Magyar-román: a tüzet-tűzzel stratégia kudarca

Itt van a nyár, itt van a szokásos magyar-román meccs egy újabb fordulója. A játékosok ugyanazok, a szurkolók szintén. A hangnem a legutóbbihoz képest egy kicsit durvább, a nemzetféltők tavalyhoz képest – ha lehetséges ez – kicsit még önérzetesebbek. De ez már a dolgok természetébe van programozva: a verbális erőszakspirál minden valamire való vetélkedés sajátja, és ezért az éves magyar-román műbalhénak is velejárója az egyre nagyobbat mondás. Egyszer majd túlpörög a dolog, és talán kiég. Félő azonban, hogy magával porlaszt el egész népeket. Olyanokat, akik bedőltek fantáziátlan politikusaiknak, és nem vették észre, hogy a tüzet-tűzzel taktika ebben az esetben nem működik.

A minta évtizedek óta ugyanaz, néha csak a szereplők változnak, de ők történelmi távlatban talán nem is fontosak, hiszen csak egy előttük már lefektetett kényszerpályán robognak, amelyről merő számításból vagy épp szűklátókörűségből nem képesek leszállni. A mostani szereposztás magyar szinkronnal: Tőkés László, többszörösen bizonyított hős, a „magyar érdek” egyik leghitelesebb képviselője; Vona Gábor, elkötelezett magyar hazafi, kicsit persze rakoncátlan, tudjuk, de azért a mienké; illetve Traian Băsescu, a köpönyegforgató, képmutató, azaz tipikus román, aki bár hosszú ideig úgy tett, rendesebb, mint a többi, de most kimutatta a foga fehérjét. A szereposztás román szinkronnal valahogy így néz ki: Tőkés László, visszaeső bűnöző, magyar irredenta; Vona Gábor, egy fiatalabb Tőkés; valamint Traian Băsescu, akire ebben a fordításban a jófiú szerepe jut.

Hasonlóságok…

Kétség sem fér hozzá, a román államfő túllőtt a célon. Komolyan venni Vona Gábornak, a Jobbik elnökének a borzonti kijelentéseit, vagy úgy egyáltalán akármelyik kijelentését, nem egy bölcs államférfire vall. Aztán olyanokat mondani, hogy Románia vezető szerepet vállal Budapest megregulázásában? Ahogy azt több bukaresti publicisztika is élesen kimutatta, ennek a mondatnak semmi értelme nincs, Romániának sem ereje, sem lehetőségei, sem partnerei nincsenek egy ilyen vállalkozáshoz. Vagy mi az, hogy jövőre nem engedik megszervezni a Tusványost? Tudtommal Románia még nem az az ország, ahol fesztiválokat, kocsmákat és szórakozóhelyeket lehetetlenítenek el pusztán mondvacsinált politikai okokból. Egy államfőnek amúgy sincs sem joga, sem eszköze egy ilyen betiltáshoz.

A jövő évi be nem tiltás felelősségét persze rá lehet dobni a Victor Ponta vezette szociálliberális kormányra, és ezzel is bónuszpontokat szerezni a választók kegyeiért folyó harcban. Băsescu tehát túllőtt a célon. Tette mindezt úgy, hogy hasonszőrű magyar kollégái már évek óta sztahanovi odaadással lőnek túl minden elképzelhető célon, és az erdélyi haknikon olyan sületlenségeket hordanak össze, amelyeket sem otthon, sem máshol nem mernének megtenni. És itt van az első hasonlóság a két oldal között: baráti hallgatóság előtt, valahol a periférián felelőtlenül nyilatkozni.

A sajtó egymást túlversengve elemezte szét, a román államfő nemzeti fellángolásának motivációit. Milliószor elhangzott már: Băsescunak jövő nyáron véget ér a mandátuma, új pártot gründol, politikai túlélését pedig csak a nackó vonal kitöltésével látja kivitelezhetőnek. Az elmúlt hónapokban egyébként nem a Magyarország elleni kirohanása volt a legdurvább, hanem Moldovával kapcsolatos nyilatkozatai. A nyáron többször is felvetette Románia és keleti „testvére” közötti egyesülést, és ezt már nem a szokásos EU-konform módon tette (jól ismerjük az Unión belül megvalósuló nemzetegyesülés mantráját), hanem egy az egyben kimondta: kérjétek az egyesülést, mi megadjuk! Ilyen szintű irredenta kijelentéseket magyar oldalon csak este, szűk baráti körben, néhány kupica után mer mondani az ember. Băsescu mindezt napvilágnál, hatalmas hallgatóság előtt, és feltehetően józanon tette.

Azt is mondta, mandátuma lejárta után felveszi a moldovai állampolgárságot. Az orosz sajtó egyből kiakadt, szerintük 2014-től a politikus új vezető karriert akar építeni Kisinyovban, végleg kiszakítva azt a moszkvai érdekszférából. Bárhogy is legyen, világos, hogy Băsescu politikai túlélésre játszik, és mivel más eladható, voksokra váltható eredménye nincs, hát a nemzeti vonallal nyomul. El is ítélhetnénk fennhangon ezt a végtelenül felelőtlen politikai stratégiát, de csak akkor, ha elítéljük a tényt, hogy az anyaországi közép- és szélsőjobb évek óta szavazóbázist épít a határon túl, jelentős diskurzív, anyagi és infrastrukturális befektetésekkel. És íme egy újabb hasonlóság.

…és meglepetések

A magyar sajtót mértéken felül lepte meg a román államfő kirohanása, hiszen ők úgy hitték, Băsescu magyarbarát és, ami még fontosabb, Orbán Viktor barátja. A mostani marosfői nyilatkozatok ebben az értelmezési keretben szinte felfoghatatlanok, és az egyetlen másik értelmezési keret, amihez gyorsan folyamodni lehet, az a „büdös románozás” változó erősségű, ám egylényegű variációi. Magyarán: Băsescu eddig csak színjátékot játszott, most pedig kimutatta a foga fehérjét, ő is olyan, mint a többi román, azaz képmutató és köpönyegforgató. Túl azon, hogy milyen elképesztően szomorú ennek a fajta hamis és sértő sztereotipikus gondolkodásnak a továbbélése a kelet-európai közéletben, meg kell említeni, hogy Băsescu félreismerése nem annyira a román politikusról, mint inkább a magyar közszféráról és döntéshozókról beszél.

A régiónk politikájában, gerinces, elvhű politikusok hiányában szinte minden színjáték, szimulákrum. A romániai politikában a magyarbarátság és magyarellenesség mint politikai krédó havonta változtat gazdát. Az év eleji székelyzászló-botránynál még a román államfő intette vetélytársát, Crin Antonescut a nacionalista bicikli túltolása ellen, kedden pedig épp Antonescu nevezte túlzásnak és szánalmasnak Băsescu kijelentéseit. Ez az ingára emlékeztető mozgás egyszer sem szakadt meg az elmúlt húsz évben, és voltak pragmatikus magyar politikusok, akik ezt előnnyé tudták változtatni.

Nincs tehát újdonságról szó, Băsescu soha nem adott okot, arra a magyarországi lelkesedésre, ami őt körül vette. Akik félreismerték őt, csak magukra vethetnek, hiszen a „nemzeti kérdésben” sosem árult zsákbamacskát. A kérdés az, hogy vajon a sajtó és a döntéshozók egy részének miért van szüksége ilyen a valóságtól elrugaszkodott vágyvezérelt gondolkodásra. És vajon a mostani Băsescu-epizódnak lesz kihatása arra a triumfalizmusra, ami pl. az Orbán-Fico kapcsolat leírását jellemzi manapság?

Ahogyan egyébként meglepetésnek, úgy felháborodásnak sincs helye ebben az ügyben. Legalábbis azoknak nincs alapjuk felháborodni a felelőtlenül nagyot mondó, opportunista nemzetféltéssel szavazatokat vadászó román nacionalistákat, akik enmaguk sem mentesek a felelőtlenül nagyot mondó, opportunista nemzetféltéssel szavazatokat vadászó magyar nacionalizmustól. Ahogy a fentiekből is látszik, az évente fellángoló román-magyar ellentétek gerjesztői és fenntartói teljesen egyformák: érdekek által vezérelt politikusok és véleményvezérek, akik időszakosan kínálják fel a tüzet-tűzzel taktikát híveiknek. Ez a taktika Románia és Magyarország felvirágoztatásában eddig nem jeleskedett. Ezután sem fog. A felvirágzás elmaradását azonban eddig jól leplezte. De vajon meddig?

Pap Szilárd István

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »