egészségügy vagy az oktatás. Az 1993-as alkotmánymódosítás értelmében Belgium ma közösségekből és régiókból álló szövetségi állam, amelyben mindegyik közösségnek és régiónak van saját parlamentje és végrehajtó hatalma. Sokak szerint a bonyolult politikai intézményrendszer léte bár indokolt, teljesen kormányozhatatlanná teszi az államot. Épp emiatt a vasárnapi választások kapcsán is a legfontosabb kérdés, hogy ezúttal sikerül-e rövidebb idő alatt kormányt alakítani, vagy a vallon-flamand ellentét ezúttal is erősebbnek bizonyul.

Ahogy arra számítani lehetett, a legnagyobb sikert Bart De Wever és az Új Flamand Szövetség (N-VA) érte el, hiszen a flamand szavazatok 33 százalékával a leginkább támogatott belga pártnak mondható. Ugyanígy a vallon részen a jelenlegi miniszterelnök Elio Di Rupo és a Szociáldemokrata Párt szerezte meg a szavazatok 31 százalékát, azonban a szövetségi törvényhozás alsóházában a vallonok így is csak 62 széket birtokolnak a flamandok 88 mandátumával szemben. A legnagyobb vesztesnek érdekes módon a Flamand Érdek mondható, amely szélsőjobboldali pártként a flamand függetlenséget felkarolva teljesített nagyon rosszul, mindössze 9 helyet szerezve a szövetségi parlamentben.

De Wever a héten már meg is kezdte a kormányalakítást a Flamand Régióban, szerda reggel pedig Fülöp király is felkérte a flamand politikust a nemzeti kormány megalakítására. A látszólag logikus lépésnek számtalan hátulütője van, többek szerint a koalíciókényszer De Wever számára csak veszteséges lehet, hiszen a franciaajkú területeken nincs kivel kooperálnia. Ennek ellenére az N-VA vezetője rendkívül optimista, hiszen jövő hétre már koalíciós kormányt ígér, ami egészen komoly előrelépést jelentene az előző, 541 napig tartó kormányalakításhoz képest. A végrehajtó hatalom egy héten belüli megalakulása azért is kétséges, mert a legtöbb vallon párt már jelezte, hogy ők bizony nem hajlandók az Új Flamand Szövetséggel tárgyalni.