Snowden miatt szorulnak Obamáék

Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala (NSA) által végzett adatgyűjtésről kiszivárogtatott információk feltehetően nem egy álmatlan éjszakát okoztak eddig a Fehér Házban. A program hatalmas méretéből, valamint az érintettek rendkívül széles rétegéből adódóan az amerikai kormány párhuzamosan igyekszik alátámasztani a lehallgatások létjogosultságát saját állampolgárai számára, és rendezni a többi állammal tartott kapcsolatait ért károkat.

Hazai pályán tarka mezben támad az ellenfél

Az NSA ellen múlt héten bejelentett per szereplőinek sokszínűsége jelzi, hogy a társadalom jelentős részének fenntartásai vannak a kormány által végzett adatgyűjtéssel kapcsolatban. A felperesek közt találunk egyházaktól kezdve drogtörvény-reformereket, környezetvédőket, emberi jogvédőket, muszlim szervezeteket de még fegyverjogi aktivistákat is. Az első ránézésre abszurd csoportosulásnak azonban mégis egészen egyöntetű az aggodalma: véleményük szerint a kormány által végzett megfigyelés olyan mértékű, hogy az állampolgárok egy idő után félnek majd alkotmányos jogaikkal élni, hogy például a fentebb említett szervezetekhez csatlakozzanak. Az indítványra érkező válasz az adminisztráció részéről tömör, de egyértelmű: az adatgyűjtés a közjó érdekét szolgálja, az állampolgárok alkotmányos jogait tiszteletben tartja valamint jogi keretek között nem támadható.

A jelek szerint tehát a kormány nem készül felülvizsgálni a megfigyeléseket. Ez következik abból is, hogy az erre szolgáló titkos bíróságon jóváhagyták a program folytatását. Ezen felül Obama egyik vezető jogásza nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a három hatalmi ág – mind a kongresszus, a bíróság és a kormány – jóváhagyása és szoros felügyelete mellett működik a program. Erre némiképp rácáfol az a kongresszusi meghallgatás, amely során James Clapper nemzeti hírszerzési igazgató tudatosan félretájékoztatja a bizottsági tagokat a megfigyelések kiterjedtségéről.

Egyvalami mindenesetre biztos: a szivárogtatások a terrortámadásokat követő nemzetbiztonsági politikáról talán először indítottak el egy széleskörű társadalmi vitát. A Washington Post és az ABC közös felméréséből kiderül, hogy az állampolgárok jelentős többsége – pártállástól függetlenül – szeretné, ha a Kongresszus nagyobb rálátással rendelkezne a programra nézve.

Idegenben sorozatos kapufa

Az adatgyűjtésnek értelemszerűen jelentős visszhangja volt nemzetközi szinten is. Az első komolyabb kihívásnak a szivárogtató, Snowden körüli „nemzetközi jogi fogócska” bizonyult: a volt nemzetbiztonsági alkalmazott jó érzékkel Hong Kongot választotta átmeneti búvóhelyként, ahonnan rövid időn belül Moszkvába távozott (jelenleg is a Sheremetyevo reptér tranzitterületén tartózkodik). Ezek után menedékjogot igényelt 21 országtól, amelyek közül három – Venezuela, Nicaragua és Bolívia – pozitívan reagált. Mindhárom ország kormánya az Egyesült Államokkal szemben gyakran keményen felszólaló, dél-amerikai balodali tömörüléshez tartozik.

A szivárogtató minden bizonnyal tudatosan döntött világkörüli turnéjának egyes állomásait illetően. Elsőként a formálisan Kínához tartozó Hong Kongba menekült, miközben az általa közzétett dokumentumok többek közt az NSA Kína ellen végzett, kiterjedt kémtevékenységéről is tanúskodnak.

Következő állomásán, Oroszországban máig Putyin kormányának vendégszeretét élvezi. Az orosz elnök visszautasította az Államok kiadatási kérelmét, most pedig úgy fest, hogy átmeneti menedékjogot biztosít Snowden számára, hogy tovább tudjon utazni Venezuelába. Putyin rendkívül mértéktartóan nyilatkozik az üggyel kapcsolatban, ám eközben igyekszik minél jobban felhasználni a lehetőséget arra, hogy letessékelje az Egyesült Államokat az emberi jogi és erkölcsi „magas lováról”.

Venezuela elnöke, Maduro pedig a menedékjog felajánlásával igyekszik a Chávezhez lojális szavazók támogatását bebetonozni, akik minden bizonnyal értékelik az USA-val szembeni fellépést.

A legkényesebb fejleménynek azonban az Európai Unió tagországainak lehallgatása bizonyult. A Snowden által feltárt dokumentumok szerint az EU washingtoni képviseleteit, valamint az Európai Tanács brüsszeli épületét is lehallgatta a Nemzetbiztonsági Ügynökség – amelyekre „célpontokként” hivatkoznak a belső kommunikációban. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke kijelentette,hogy amennyiben a hír igaz, abban az esetben „komoly hatást gyakorolhat” az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolataira nézve. Ez így is történt: a hír hatására az EU és USA közti szabadkereskedelmi övezetről folyó tárgyalások megrekedtek.

Hosszabbítás?

Az Obama-kormánynak tehát nincs egyszerű dolga: az amerikai állampolgárok döntő többsége nagyobb rálátást követel az adatgyűjtésre, amellyel egyúttal hosszú idők óta először egy össztársadalmi diskurzus kezdődik a nemzetbiztonság és a szabadságjogok kényes egyensúlyának helyrebillentéséről. Ezzel párhuzamosan kézre kellene keríteniük a nemzetközi jog és bürokrácia kiskapuit ügyesen alkalmazó Snowdent. A jelenlegi állás szerint ez azonban reménytelen feladat: az USA hegemóniáját meg-megkérdőjelező államok kapva kapnak az alkalmon, és a létező legkülönfélébb módokon segítik a volt hírszerzési alkalmazottat.

Ha mindez nem lenne elég, ráadásképpen egy „régi barát” bizalmát is vissza kell nyernie az Államoknak.