Eltemették a Vörös Napóleont

Kétnapos állami gyászszertartás után eltemették a 102 éves korában meghalt Vörös Napóleont, Vo Nguyen Giap vietnámi tábornokot. A nemzeti ikonná vált Giap véres küzdelmek által elérte, hogy Franciaország vonuljon ki Indokínából, majd a helyükbe lépő amerikaiakkal tette ugyanezt. Harminc évig tartó háborúskodás és több millió vietnámi katona és civil halála árán egyesítette Észak- és Dél-Vietnámot, majd ahogy kiszorult a politikából, a szocializmus egyedérvényűségét megkérdőjelezhetetlennek tartó értékrendje együtt változott a vietnami politikai fősodor gondolkodásával. Régi ellenfelei által tisztelve, a vietnami gazdasági nyitást támogatva hunyt el.

Kétnapos állami gyászszertartás eltemették az október 4-én, 102 éves korában meghalt Vo Nguyen Giap tábornokot, aki két nagyhatalmat is legyőzött Vietnamban, és  Ho Si Min után az ország másik alapítóatyjaként tekintettek rá.

Giap, az egyik utolsó kommunista forradalmár az indokínai háborúban előbb a franciákat, majd az Egyesült Államokat kényszerítette ki az országból. Nyugati történészek és egykori ellenfelek egy része elismeréssel beszél róla: John McKay amerikai szenátor, akinek repülőjét találat érte Vietnamban, a Twitteren üzent: „briliáns stratéga volt, aki egyszer azt mondta nekem, tiszteletre méltó ellenfelek voltunk”. Kritikusai szerint azonban Giap hidegvérű hadvezér volt, akinek vezénylete alatt több millió honfitársa pusztult el az egyesített, de kemény kommunista vezetésű Vietnamért.

Giap győzelmei abból a felismerésből adódtak, hogy a hatalmas erőfölénnyel szemben a kommunista erők csak akkor kerekedhetnek felül, ha a háborút az egész társadalomra kiterjesztik és a vezetés kegyetlenül kitart. A kulcsot a vietnami parasztok hűségében látta, végül millióknak parancsolt. Giap katonai módszere a szakadatlan gerillatámadások, szabotázsok, kémkedés, terrorizmus és közelharc ötvözése, valamint a lehető legtöbb ember bevonása volt. Motiváló személyiségével nemcsak regulárisokat és falusi önvédelmi erőket toborzott Vietnam legeldugottabb vidékein is, de minden civilnek talált feladatot, a parasztasszonyok az utánpótlást szállították, a gyerekek a csapatmozgásokról adtak hírt. „Minden állampolgár katona. Minden falu erőd, és az egész országunk egy hatalmas csatatér” – vallotta.

Elvesztett csatákkal győzött

Giap 1911. augusztus 25-én, parasztcsaládba született Vietnam középső részén. A franciákkal szembeni ellenérzéseket családilag örökölte, és mint sok korabeli fiatal, korán érdeklődni kezdett a szocializmus iránt, Marxot és Lenin olvasott, de a legnagyobb hatást Mao Ce-tung gyakorolta rá. Újságíróként álnéven publikált, majd jogból és politikai gazdaságtanból szerzett diplomát, és történelmet kezdett tanítani, de mindeközben a kommunista szerveődések aktív tagjaként érlelődött benne a franciaellenesség.

Vietnam 1887-ben lett Francia Indokína része, de 1940-ben a Vichy-kormány kénytelen volt feladni azt. Giap az ezt követő Japán megszállás elől mesterével, Ho Si Minnel együtt Kínába repült, ahol harcosokat toborzott, hogy visszatérése után gerillaháborút indítson a megszállók ellen. A szedett-vetett kommunista alakulatokat a hivatalos katonai kiképzésben sohasem részesült Giap jól fegyelmezett erővé alakította, 1941-ben Ho Si Min őt bízta meg a Viet Minh, a Liga Vietnám Függetlenségéért felszabadító mozgalom katonai szárnyának vezetésével.

1945-ben, Japán összeomlása után a Viet Minh bevette a fővárost, Hanoit, de a franciák is visszatértek, hogy visszaszerezzék gyarmatukat. A gerillaharcokként induló összecsapás 1949-re valódi háborúvá vált, amelyhez a fegyvereket és az ideológiai utánpótlást már az USA és a Szovjetunió szolgáltatta. 1954-ben a kommunista erők nyolc hetes ostrom után a laoszi határhoz közeli Dien Bien Phunál mértek döntő csapást a franciákra. A háborút lezáró – és az országot kommunista befolyás alatt álló északi, és a Nyugat által támogatott déli részre felosztó – genfi konferencia már az ütközet előtti hónapban elkezdődött, de az összecsapás nyomatékosította a franciákban a kivonulás szándékát a mindent felőrlő háború elől.

Az Egyesült Államok már az 1950-es évektől aggódva figyelte a kommunista erősödést, és katonai tanácsadókat küldtek a franciák segítségére. A térségben az amerikai befolyás folyamatosan váltotta fel a franciát, 1963-ban már 16 ezer fős amerikai egység tartózkodott Vietnamban, új ellenséget szolgáltatva a kommunistáknak. A franciák elleni indokínai háború az amerikaiak elleni vietnami háborúként folytatódott, immár valódi hidegháborús konfliktusként. Az Észak-Vietnám szemében az országegyesítésért zajló harcok az amerikaiaknak a kommunizmus terjedésének megállítását jelentette, a Szovjetuniónak pedig egy lépést a világforradalom felé.

Az amerikai részvétel 1968-ban ért csúcsára, ekkor már félmillió amerikai katona harcolt az északiak ellen. Január 30-án, a vietnami újév, a Tet Nguyen Dan alatt több mint 80 ezer észak-vietnámi és észak-párti dél-vietnámi Vietkong egység az ekkor éppen Budapesten tartózkodó Giap parancsára támadott meg negyven tartományi fővárost, és sikerült behatolniuk a déli fővárosba, Saigonba is. Az akció mégis katonai kudarc volt: a vietkong egységek fegyelmezetlen magánakciókkal támadtak, és a legfőbb céljukat sem érték el, a felkeléssel ugyanis egy déli forradalmat akarta megindítani. 40 ezer kommunista harcos halt vagy sebesült meg, a hadsereg többé nem tudta visszaszerezni korábbi erejét.

Azonban az, hogy a vietnámi haderő 25 év háború után még mindig ekkora küzdelemre, pusztításra volt képes, elplántálta az amerikai közvéleményben a háború reménytelenségének gondolatát. „Meg akartuk mutatni az amerikaiaknak, hogy nem merültünk ki” – nyilatkozta később Giap. Az újévi Tet-offenzíva után májusban az USA kormánya béketárgyalásokba kezdett Párizsban, majd 1969-től a „vietnamizáció” politikája alatt fokozatosan vonták ki a csapatokat az országból, hogy a harcokat a dél-vietnámiakra hagyják. Az amerikai részvétel hivatalosan 1973-ban ért véget, a háború mégis 1975-ig, a déliek felőrléséig, Saigon bevételéig folytatódott.

A békés öregúr

Ahogy a háború után megkezdődött a déli országrész szocialista átalakítása, Giap fokozatosan kiszorult a közéletből. A háború miatt megkérdőjelezhetetlen nemzeti legendává vált, ezért a Vietnami Kommunista Párt udvariasan tessékelte ki minden fontosabb pozíciójából. 1979-ben még ő vezette a Kambodzsa elleni inváziót, amely véget vetett Pol Pot és a vörös khmerek rémuralmának, s egyúttal Vietnam de facto irányítása alá vonta a szomszédos államot, de 1980-ban riválisai miatt már távoznia kellett a Politikai Bizottságból. Bár a szocializmus kiépítésében Giapnak bőven volt tapasztalata az 1940-es évekből, Dél-Vietnam beolvasztásában és szocialista átalakításában már nem lehetett komoly szerepe a Vörös Napóleonnak, 1991-ben végleg visszavonult a politikából.

Tudott bánni a médiával, a háborúk alatt is fontosnak tartotta a hazai propagandát és a külföldi közvélemény manipulálását. Külföldi riportereknek maga javasolta, hogy valójában ő lehetne az ázsiai Napóleon, így adta magát, hogy a Time magazin 1966-ban Floyd Gibbons A Vörös Napóleon című, Amerika szovjet inváziójáról szóló regénye után nevezze el Giap tábornokot – és az elnevezés találó is, a háborúk alatti vietnami veszteség többmilliósra tehető. „Percenként emberek százezrei halnak meg. Száz, ezer vagy több tízezer emberi lény élete vagy halála, még ha honfitársaink is, keveset jelent” – mondta a tábornok, aki az 1986-os piaci nyitás után nyugati irodalmat olvasva fogadta számtalan nyugati vendégét, nosztalgiázva a múltról, kiegyezve a jelennel.

Gál András

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »