Ezek a világ legveszélyeztetettebb népei

Az MRG (Minority Rights Group International) újabb jelentést adott ki a veszélyeztetett népek helyzetéről.

Az MRG (Minority Rights Group International) 2013-as jelentése igen érdekes megvilágításba helyezi a világszerte dúló, különböző fajsúlyú konfliktusokat. Relevancia szerint rendezte sorrendbe az országokat. A rendezés után pedig két szempontból értékel. Az elsőben több ismérv szerepel. Az egyik, hogy maga az ország lakossága miként értékeli a berkein belül érezhető politikai és katonai feszültséget. A második szempont, hogy katonai értelemben mekkora fenyegetést jelent az egyes országokban eszkalálódott konfliktus. A harmadik pedig, hogy politikai szegmensből nézve milyen hatásai vannak. A másik nagy csoportosítási aspektus, hogy az adott országban milyen belpolitikai problémákkal kell szembenézni. A kettő meglehetősen mozaikos képet ad minden egyes érintett országról, merőben új megvilágításba helyezi az államokban dúló konfliktusok eddigi történetét, és eseményeit. Egyúttal azonban rámutat bizonyos trendekre is.

Mindezt alapul véve a pontszerző helyeken az alábbi országok szerepelnek:

1. Szomália

2. Szudán

3. Afganisztán

4. Irak

5. Pakisztán

6. Szíria

7. Burma (Mianmar)

8. Kongói Demokratikus Köztársaság

9. Etiópia

10. Nigéria.

Politikai nézőpont: a multipoláris világrendből fakadó problémák

Amennyiben a politikai nézőpontot tekintjük át elsődlegesen, több dolog is szembetűnik. Az egyik, hogy az érintett államok valamilyen politikai átmenetben vannak. A politikai átmenet hozza magával automatikusan a nyertesek és vesztesek táborának kialakulását. Olyan csonka társadalmakat eredményez, részlegesen és ideiglenesen, melyekben többszörösen összetett horizontális és vertikális törésvonalak alakulnak ki, vallási-, etnikai-, politikai-, és gazdasági értelemben egyaránt.

Ezek a törésvonalak kellő tapasztalat, és segítség hiányában – mint a fenti államok példája is mutatja – igen véres konfliktusban csúcsosodhatnak ki. Értelemszerű tehát, hogy ezen országok valamiféle segítségre szorulnak. Csakhogy ez a segítség nem lehet akármilyen. Ugyanis van egy bizonyos „szabályrendszer”, amelyet a politikatörténeti fejlődés érdekében ajánlatos szem előtt tartani. Ezzel el is érkeztünk a nyugati államok egyik nagy problémájához. Ugyanis ezen hagyományos, vagy új típusúnak mondható konfliktusok erőteljesen rámutatnak arra, ami a multipoláris világrend fejlődése következtében elsősorban a nyugati világban egyre inkább tetten érhető.

Jelentős, és egyre nehezebben palástolható definíciós különbségek vannak a nyugati világ normái, és a harmadik világ bármiféle értékrendje között. Egyszerűen fogalmazva nem ugyanazt értik adott fogalmak jelentése alatt az egyik oldalon, mint a másikon. Ezért a fejlődő világ államai segítségre szorulnak. Minél nagyobb azonban a segítség mértéke, annál inkább nő a kiszolgáltatottság, és a függés tényezője is. Kialakul az interdependencia, amely viszont már egy önmaga farkába harapó kígyót eredményez.

Egyrészről a fent felsorolt államoknak, és azokban is, melyek a mezőny többi részében foglalnak helyet, segítségre van szükségük, politikai és gazdasági értelemben egyaránt, másrészt viszont minél nagyobb a segítség mértéke, annál instabilabb a nyugati világ gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Az egyik oldalon ugyanis ott áll az elvárás, mint egyfajta megfelelési kényszer a konfliktusok valamilyen mértékű rendezésére. A másik oldalon viszont megfigyelhető a konfliktusok által előidézett gazdasági-, politikai-, és humán erőforrás területén megfigyelhető jelentős mértékű többletteher, mely nem egyszer belpolitikai feszültséget eredményez.

Azaz politikai értelemben egyáltalán nem egyszerű a szereplők dolga, arról nem is beszélve, hogy a fenti országokban az ellentétek időről-időre fellángolnak, újabb alapot adva a külső, és belső szereplőknek arra, hogy különböző bűnbakokat, és életképes vagy kevésbé életképes megoldásokat találjanak a megoldások kezelésére.

Biztonságpolitikai szempont: elméleti és gyakorlati trendek

Ebben a szempontban több kérdésre kell válaszolni. Kérdés, hogy vajon a fenti konfliktusok újak, vagy ugyanolyanok, mint a megszokottak? Ugyancsak kérdés, hogy az eddigiekben megszokott, és sikerrel alkalmazott szabályok mennyire állják meg a helyüket napjainkban. Végül pedig kérdés, hogy milyen megoldásokat lehet találni. A válaszok megtalálásához két dologból kell kiindulni: az egyik, hogy 9/11 jelentősen átírta a katonai fenyegetés definícióját, és a rá adott mindenféle lehetséges választ. A másik, hogy a globalizáció, mint jelenség amolyan katalizátorként exponenciális mértékben átírta mind a technikai-technológiai fejlődést, mind pedig az emberi attitűdöt.

Ezeket alapul véve azt lehet mondani, hogy a fenti konfliktusok egy részben mások, más részben pedig ugyanazok, mint az előzőek voltak. Ennek megfelelően hibrid megoldásokat igényelnek. Az olyan szabályok, mint az ABC fegyverek tilalma – ahogy Szíria esetében láthattuk – gyakorlatilag idejétmúltak. Mindez biztonságpolitikai szempontból több dolgot hoz magával. Egyrészt a konfliktusok kapcsán a gyakorlatban dől el, hogy a 20. századi elméletek és gyakorlatok, miként állják meg a helyüket. Másrészt a nemzetközi szabályok lábbal tiprása, felrúgása az eddigieknél egyfelől sokkal keményebb retorziókat hoz maga után, ugyanakkor pedig jó eséllyel elindíthat egy új típusú fegyverkezési versenyt, melyben az lesz a lényeg, hogy kinek terjedelmesebb a fegyverarzenálja.

Harmadrészt viszont, mivel sok esetben az eddigi megoldási kísérletek hatástalanok maradtak, kinyílik a tér akár katonai értelemben is új szereplők előtt a konfliktusok valamilyen úton való rendezésére. A kérdés már csupán annyi, hogy az új aktorok miként tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel.

Diplomáciai szemszög: amikor elindul a láncreakció…

A fent felvázolt konfliktusok döntő többsége nemcsak az adott állam határain belül generál igen komoly politikai feszültséget, hanem az érintett állam szomszédainál is belpolitikai ellentéteket válthat ki. Ezzel egyrészt elindul a mindenki által ismert dominóeffektus, másrészt pedig újabb konfliktusok alakulhatnak ki. Különös tekintettel igaz ez a háború sújtotta övezetekre is. Ezen államok esetében a szomszédoknak számolni kell a különböző nagyságú menekültáradattal is, amely gazdasági-, politikai-, biztonságpolitikai-, és diplomáciai tekintetben olykor nagy terhet jelent a fogadó államokra nézve.

A nyilvánvaló humanitárius kérdésen túl ennél a momentumnál ott van, hogy amennyiben valaki megtagadja a menekültek befogadását, az diplomáciai bonyodalmakhoz vezethet, ezzel párhuzamosan pedig feszültséget generálhat, a befogadó állam és esetleges kisebbségei között. Azaz, ezek a konfliktusok jelentős mértékben képesek arra, hogy akár pozitív, akár negatív irányba minősítsék át az egyes államok nemzetközi megítélését.

Összességében nézve az MRG jelentése ráirányítja a figyelmet majd minden olyan konfliktusra, amely katonai-, politikai-, vagy diplomáciai szempontból releváns, és kihangsúlyozza azt, hogy nemcsak a közkedvelt témák léteznek, hanem van még rajtuk kívül is jó néhány, mellyel a fejlett nyugati világnak foglalkozni illik.