Munkaügyi reformot élesítettek Olaszországban

Az olasz foglalkoztatási helyzet nem túl rózsás, ennek orvoslására munkaügyi reformot fogadtak el, amely számos könnyítést vezet be elsősorban a munkaadók számára a foglalkoztatás ösztönzése érdekében.

Az új olasz miniszterelnök, Matteo Renzi helyzete nem könnyű: alighogy elfoglalta a kormányfői széket, és a munkavállalók jövedelmének jelentős részét elnyelő adóterhek csökkentésére ígéretet tett, az Európai Bizottság közzétett egy jelentést, amely sötét képet fest Olaszország munkaerőpiaci helyzetéről.

A 2013-as második negyedévi adatokat alapul vevő jelentés szerint a betöltetlen álláshelyek száma az eurózóna országaiban 3 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban, összesen 2,1 millió. Az egész EU-t nézve 4 százalékkal csökkent az állásra történő felvételek száma, és a munkanélküliek és a munkavállalók közötti arány 2,5 százalékról 2,7 százalékra növekedett. Mindez a munkaerőpiaci helyzet általános romlását mutatja. A jelentés Olaszországot a sereghajtók közé sorolta, ott ugyanis 2008-at alapul véve 30 százalékkal csökkent a felvételek száma. Rosszabb képet csak Spanyolország és Szlovénia mutatott, de még a sokat emlegetett Görögország sem tapasztalt hasonló mélyrepülést.

Munkaügyi reform immár élesben

Olaszország munkaügyi helyzetét elnézve égető szükség van a reformra; ezt szem előtt tartva, hónapokig húzódó vitákat követően életbe lépett a munkaügyi reformot megtestesítő, „jobs act”-ként emlegetett törvényerejű rendelet. A jogszabály révén egyszerűbb lesz majd a munkaerő felvétele, hatékonyabb támogatásokra számíthatnak a munkanélküliek és több segítséget kapnak majd a dolgozó anyák. Mindez az EU által évek óta ajánlott „flexicurity” (rugalmas biztonság) modelljének felel meg.

A jogszabály egyik fontos pontja, hogy egyről három évre emelkedett az az időszak, ameddig határozott idejű szerződéssel foglalkoztathatnak anélkül, hogy külön indoklás kellene a jogviszony jellege miatt. Ez alatt az időszak alatt a korábbi egy helyett nyolcszor módosíthatják, hosszabbíthatják meg a szerződést, ami nagyobb szabadságot ad a munkaadónak, de nagyobb bizonytalanságot a munkavállalónak. A rendelet bevezeti azt is, hogy ezentúl a cégek alkalmazottaiknak legfeljebb 20 százalékával köthetnek határozott idejű szerződést. Ez a szabály azért fontos, mert Olaszországban nagyon magas azoknak a száma, akik határozott idejű szerződéssel dolgoznak, mindez jelentős bizonytalanságot okoz a munkaerőpiacon.

A gyakornokok foglalkoztatása esetén is könnyítésekre számíthatnak a munkaadók: megszűnik ugyanis az a kötelezettségük, hogy a gyakorlati idő lejártával határozatlan időre felvegyék a gyakornokokat – korábban emiatt gyakran a gyakorlati idő lejárta előtt egy hónappal elküldték a gyakornokokat, hogy ne kelljen kötniük magukat ehhez a szabályhoz.

Az új jogszabály ezenkívül csökkenti a munkaadókra háruló adminisztratív terheket, ezáltal is ösztönzi a foglalkoztatást.

A reform hatása

A reformmal kapcsolatban sok dolog kérdéses még, hiszen ha minden pontja valóban megvalósul, könnyebb lesz majd a munkahelyteremtés, egyenlőbbek lesznek a munkavállalók esélyei és befogadóbb lesz a munkaerőpiac. Mindehhez azonban, különösen a munkanélküliek támogatási rendszerének kiterjesztéséhez és a dolgozó anyák helyzetének megkönnyítéséhez jelentős forrásokra, a törvényerejű rendeletben megjelölt sokféle intézkedés bevezetéséhez pedig sok időre lesz szükség.

Pozitív és negatív visszhangok

Angela Merkel, német kancellár Renzivel folytatott kétoldalú találkozója során egyértelműen dicsérte a reformot, ami Olaszország számára különösen azért fontos, mert idén júliusban veszik át az európai elnökséget.

A Confindustria, az olasz gyáriparosok szövetségének elnöke, Giorgio Squinzi szintén pozitívan értékelte az újításokat, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a reform nem egészen abba az irányba mutat, amely a Confidustria számára elsődleges lenne, vagyis a munka költsége és a pénzügyi terhek csökkentése felé, és figyelmeztetett az idő fontosságára is.

Az egyik legnagyobb olasz szakszervezet, a CGIL vezetője, Susanna Camusso szerint pozitív fejlemény, hogy a munkaügyi reform életbe lépett, ugyanakkor épp ideje lenne a munkanélküliekre és a nyugdíjasokra nagyobb figyelmet fordítani. Camusso különösen kritikusan látja a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak helyzetét, a „jobs act” ugyanis véleménye szerint erre egyáltalán nem kínál megoldást, és pont hogy az átmeneti foglalkoztatás új formáját teremti meg.