A svájci kantonrendszert ajánlják az EU-nak

Egy erősen központosított, de bűnbeesésre csábító modell helyett a svájci államszövetség mintáját kellene követnie az Európai Uniónak, ahol nem dobnak mentőövet a csődbe menő kantonoknak – vélekedik Hans-Werner Sinn, a müncheni központú IFO kutatóintézet elnöke, aki hazájában jelenleg az egyik legbefolyásosabb közgazdász.

Svájcot ajánlotta követendő példaként az Európai Unió elé az a német közgazdász, akire – az őt felkonferáló brüsszeli panelbeszélgetés moderátora szerint – „a leginkább hallgatnak a német politikusok”. Hans-Werner Sinn, aki már számos alkalommal bírálta azt az európai válságkezelési mintát, ami a kockázatok megosztásával próbál mentőövet dobni az euróövezet perifériájának, úgy véli, hogy Európa sokat tanulhatna a svájci konföderációtól, amely bár államként működik, decentralizált szerkezete nem ad lehetőséget arra, hogy az egyes kantonok átvállalják egymás adósságát.

„Európa sokat tanulhatna Svájctól, ahol, ha egy kanton csődbe megy, akkor a többiek nem dobnak, nem dobhatnak neki pénzügyi mentőövet” – mutatott rá a müncheni IFO-kutatóintézet elnöke, aki szerint egy európai szuperállam építése helyett hosszabb távon az EU-nak is inkább ebbe az irányba kellene elmozdulnia.

Sinn szerint a svájci államszövetség megmutatta, hogy különböző kultúrájú és eltérő nyelveket beszélő közösségek képesek egy államban élni. Svájc ugyanakkor mindvégig decentralizált állam maradt, saját büdzsével, és a politikai unió lényegében „védelmi egységként” működött. A neves közgazdász szerint a múltban az Egyesült Államok is próbálkozott az adósságok megosztásával és közösségiesítésével, de az ilyen próbálkozások minduntalan nyakló nélküli kölcsönfelvételhez vezettek és a csődöt idéztek elő. „Ha Kalifornia tönkre megy, senki sem siet a segítségére” – hangsúlyozta.

A német professzor nem híve annak, hogy az egyes euróövezeti országok között a közös kötvénykibocsátással és felelősségátvállalással eltűnjenek a finanszírozási kockázatok. „Muszáj, hogy legyenek kamatok, amelyek tükrözik az állam és a bankok közötti kockázatokat. Nem egy csónakban ülünk, mi nem vagyunk az Egyesült Államok, és nem tehetünk úgy, mintha az lennénk” – mondta.

Hans-Werner Sinn kiemelte, hogy a valutaövezetben a befektetők a pénzügyi mentőövre spekulálva (vagyis azzal kalkulálva, hogy bármilyen kockázatos helyre is fektetik be a pénzüket, azt úgysem bukhatják el), a válság évei előtt tömött sorokban a déli perifériára mentek, ahol inflációs hitelbuborékot idéztek elő, aminek ma már ismertek a következményei.

„A csőd lehetősége minden piacgazdaság egyik alapelve. Csak akkor mozdulhatunk el az Európai Egyesült Államok irányába, ha bemagoljuk ezt a leckét” – tette hozzá.

A befolyásos közgazdász a pénzügyi mentőcsomagokkal szemben is élesen kirohant, amelyek – szerinte – rendkívül feszült helyzetet idéznek elő a hitelezők és a hitelezett országok között, inkább a békétlenséget erősítve közöttük. Az IFO elnöke szerint a Karlsruhei Alkotmánybíróság minapi döntését (az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programjának jogszerűségéről) is figyelmeztetésnek kell tekinteni. Ennek kapcsán úgy vélte, hogy a tagállamok között az egységes bankszanálási alapról zajló kormányközi konferencia és a majdani kormányközi megállapodás az euró szabályait megalkotó Maastrichti Szerződés kijátszásának tekinthető.

Hans-Werner Sinn egy viccel érzékeltette azt, amit számos meghatározó véleményalkotó és közgazdász is gondol Németországban a szolidaritásról (vagy ahogyan egyesek fogalmaznak, Angela Merkel bankkártyájának pin-kódjáról). A vicc szerint Francois Hollande és Angela Merkel gyenge érzelmeket táplálnak egymás iránt. Merkel kedveli Hollande-ot, de Hollande-ot nála is jobban érdekli a vagyona. „Mi legyen először, az esküvő, vagy a házassági szerződés? Én úgy gondolom, hogy először írjuk alá a házassági szerződést, utána már jöhet a többi” – fejtette ki a német közgazdász.

Sinn abból az alkalomból vett részt a Centre for European Policy Studies (CEPS) rendezvényén, hogy az Európai Gazdasági Tanácsadó (EEAG) csoport – amelynek ő is tagja – közzétette 2014-es jelentését. Az idei tanulmány a globális és az európai gazdasági folyamatok előrejelzése mellett nagyobb teret szentel a megszorítási politikák értékelésének, a bankuniónak és Svájcnak is.

A jelentés, amit Sinn mellett Valentinyi Ákos, a Cardiffi Business School professzora, az EEAG elnöke ismertetett, arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos mértékű megszorítás szükségszerű részét képezte a pénzügyi válságot követő kiigazításnak. A tanulmány arra is rávilágít, hogy az úgynevezett válságországok – Írország kivételével – a válság természetét félreértve a krízist közvetlenül megelőzően jelentős mértékű gazdaságélénkítést hajtottak végre, ami nagyságrendileg hasonló volt az azt követő fiskális kiigazításokhoz.

Valentinyi szerint Görögországot leszámítva már nem is olyan kirívó a megszorítás miatt bekövetkezett növekedés-visszaesés ezekben az országokban. Ami viszont nem szokványos, az az, hogy a déli periférián a GDP-nél is meredekebben csökkent a foglalkoztatás. Ennek a tanulmány szerint részben az a magyarázata, hogy javult a munkaerő termelékenysége, és számos dél-európai vállalkozás rájött, hogy a jövőre nézve nincs szüksége olyan sok munkaerőre. Mindez azt valószínűsíti, hogy például az építőiparban a válság elmúltával sem lesz szükség annyi munkáskézre, mint a múltban. A fő kihívás tehát itt a munkaerő átirányítási, re-allokációja más területekre.