Úton Európába: Szerbia megkezdheti az EU-csatlakozási tárgyalásokat

Sorsfordító napokat élnek meg a Balkán országai mostanság. Míg Horvátország első napjait tölti teljes jogú tagként az Európai Unióban, addig szomszédja, Szerbia zöld jelzést kapott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. Várhatóan azonban sok év fog még eltelni, míg mindkét egykori jugoszláv tagköztársaság újra egy integráció keretében élhet majd egymás mellett.

Az Európai Unió állam- és kormányfői június végén határoztak arról, hogy a jövő év elején megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások Szerbiával, miután ez év végén még szavazásra bocsátják a szerződés kereteit. A döntés azután születhetett meg, hogy a tavasz folyamán Szerbia és Koszovó sikeres tárgyalásokat folytatott le viszonyaik rendezése érdekében. Az EU nagyra értékeli a két ország javuló viszonyait, hiszen a napokban maga Catherine Ashton, az EU kül-és biztonságpolitikai főképviselője utazott Belgrádba, hogy személyesen is támogatásáról biztosítsa a szerb vezetőséget a Koszovóval zajló tárgyalások jövőbeni folytatásáról. A szerb politikai vezetés pedig már határozottan kijelentette, nem kívánnak olyan hosszú tárgyalási folyamatba belemenni, mint szomszédjuk, Horvátország, a teljes jogú tagság elnyerése a céljuk a lehető leghamarabb. Ezen kijelentést azonban valószínűleg senki sem veszi túlzottan komolyan, hiszen jelenleg minden arra utal, hogy egy sok kényes kérdéssel terhelt, hosszú egyezkedés nyílhat meg a jövő évvel kezdődően.

Mi lesz veled, Koszovó?

Szerbia számára az elmúlt évek egyik legnagyobb kudarcának Koszovó elvesztése számított, ugyanakkor makacs ragaszkodásuk a szerbek bölcsőjéhez érthetően nem segítette elő az EU csatlakozási törekvéseiket. Így az is hamar egyértelművé vált, hogy a háborús bűnösök helyzetének rendezése után, ez az ügy válhat az unióhoz vezető út egyik legnagyobb buktatójává. S bár az áprilisi megállapodás messze áll még a fiatal állam önállóságának elismerésétől, aláírása mégis óriási sikerként könyvelhető el. A felek tárgyalóasztalhoz ültetése és az egymás felé tett kölcsönös engedményeik máris elegendők voltak ahhoz, hogy az Európai Unióhoz fűződő kapcsolataikat szorosabbra fonják. Ugyanakkor az egyezmény megszületése nem aratott osztatlan sikert, hiszen mind a szerbiai, mind a koszovói ellenzéki politikusok is aggályokkal fogadták annak részleteit. A megállapodás legnagyobb vesztesének azonban a koszovói szerb közösség tekinti magát, akiknek sorsa szépen lassan végleg megpecsételődni látszik. Egyre nyilvánvalóbbá válik ugyanis, hogy az uniós tagság elnyeréséért áldozatokat kell hozni, s lehet, hogy Szerbia esetében ez a nemzeti öntudat alapját képező térségről való nyílt lemondást fogja jelenteni.

Bővülő Európa – csökkenő eufória

A szorító másik oldalában mindeközben az önmeghatározás súlyával terhelt Európai Uniót találjuk. Habár az integráció bővítése minden kétséget kizáróan az egyik legsikeresebb politikának számít, az utóbbi években azonban rengeteg kétség merült fel ezzel kapcsolatban. Nemcsak Európa határainak feszegetése borzaszt el néhányakat, hanem a csatlakozni kívánó országok politikai és gazdasági kondíciói is. Az öreg kontinenst megtépázó válság miatt pedig sokak szemében az integráció egészének létjogosultsága is veszélybe került. Az elmúlt években a hogyan tovább kérdése hatotta át a monetáris unió mindennapjait, s ilyen körülmények között felmerül, hogy miért akarna az EU még több, igencsak súlyos gondokkal küszködő országot a soraiban tudni, mikor a saját, belső problémáinak kezelésében is csődött mondott. A tagságra vágyó országokban is elgondolkodhatnak azon, hogy miért akarnának egy megtépázott integráció tagjává válni.

Hiába minden ellenérv, úgy tűnik az Európához tartozás ígérete még mindig nagyon csábítóan hat. Erre remek példaként szolgálnak a szerb-koszovói tárgyalások, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy a csatlakozás ígérete még mindig képes rávenni arra az országokat, hogy olyan lépéseket tegyenek meg, amelyeket egyébként önszántukból messzire elkerülnének. Az EU egyébként is adósa még a térségnek, hiszen Jugoszlávia véres szétesését egykoron ölbe tett kézzel nézte végig, most azonban egy okos Balkán politikával stabilizálhatja a térség országainak kapcsolatait. Úgy tűnik tehát, az uniós nyomásra lefolytatott tárgyalások rendezhetik a térség zűrzavaros viszonyait, de talán a tagság ígérete sem elegendő a gyors változások előidézéséhez.