Ki fog végül beavatkozni Szíriában?

A fél világ várja az ENSZ vegyifegyver-szakértőinek szíriai vizsgálatának eredményét, a nyugati közvélemény figyelme pedig az utóbbi két évben nem volt ennyire feszült a szír helyzettel kapcsolatban, mint most. Legújabb számítások szerint jövő hét kedden születhet végső döntés a beavatkozással kapcsolatban.

Washington még habozik a szíriai támadást illetően, négy amerikai romboló mindenesetre elindult a szír partok felé. Barack Obama elnök szerdán még úgy nyilatkozott, hogy nem döntötte el, hogy be kíván-e avatkozni a szír polgárháborúba, a végleges döntéssel megvárná az ENSZ szakértők jelentését. Az amerikai elnök ugyanakkor elmondta: „a vegyi fegyverek fenyegetést jelentenek ránk nézve”, tehát egyre inkább körvonalazódik a jövő heti amerikai válasz. A Fehér Ház eközben elképesztő módon szivárog, szinte minden órában értesülni lehet újabb „neve eltitkolását kérő magas rangú tisztviselőről”, akik szerint az amerikaiak mindenképpen beszállnak a harcokba. Obama igen nehéz helyzetben van, az iraki és az afgán fiaskó után nehéz lenne otthon eladni egy újabb elhúzódó közel-keleti háborút.

Cameronék egy sebességgel visszavettek kezdeti lendületükből, miután szerda este a BT New York-i ülésén az oroszok leszavazták a britek határozattervezetét, csütörtökön pedig Ed Miliband munkáspárti elnök illette kemény szavakkal a kormányt a szíriai terveit illetően. A brit miniszterelnök az ENSZ Alapokmányának VII. fejezetére hivatkozva teljes jogú felhatalmazást adna a BT-nek a beavatkozáshoz. Eközben Londonban a parlament ülése leszavazta a beavatkozásról szóló kormányjavaslatot, Cameron pedig kijelentette, tudomásul veszi a határozatot.

Angela Merkel jelenleg minden erejével azon van, hogy a BT állandó tagjait ismét tárgyalóasztalhoz ültesse a szerdai kudarcba fulladt megbeszélés után. (Az orosz és a kínai delegáció elhagyta az ülést.) Csütörtökön a német kancellár és Putyin között szinte égtek a vonalak, a nap végén azonban érdemi végeredményről nem lehet beszámolni. Stefan Seibert kormányszóvivő elárulta, hogy mindkét vezető elkötelezett a szír konfliktus politikai úton történő megoldásában. Merkel továbbá kijelentette, hogy a szír vegyi támadásnak mindenképpen nemzetközi vonzata lesz. Guido Westerwelle külügyminiszter a csütörtöki napot pedig Pekinggel való telefonálással töltötte. A német külügyminisztérium sajtóközleményében azonban nem olvashatunk a Vang Ji külügyminiszter által megígért kínai garanciákról, csak Westerwelle álláspontjáról. Nem tudni tehát, hogy a kínaiak – akik szívük szerint igazából kimaradnának az egészből – nem vetik be a vétót, ha arra kerülne a sor.

A Biztonsági Tanács állandó tagjai között tehát (ismét) kialakultak a frontvonalak. Washington, London és Párizs szerint a BT-t megkerülve is be lehet avatkozni, hiszen Bassár el-Aszad elnök emberi jogokat sértett, Moszkva és Peking viszont az Alapokmány VII. fejezetében foglaltak szerint a BT kezében hagyná a kérdés eldöntésének jogát.

A vétóval fenyegető orosz és kínai delegáció érvelése alapvetően az ENSZ Alapokmányra hivatkozik, annak is főképp a 42. cikkére: „ha a Biztonsági Tanács úgy találja, hogy a 41. cikkben említett rendszabályok elégtelenek, vagy elégteleneknek bizonyulnak, úgy légi, tengeri és szárazföldi fegyveres erők felhasználásával olyan műveleteket foganatosíthat, amelyeket a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához, vagy helyreállításához szükségesnek ítél.” Ehhez viszont konszenzus szükséges, Putyin elnök pedig egészen biztosan nem hagyná, hogy amerikai drónok repkedjenek utolsó közel-keleti szövetségesének feje felett. Egy másik érvelés abból indul ki, hogy Szíria nem tagja a Vegyifegyver-tilalmi Szervezetnek (OPCW), tehát a szerződésből adódó kötelezettségeket, így például vegyi fegyverek használatának, fejlesztésének, megszerzésének tilalmát nem kell betartania.

Utóbbi érvet vizsgáljuk meg egy kicsit más szemszögből is. Szíria aláírta az 1949-es genfi egyezményeket, mely lényegében a humanitárius jogi tárgyú egyezményeket takarja, tehát Asszadék kötelesek az egyezményben foglaltakat betartani. A ’49-es genfi csomag negyedik egyezménye a polgári lakosság háború idején való védelméről szól, aminek értelmében a múlt heti gáztámadás emberi jogi jogsértésnek számít. Tehát amennyiben az ENSZ vegyifegyver-szakértői hitelt érdemlően megállapítják, hogy Bassár el-Asszad vegyi fegyvert vetett be a lakosság ellen, úgy elméletileg jogos lehet a humanitárius intervenció. Az persze már más kérdés, hogy mi okozna nagyobb kárt: beavatkozni, vagy nem beavatkozni.