Közös védelempolitikán rágódik az EU

Az Európai Unió öt év után először foglalkozik a legmagasabb szinten közös biztonság- és védelempolitikája megerősítésével a december 19-20-i brüsszeli csúcson. Bár komoly áttörésre vagy meglepetésre nemigen lehet számítani, a friss német nagykoalíció és a francia elnök új terve mégis megfűszerezheti a találkozót.

A december 19-20-ai brüsszeli uniós csúcson hosszú idő után először tárgyalnak a tagállamok állam- és kormányfői az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájáról (CSDP). Immár öt éve, hogy 2008-ban az akkori soros francia elnökség alatt az Európai Tanács napirendjén szerepelt a téma.

A kérdés időszerűségét mutatja, hogy a legnagyobb európai haditechnikai és repülőgépgyártó vállalatcsoport, az EADS éppen tíz nappal a csúcstalálkozó kezdete előtt jelentett be egy ötszázalékos, 5800 fős létszámleépítést.

A főként létszámstoppal megoldott, három éves karcsúsítás és összevonás a cég Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban dolgozó munkavállalóit érinti. „Sürgősen javítanunk kell a hozzáférésünket a növekedési piacokhoz” – hangsúlyozta Tom Enders vezérigazgató, azzal indokolva a lépést, hogy hagyományos piacaikon csökkent a kereslet.

Az európai országok valóban egyre kevesebbet költenek katonai kiadásokra. Miként Anand Menon a Foreign Policy hasábjain rámutatott, a NATO európai tagjai bruttó nemzeti össztermékük két százalékát költötték erre 2000-ben, hét évvel később már csak ennek háromnegyedét, de a párhuzamosságok is komoly gondot jelentenek. A szerző szerint 2009-ben az EU-tagállamokban 89 fegyverzeti program zajlott, míg az USA-ban mindössze 29, ami annak köszönhető, hogy számos európai országban egymással párhuzamosan fejlesztenek eszközöket ugyanarra a szerepre, ez pedig nem költséghatékony. Az Európai Bizottság becslése szerint a nemzeti piacok közötti lehatárolás évi hárommilliárd eurójába kerül az EU adófizetőinek, ami különösen nagy veszteség a gazdasági válságból kibotorkáló tagállamoknak.

A GroKo lendítheti be az együttműködést

A csúcstalálkozón várhatóan ezek a szándéknyilatkozatok, tervezetek és jelentések szintjén szereplő pontok jelennek majd meg, amikor a második, pénteki napon a védelempolitikára térnek át a sokat vitatott bankunió és egyéb gazdasági kérdések után. A terveknek ugyanakkor új lendületet adhat a friss német nagykoalíció, a „GroKo” programja. Az egyezmény leszögezi: „a szövetségi kormány új politikai kezdeményezéseket fog tenni a közös kül- és biztonságpolitika megerősítésére és elmélyítésére a 2013. decemberi EU-csúcson”. A koalíciós megállapodás egyik javaslata szerint nem kellene újabb öt évet várni arra, hogy az Európai Tanács a CSDP-vel foglalkozzon, mivel minden évben legalább egyszer össze kellene ülnie az állam- és kormányfőknek, hogy a közös kül-, biztonság- és védelempolitikáról tárgyaljanak. Ezt a célt a hamarosan leköszönő védelmi miniszter, Thomas de Maizière is megerősítette december 10-én a Friends of Europe nevű agytröszt oldalán. (Arról sem ő, sem a dokumentum nem szól, hogy a szokásos évi négy ülés egyikét, vagy egy ötödiket áldozzanak a szóban forgó témára.)

Thomas de Maizière a közös ipari bázis megteremtése mellett is lándzsát tört, kérdés azonban, hogy mennyire tudja majd tartani magát ehhez a szocialistákkal kibővülő CDU/CSU kabinet, tavaly ugyanis éppen a német kormány torpedózta meg az EADS és a BAE Systems összeolvadását. A főként francia-német érdekeltségű csoport és a szintén nehézségekkel küzdő brit cég fúziójával egy olyan óriás jött volna létre, amely a legnagyobb amerikai vállalatokkal is versenyezhetett volna, és egyesítette volna az EADS erejét a BAE pozícióival más piacokon, főként az Egyesült Államokban. Az üzlet ugyanakkor azzal fenyegetett, hogy ezeket az egyesült mamutvállalat nem tudta volna megtartani, mivel az USA nemigen akar teret engedni az európai vetélytársnak (lásd a keretes írást), így úgy tűnt, a briteknek van a legtöbb veszítenivalójuk. Végül – munkahelyeiket féltve – mégis a németek mondtak nemet az egyesülésre.

A félelmek azonban a másik oldalról is megvannak, nem véletlenül vissza-visszatérő téma az erős európai haditechnikai alap megteremtésének szükségessége. A téma az EU és az USA közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség tárgyalásain is érdekes lehet. Az átfogó szabadkereskedelmi egyezmény alól – amely többek között a közbeszerzési szabályokat is összehangolná – egyelőre még csak az audiovizuális média terén kértek kivételt az európaiak, így nyitva a kérdés, hogy a felek beengedik-e (és ha igen, mennyire) egymás piacára a hadiipari vállalatokat, ugyanakkor egy ilyen döntés az USA-beli cégek erejénél fogva könnyen boríthatja az uniós terveket egy saját, szilárd ipari alap megteremtésére.

A koalíciós megállapodás a német-francia és a német-lengyel kétoldalú kapcsolatok, valamint a három ország által alkotott weimari csoport fontosságát is hangsúlyozza – a hármasfogat már 2011-ben, a Tanács soros lengyel elnöksége idején is megpróbált előrelépni, a próbálkozást azonban a brit ellenállás miatt kevés siker koronázta.

Újabb csapás az Egyesült Királyságra az ál-papírtigris?

Úgy tűnik, a szigetországnak továbbra sincs túlságosan ínyére az európai integráció biztonság- és védelempolitikai téren. „Az Egyesült Királyság nevében aláírni egy ilyen programot nemcsak egy újabb lépés egy európai hadsereg felé, amely mindig is az olyan föderalista államok álma volt, mint Németország, hanem egy újabb csapás az Egyesült Királyság már így is éppen eléggé ostromlott védelmi iparára, valamint újabb szög a NATO koporsójába” – írta a csúcstalálkozóval kapcsolatban Bernard Jenkin volt konzervatív árnyékminiszter a The Telegraph című brit napilapban. A jelenleg parlamenti képviselőként dolgozó Jenkin szerint a londoni kormány szeret úgy tenni, mintha a CSDP csak egy ártalmatlan „föderalista papírtigris” lenne, de az Európai Védelmi Ügynökség egy uniós védelmi minisztérium kezdeménye, a közös biztonság- és védelempolitika célja pedig az, hogy kizárja az USA-t a kontinens piacáról. Az Európai Parlamentben ülő párttársa, Geoffrey Van Orden is az atlanti kapcsolatok és a NATO miatt aggódik, de ugyanitt közölt cikkében kifejtette: úgy látja, hogy mostanra talán megfordult a folyamat, és egyetlen nagyhatalom sem akar nagyratörő uniós védelmi politikát.

Mindenesetre Philip Hammond védelmi miniszter szeptember 10-én a DSEI haditechnikai expón világosan kifejtette, hogy nem kérnek az Európai Bizottság szerepének kiterjesztéséből. „Van egy olyan tendencia a Brüsszelből jövő javaslatokban, amely az európai ipar versenyképességének növeléséről beszél, de valójában azt jelenti, hogy dirigizmust varr az európai ipar nyakába” – hangsúlyozta. London a jelek szerint leginkább továbbra is a kétoldalú kapcsolatokra építene a franciákkal, amelyből annak idején a CSDP is kinőtt.

Hollande-nak megint Afrika miatt fő a feje

A francia elnöknek ugyanakkor jelenleg megvannak a maga gondjai, amelyek megoldására az EU-s védelempolitikát is szeretné felhasználni. François Hollande regnálása alatt a franciák már másodszor avatkoztak be katonailag egy afrikai országban: idén év elején Maliban tettek rendet, december óta pedig a Közép-afrikai Köztársaságban próbálnak úrrá lenni az egyre inkább elszabaduló vérontással és az egész térség destabilizálódásával fenyegető konfliktuson.

A The Independent szerint viszont így is hűvös fogadtatásra talált mindkét törekvés a külügyminiszteri találkozón. Ugyan több ország felajánlott például szállítógépeket, az EU pedig többek között légihíddal és segélyekkel támogatja a franciákat, Laurent Fabius december 15-én csak két olyan – meg nem nevezett – országot említett, amely hajlandó lenne katonákat is felajánlani, eddig pedig még egyik sem lépett elő. Az állandó alappal kapcsolatban is óvatosan fogalmaznak. „Érdekes ötlet, de ebben a szakaszban még csak egy ötlet” – mondta például Frans Timmermans holland külügyminiszter. Catherine Ashton, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője pedig annyival intézte el a dolgot, hogy – mint fogalmazott – „ha vannak tervek, akkor figyelmesen meg fogjuk azokat vizsgálni.”

A csúcson tehát nem várható komolyabb áttörés, a német és a francia tervek mégis úgy tűnik, hogy egy kicsit megbolygathatják az eredeti napirendet, az előre eldöntött kezdeményezések mellett felkavarhatják kicsit az állóvizet. Természetesen sok múlik azon is, hogy hogyan haladnak majd az első napi programmal, különösen a bankunióval, amellyel kapcsolatban számos kérdést csak a csúcs előtt megtartott pénzügyminiszteri találkozón tudnak majd tisztázni a tagállamok. Ha viszont ott nem sikerülne zöld ágra vergődniük, a döntés pedig az állam- és kormányfőkre maradna, az könnyen megzavarhatná a CSDP-ről szóló egyeztetéseket, gyengítve ezzel az egyébként sem túl ambiciózus terveket.