Belize: olajfúrás az ősi maja földeken

A kicsiny közép-amerikai országban évek óta eredménytelenül harcolnak az őslakos maja és az afrikai eredetű garifuna közösségek a földjeikhez való jogaikért. Az állam a beleegyezésük nélkül adott engedélyt egy amerikai nagyvállalatnak, hogy Toledo tartomány olajkészleteit feltérképezze, majd ezt követően megkezdje az olajfúrást. A beruházást nemcsak jelentős környezetromboló hatása miatt támadják, de az indián közösségek hagyományos életformáját, és ez által a fennmaradásukat is veszélyezteti. A tervek szerint a US Capital novemberben kezdi meg a fúrásokat. Úgy tűnik, a maják és a garifunák kisebbségi jogait lehetetlen érvényesíteni. Győzött a nagytőke?

A Minority Rights Group International (MRG – Nemzetközi Kisebbségjogi Csoport) nemrég megjelent jelentésében számolt be arról, hogy a belizei kormány hogyan fosztotta meg fokozatosan az őslakos közösségeket az őket megillető területtől, majd engedélyezte az amerikai befektetőnek, hogy kőolajkészletek után kutasson.

A Yucatán-félsziget délkeleti szeletén elhelyezkedő Belize korábban brit gyarmat volt. A maja őslakosok itt azonban – az amerikai kontinens más részeitől eltérően – hosszabb ideig élhettek háborítatlanul.

A part mentén futó hosszú korallzátony miatt nehezen megközelíthető terület csak a XVIII. század végén vált a Brit Birodalom gyarmatává, majd 1981-ben nyerte el függetlenségét. A maják több mint 4000 éve élnek ezen a területen, a garifunák pedig a behurcolt, vagy más karibi szigetekről érkezett afrikaiak leszármazottjaiként mintegy 200 éve vannak jelen Belizében.

Az ország déli részén lévő Toledo tartomány Sartstoon és Temash-folyók által határolt részét, ahol jelentős számban élnek az említett őslakos népcsoportok, 1994-ben a kormány állami földterületté nyilvánította és létrehozta a Sarstoon-Temash Nemzeti Parkot. A park határán öt maja és egy garifuna falu áll, lakóiknak megélhetést pedig ez a föld biztosítja. Oda járnak vadászni, halászni, házaikat az ott található alapanyagokból építik, és ott gyűjtenek növényeket a gyógyszereikhez.

Tulajdonképpen a kormány jól együttműködött a közösségekkel a nemzeti park fenntartásában, és mindaddig nem is nehezteltek az őslakosok a központi vezetésre, amíg az 2001-ben koncessziós szerződést kötött a US Capital olajipari céggel Toledo olajtartalékainak feltárására.

A megállapodásban érintett terület magában foglalja a nemzeti parkot és a közösségek falvainak területét is. Erről azonban nem tartott előzetes konzultációt a majákkal és a garifunákkal a kormány, és nem kérte a beleegyezésüket a törvényesen őket megillető föld használatára, természeti erőforrásainak kiaknázására. Az őslakosok ezért kisebbségi jogaik védelmében a belizei Legfelsőbb Bírósághoz és az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságához fordultak.

Utóbbi 2004-ben kiadott jelentésében elítélte a kormányt, előbbi pedig 2007-es és 2010-es ítéletében erősítette meg a közösségeket megillető jogokat. Kiemelte, hogy maga az alkotmány is rendelkezik a maják és a garifunák földhöz való jogairól, amelyeket a kormánynak kötelessége biztosítani és védeni a megfelelő intézkedések meghozatalával. A belizei kormány azonban saját legfelsőbb bírósága határozatának sem tett eleget. 2011-ben újabb koncessziót adott ki a US Capitalnak, hogy szeizmikus teszteket végezzen az olajkészletek felkutatására.    Miért jelent fenyegetést az olajipari beruházás az indiánok földjén?Alapvető probléma a toledói olajkitermeléssel az, hogy az itteni népcsoportok hagyományos életformája és ezáltal a kultúrájuk és közösségkénti fennmaradásuk feltétele az érintetlenül hagyott a föld, a természetes környezet megóvása. Ugyanis ez jelenti a megélhetést számukra.

Kedvezőbbek lennének a kilátásaik, ha a kőolajtermelés munkahelyeket biztosítana számukra, és esetleg a természeti erőforrások kiaknázása fejében a külföldi beruházó hozzájárulna a közösségi kiadásokhoz, fejlesztésekhez. Pontosan ezt a képet próbálta festeni magáról a US Capital, hogy így nyerje meg a helyieket és elnémítsa a tiltakozó hangokat. Hosszú távú munkalehetőségeket ígértek több ízben, a környező falvak minden (!) lakójának. Eközben azonban mindössze a feltárási munkálatok során volt szükségük a maják és garifunák kínálta képzetlen munkaerőre, a fúrások megkezdésével már nem sok munkalehetőséget fog biztosítani a US Capital.

Ehhez hasonlóan, a helyiek megnyerésére építtetett a cég néhány középületet is (például egészségügyi központ), számítógépet adományozott az iskolának, amiket azonban nem tudnak kihasználni, mert az egyes egészségügyi központokba nincs megfelelő személyzet, a számítógép használatot nincs, aki megtanítsa. Hosszú távú beruházási tervei azonban nincsenek a US Capitalnak.

A cég felszínes kampányfogásai és a kormány által biztosított csekély információ következtében nehéz a helyieknek előre felmérni, hogy pontosan milyen előnyöket és hátrányokat tartogat számukra az olajkitermelés. Nemcsak mivel a hamis ígéretek miatt jelenleg sokan új megélhetési forrást látnak benne – ami kétséges – de azért is, mert nem tudni mennyire lesz módjuk folytatni a régit. A hagyományos életmódjukat biztosító földön várhatóan jelentős környezeti károkat fog okozni a munkálatok megindítása. Úgy, mint a talajvíz és a termőföld szennyezése, a természetes élővilág megzavarása, egyes ritka, Latin-Amerikában már csak itt létező fa és állatfajták veszélyeztetése.

Minderről azonban alig van információjuk a toledói majáknak és garifunáknak. A projekt beindítása előtt kötelezően elvégzendő előzetes társadalmi és környezeti hatásfelmérést egy, a US Capital által megbízott ügynökség végezte, a független nem kormányzati szervezetek bevonása nélkül. Amikor a hatástanulmány elkészült, ahhoz a közösségek csak korlátozottan juthattak hozzá, és célja épp az volt, hogy a helyiek ne értsenek belőle semmit.Jogilag ellehetetlenítve Számos nemzetközi jogi egyezmény, nyilatkozat, melyeknek Belize is részese kodifikálja a kisebbségeket és őslakosokat megillető jogokat, azok központi hatalom általi védelmét. Többek között:

• Emberi Jogok és Kötelezettségek Amerikai Nyilatkozata
• Amerikai Emberi Jogi Egyezmény
• Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya
• Nemzetközi egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről
• Az őshonos népek jogainak védelméről szóló ENSZ-nyilatkozat

Ezek ellenére az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottsága ajánlásait és a belizei Legfelsőbb Bíróság (LB) 2007-es és 2010-es ítéletét figyelmen kívül hagyva az állam továbbra sem tartja tiszteletben a kisebbségek jogait. Természetesen az állam felett nem gyakorolnak hatalmat a nemzetközi szervezetek, elítélhetik, tehetnek javaslatokat, de nem kényszeríthetik a nemzetközileg elfogadott jogi normák betartására, még mindig az állam a legfőbb szuverén. Viszont saját igazságszolgáltatási szervei korlátozhatják a kormányt. Így, az alkotmány értelmezésére Belizében hivatott Legfelsőbb Bíróság adhat iránymutatást a kormánynak erre vonatkozóan, mint azt meg is tette 2007-ben és 2010-ben is. Utasította a kormányt a kisebbségi jogok tiszteletben tartására és a koncesszió megszüntetésére, ameddig ahhoz nem adják beleegyezésüket a közösségek is. Viszont az állam fellebbezett az LB döntései ellen, és a Fellebbviteli Bíróság elé vitte az ügyet.

Ez év júliusában a Bíróság megállapította, hogy az őslakos közösségek jogosan rendelkezhetnek a földdel, amelyen élnek és vele együtt annak természeti erőforrásaival. Azonban az alkotmány nem írja elő a kormány számára ezen jogok aktív védelmét. Tehát nem köteles egyértelműen elhatárolni ezt a területet, és birtoklevéllel ellátni az őshonos közösségeket, ill. más intézkedésekkel védeni jogaikat. Egyszóval helyt adott az állam fellebbezésének.

Az elkeseredett indiánok és garifunák utolsó lehetősége, hogy a Karibi Bírósághoz fordulnak, mely a belizei jog szerint az utolsó fokon bírálja el fellebbezéseket. Ha itt sem járnak sikerrel, kérdéses ennek a több ezer éves múltra visszatekintő belizeOi maja kultúrának a fennmaradása.