Mérlegen a bevándorlási törvény

Miután június végén az amerikai szenátus kétpárti megegyezéssel megszavazta az új bevándorlási törvényjavaslatot, most a képviselőházon van a sor, hogy dűlőre jusson ebben a lényeges kérdésben – máris látszik azonban, hogy a kongresszus rebublikánusok uralta alsóházában sokkal nehezebb dolguk lesz a reform híveinek. John Boehner képviselőházi elnök máris jelezte, hogy a szenátusi tervezetről, mely egy kérelem beadása után 13 éven át tartó eljárással állampolgárságot adna az országban tartózkodó illegális bevándorlóknak, megduplázná a déli határon járőröző ügynököket, valamint megújítaná a vízumrendszert, csakis részleteiben hajlandó tárgyalni, egészében nem. A tény, hogy Obama elnök is a javaslat elfogadására ösztönzi a képviselőket, a legtöbb republikánust csak még keményebb ellenállásra sarkallja.

Jelenleg 11 millióan tartózkodnak életvitelszerűen, de törvénytelenül az Egyesült Államokban, s jelentős részük latin-amerikai származású. Az átfogó bevándorlási reform azonban nem csak az ő számukra fontos, hanem a latin felmenőkkel bíró amerikai állampolgároknak is, akik a leggyorsabban növekvő kisebbség képviselőiként évről évre jelentősebb hányadát teszik ki a szavazóközönségnek, és emiatt újabban fontos tényezővé váltak a két nagy párt politikai játszmáiban. Az utóbbi évek demográfiai változásai nagyban felértékelték a nem-fehér etnikumok jelentőségét, és ez egyértelműen a demokratáknak kedvez; a hagyományosan a konzervatív fehér népességre támaszkodó republikánusoknak valószínűleg sürgős irányvonal-váltásra lesz szükségük, ha labdába akarnak rúgni az elkövetkező választásokon. 2012-es vereség után a pártvezetés a nagyrészt a demokraták felé húzó „latino” lakosság megnyerését tűzte ki célul ennek érdekében, ám törekvéseiket rendre saját politikusaik blokkolják, akik nem akarják elveszíteni konzervatív bázisukat. A bevándorlási tervezetről éppen ezért nem csak a demokraták és a republikánusok között, hanem a republikánus párt belátó és vaskalapos fele között is zajlik a vita, ami csak nehezíteni fogja a kéviselőházi tárgyalásokat.

A reform hívei mindkét pártból Paul Ryan wisconsini képviselő népszerűségébe és meggyőzőerejébe helyezik bizodalmukat, aki tavaly Mitt Romney mellett volt republikánus alelnök-jelölt, és aki a kilencvenes évek óta hangoztatja, hogy meg kell újítani a bevándorlási törvényeket. Ryan a munkaerő-utánpótlást kívánja ezzel a lépéssel megoldani, hiszen mint mondja, az ún. „Baby Boom” generáció nyugdíjkorának eljövetelével az elkövetkező tíz évben naponta (!) kb. 10 000 ember fog nyugállományba vonulni, amire Amerikának fel kell készülnie. Sietnie kell azonban képviselőtársai megkörnyékezésével: ha a tárgyalások nem kezdődnek meg a kongresszus augusztusi ülésszünetéig (amire már így is kevés az esély), akkor idén nem már nem várható, hogy törvény születik az ügyben.